Az Alkotmánybíróság hétfőn visszautasította a Fidesz–KDNP múlt héten még el nem bírált három beadványát, amelyekkel az ellenzéki képviselők az Alaptörvény tizenhetedik módosításának egyes rendelkezéseit támadták. A testület részben hatáskörének hiányára, részben arra hivatkozott, hogy az indítványok nem feleltek meg a törvényi feltételeknek, ezért érdemi vizsgálatra nem került sor.

A beadványok között szerepelt az a rendelkezés, amely megszüntette Sulyok Tamás köztársasági elnöki megbízatását, valamint a parlamenti képviselőkre bevezetett cikluskorlát és az alkotmánybírók megbízatásának 70 éves korhatárhoz kötése is. Az Alkotmánybíróság augusztus 13-i ülésének hivatalos napirendje szerint külön ügyként került a testület elé a köztársasági elnök megbízatásának megszűnése, illetve a képviselői időkorlát és az alkotmánybírói korhatár kérdése.

Magyar Péter szinte azonnal politikai győzelemként értékelte a döntést.

„A pillanat, amikor a Fidesz által megválasztott alkotmánybírók elkaszálták a Fidesz minden beadványát. Alkotmányos volt Sulyok Tamás eltávolítása, a 12 éves képviselői cikluskorlát és a 70 éves alkotmánybírói korhatár is. Akkor ez is ✅” – írta Facebook-oldalán.

Csakhogy van itt egy fontos jogi különbség.

Az AB nem mondta ki, hogy a módosítások tartalmilag alkotmányosak

Az Alkotmánybíróság nem azt állapította meg, hogy Sulyok Tamás megbízatásának megszüntetése, a képviselői cikluskorlát vagy a 70 éves korhatár tartalmilag megfelel az Alaptörvénynek.

Éppen ellenkezőleg: ilyen vizsgálatot nem is végezhetett.

Az Alaptörvény 24. cikkének (5) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság magát az Alaptörvényt és annak módosításait csak abból a szempontból vizsgálhatja, hogy azok megalkotásakor és kihirdetésekor betartották-e az Alaptörvényben előírt eljárási szabályokat.

Vagyis az AB ellenőrizheti például azt, hogy az alkotmánymódosítás elfogadása formailag szabályosan történt-e. Azt viszont már nem mérlegelheti, hogy egy szabály tartalmilag összeegyeztethető-e az Alaptörvény más rendelkezéseivel, alapelveivel vagy a korábbi alkotmánybírósági gyakorlattal.

Az Alkotmánybíróság mostani döntésében is erre a korlátra támaszkodott. A testület álláspontja szerint a tartalmi kontroll tilalmát nem lehet úgy megkerülni, hogy egy tartalmi kifogást eljárási problémaként fogalmaznak meg.

Ez jogilag egészen mást jelent, mint azt, hogy az AB megvizsgálta a rendelkezéseket és arra jutott: rendben vannak.

Nem azt mondta, hogy alkotmányosak. Azt mondta, hogy tartalmilag nem vizsgálhatja őket.

A történet különös fordulata: ezt a korlátot a Fidesz vezette be

A helyzet politikai iróniáját nehéz nem észrevenni.

Az Alkotmánybíróság hatáskörének most döntő jelentőségű korlátozása ugyanis nem a jelenlegi parlamenti többség találmánya.

Az Alaptörvény 2013-as negyedik módosítása rögzítette, hogy az AB az Alaptörvény módosításait csak a megalkotásukra és kihirdetésükre vonatkozó eljárási követelmények szempontjából vizsgálhatja felül.

Vagyis ugyanaz a szabály, amely annak idején leszűkítette az Alkotmánybíróság mozgásterét, most a Fidesz–KDNP által megtámadott alkotmánymódosítások tartalmi felülvizsgálatának is útját állja.

A politikában ritkán látható ilyen tisztán, hogyan fordulhat vissza évekkel később egy korábban megalkotott intézményi szabály.

A beadványok elbuktak, de a tartalmi vita nem dőlt el

Magyar Péter abban természetesen joggal állapíthatja meg, hogy a Fidesz–KDNP indítványai nem jártak sikerrel. Az Alkotmánybíróság valóban visszautasította őket, így a megtámadott rendelkezések ezen eljárások eredményeként nem kerültek ki az Alaptörvényből.

De ebből nem következik automatikusan az, hogy az Alkotmánybíróság tartalmilag is „alkotmányosnak” nyilvánította volna Sulyok Tamás eltávolítását, a cikluskorlátot vagy az alkotmánybírói korhatárt.

Ezt a kérdést a testület nem döntötte el.

Nem azért, mert feltétlenül elfogadhatónak tartotta a szabályokat, hanem azért, mert a jelenlegi Alaptörvény alapján nincs joga összevetni egy alkotmánymódosítás tartalmát az Alaptörvény más rendelkezéseivel.

Ez több egyszerű jogtechnikai részletnél.

Megmutatja, mennyire hosszú életűek az intézményi szabályok. Egy parlamenti többség könnyen gondolhatja úgy, hogy egy hatásköri korlátozás éppen az ő politikai céljait szolgálja. Csakhogy a jogszabályok túlélik a politikai ciklusokat.

És néha ugyanaz az ajtó, amelyet valaki évekkel korábban mások előtt bezárt, később előtte sem nyílik ki.