Csaknem 2300 mexikói állampolgárt deportált az Egyesült Államok idén Guatemalába, ahonnan később továbbszállították őket Mexikóba. A korábbi gyakorlattól eltérő útvonal ellen a mexikói kormány tiltakozott, és leszögezte: állampolgárainak joguk van közvetlenül visszatérni saját hazájukba. Az ügy túlmutat a két ország közötti diplomáciai vitán: az Egyesült Államok egyre szélesebb körben alkalmazza a harmadik országokon keresztül történő deportálást, amelynek emberi következményeire jogvédő szervezetek is figyelmeztetnek.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Az Egyesült Államok 2026-ban mintegy 2300 mexikói állampolgárt deportált Guatemalába, miközben további mexikóiakat Hondurasba is szállítottak. A gyakorlat jelentős változást jelent az amerikai kitoloncolási politikában: korábban az Egyesült Államokból kiutasított mexikóiakat szinte kizárólag közvetlenül Mexikóba vitték vissza.
Bernardo Arévalo guatemalai elnök közlése szerint idén eddig 2284 mexikói állampolgár érkezett ilyen módon Guatemalába. A deportáltakat a hazatérő guatemalaiakat szállító repülőgépeken viszik az országba, majd kevesebb mint 24 órán belül továbbutaznak Mexikóba.
A guatemalai államfő hangsúlyozta, hogy országa ebben az esetben nem „biztonságos harmadik országként” fogadja be a mexikóiakat. A deportáltak nem kérnek és nem kapnak ott menedékjogi vagy menekültstátuszt, Guatemala tranzitországként vesz részt a folyamatban. A költségeket az Egyesült Államok vagy Mexikó fedezi.
Mexikó nem fogadja el az új gyakorlatot
A mexikói kormány hivatalosan is jelezte Washingtonnak, hogy ellenzi állampolgárainak harmadik országokba történő deportálását. A mexikói külügyminisztérium közölte: dolgoznak azon, hogy a közép-amerikai országokba deportált mexikói állampolgárok visszatérhessenek hazájukba – számolt be róla a Reuters.
A tárca egyúttal leszögezte, hogy minden mexikói állampolgárnak joga van belépni Mexikó területére. Mexikó ezért azt kifogásolja, hogy állampolgárait az Egyesült Államok annak ellenére küldi először egy harmadik országba, hogy saját hazájuk kész visszafogadni őket.
Ez különbözteti meg az ügyet a harmadik országba történő deportálások több más esetétől is. Az ilyen megoldások egyik indoka rendszerint az lehet, hogy az érintett származási országa nem fogadja vissza állampolgárát, vagy a közvetlen hazaküldés más okból nem lehetséges. Mexikó esetében azonban a mexikói kormány kifejezetten azt állítja, hogy kész saját állampolgárai fogadására.
Miért kerülnek mégis Guatemalába?
A mostani gyakorlat Donald Trump második elnöki ciklusának szigorúbb bevándorláspolitikájába illeszkedik. Az amerikai kormány több latin-amerikai országgal alakított ki együttműködést annak érdekében, hogy a kitoloncolások során harmadik országokat is igénybe vehessen.
Az amerikai belbiztonsági tárca az AP megkeresésére azt közölte, hogy a kormányzat a rendelkezésére álló jogi lehetőségeket használja az illegális bevándorlás visszaszorítására és a deportálások végrehajtására. Az amerikai külügyminisztérium a Reutersnek nem adott részletes magyarázatot arra, miért éppen Guatemalán keresztül küldik vissza a mexikói állampolgárokat.
Migrációs szakértők szerint ugyanakkor az útvonalnak visszatartó hatása is lehet. Ha a kitoloncolt embereket a mexikói–amerikai határtól távolabbra viszik, nehezebbé válhat számukra, hogy rövid időn belül ismét megpróbáljanak eljutni az Egyesült Államokba.
Emberi sorsok a deportálási politika mögött
A harmadik országokon keresztül történő deportálások nem pusztán jogi és diplomáciai kérdéseket vetnek fel. Az érintettek számára a kitoloncolás eleve kiszolgáltatott helyzetet jelenthet, amelyet tovább nehezíthet, ha nem közvetlenül saját országukba kerülnek vissza, hanem egy másik államon keresztül vezet az útjuk.
Jogvédő és migránsokat segítő szervezetek arra figyelmeztetnek, hogy a harmadik országokba történő kitoloncolás bizonytalanságot teremthet az érintettek számára, különösen akkor, ha nem világos számukra, hová viszik őket, milyen jogok illetik meg őket, illetve mennyi időt töltenek az adott országban.
Guatemala esetében ugyanakkor fontos körülmény, hogy a mexikói állampolgárok kevesebb mint 24 órát töltenek az országban, majd a mexikói hatóságokkal együttműködve továbbszállítják őket hazájukba. Ezért a mostani esetet nem lehet egyszerűen azonosnak tekinteni azokkal a harmadik országbeli deportálásokkal, amelyeknél az érintettek hosszabb időre egy számukra idegen államban maradnak.
Több mint határvédelmi kérdés
Az amerikai kormányzat a bevándorlási szabályok betartatásával és az illegális bevándorlás visszaszorításával indokolja szigorú politikáját. Mexikó viszont azt kifogásolja, hogy állampolgárait annak ellenére szállítják először egy harmadik országba, hogy kész közvetlenül visszafogadni őket.
A mostani eset ezért nemcsak a kitoloncolásokról szól, hanem azok módjáról is. A Guatemalába vitt mexikóiak ugyan 24 órán belül továbbindulnak hazájukba, az érintettek számára mégis kiszolgáltatott helyzetet teremthet, ha nem tudják előre, hová viszik őket és mi történik velük. Jogvédők éppen ezt a bizonytalanságot kifogásolják.
A csaknem 2300 ember esete közben azt is mutatja, hogy Washington a deportálások végrehajtásába egyre inkább bevonja a térség más országait. Mexikó tiltakozása pedig jelzi, hogy ez a gyakorlat már az Egyesült Államok partnereivel való kapcsolatban is feszültséget okoz.
