Uram,

itt vagyok egy új nap elején.

Még nem tudom, mit hoz.

Nem tudom, milyen hírt kapok, kivel találkozom, mi sikerül és mi borul fel abból, amit elterveztem.

Te már ismered ezt a napot.

Ezért ma nem azt kérem, hogy minden úgy történjen, ahogyan én szeretném.

Azt kérem, hogy bármi történik, ne veszítselek szem elől.

Amikor türelmetlen lennék, csillapíts le.

Amikor félelemből döntenék, adj bátorságot.

Amikor igazságtalanul bántanak, őrizd meg bennem azt, amit mások nem vehetnek el: a méltóságomat.

Amikor pedig én készülnék megbántani valakit, állíts meg még az első szó előtt.

Uram, őrizd ma azokat is, akiket szeretek.

Azokat is, akik messze vannak tőlem.

És különösen azokat, akik ma úgy ébredtek fel, hogy fogalmuk sincs, hogyan bírják végig ezt a napot.

Adj nekik egy embert.

Egy mondatot.

Egy kapaszkodót.

Valamit, amin keresztül felismerhetik: nincsenek egyedül.

Taníts ma különbséget tenni fontos és sürgős között.

Ne engedd, hogy egész nap olyan dolgokért rohanjak, amelyek este már semmit sem jelentenek.

Adj időt szeretni.

Időt meghallgatni.

Időt elhallgatni.

És időt Rád.

Ha pedig ma kereszt kerül elém, ne azt kérdezzem rögtön:

miért én?

Hanem azt:

hogyan menjünk át rajta együtt?

Rád bízom ezt a pénteket.

A családomat.

A munkámat.

Az örömeimet.

És azt is, amitől félek.

Vezess ma is.

Ámen.