Nem ugyanazok a problémák mozgatták a választókat, és hiba lenne a két tartományt egy képlettel elintézni. Egyvalami közös. A megszokott német politikai közép már egyik helyen sem olyan stabil, mint korábban.

A berlini előzetes hivatalos eredmény szerint a Die Linke a második szavazatok 25,7 százalékát kapta, 13,5 ponttal többet, mint 2023-ban. A CDU 18,8-on zárt, 9,4 pontos veszteséggel. Az AfD 16,3-ig ment. Az SPD 12,1-re esett, 6,3 ponttal a három évvel ezelőtti szint alá. A fővárosban tehát nemcsak más párt került az élre. Egyszerre gyengült a két erő, amely évtizedeken át Németország kormányzati tengelye volt.

Néhány száz kilométerrel északkeletebbre más zászlók alatt jelentek meg a repedések. Mecklenburg–Elő-Pomerániában az AfD 38,2 százalékkal végzett első helyen, az SPD 35,5-öt szerzett. A CDU 4,9-cel maradt, és történetében először nem jutott be egy német tartomány parlamentjébe. A 71 fős landtagban az AfD 32, az SPD 29, a Linke és a Zöldek öt-öt helyet kapott.

Itt érdemes elengedni a sima jobb–bal magyarázatot. Most kevesebbet mond, mint amennyit elfed.

Berlinben a lakhatás robbantotta meg a régi rendet

Berlinben a lakhatás fájt. Elif Eralp az emelkedő lakbérekre építette a kampányt, és újra napirendre tette a nagy magán-lakástársaságok köztulajdonba vételét. A kérdésnek van előzménye: 2021-ben a népszavazáson részt vevők 58 százaléka támogatta a nagy lakásállományok kisajátításának elvét. Egy frissebb felmérésben a konkrét terv támogatottsága már csak 37 százalék körül volt. Ettől a Linke még először nyert tartományi választást Berlinben.

Mecklenburgban más volt a tét: megélhetés, energia, gazdaság, szövetségi reformok, az Ukrajnának adott támogatás. És itt van egy különbség, amelyet nem szabad elsimítani. Az SPD nem omlott össze. Schwesig pártja 35,5-öt hozott, jóval többet, mint amit a kampány közepi mérések mutattak; szeptember elején volt Forsa, amely 28 százalékra tette az SPD-t az AfD 37-ével szemben. A látványos vereség ott a CDU-é. 2021-ben még 13,3 százalékuk volt. Most kint vannak.

A régi közép már nem tart úgy, mint régen

A két választás közös pontja tehát nem az irány. Hanem az, hogy a választók egyre nagyobb része máshol keresi a választ, mint ahol a német közép eddig kínálta.

Merznek ez már nem egy rosszul sikerült este. A CDU az ő vezetése alatt próbált határozottabb profillal visszaszerezni azokat, akik elmentek. A szeptemberi tartományi választások egyelőre mást mutatnak. Berlinben 9,4 pontot vesztett. Mecklenburgban kiesett. Két héttel korábban, Szász-Anhaltban a listás szavazatokon 17,2 százalékot kapott, az AfD 43,8-at. A 83 fős landtagban az AfD 39, a CDU 15 mandátumot szerzett.

Mecklenburgban a CDU fizette meg az árát

Merz a mecklenburgi eredményt maga nevezte katasztrófának, és közölte: viszi tovább a reformokat – gazdaság, adó, nyugdíj, egészségügy. A választó ettől még nem programot visz a fülkébe, hanem a saját életét. Fizetést, lakbért, energiaszámlát, munkahelyet, nyugdíjat, és azt, mit gondol a következő néhány évről.

A német gazdaság mutat javuló jeleket, de a kép nem egyszerű. Az IW szeptemberben már közel 1,2 százalékos növekedést várt 2026-ra, többet a korábbi előrejelzésénél, és azt is mondta: az év második felében a lendület gyengülhet a magas energiaárak, a gyenge magánberuházások és a munkaerőpiac miatt. A makroszám fordulhat. A hétköznapi érzékelés nem automatikus. A politika mondhatja, hogy a reformok később hoznak eredményt. A szavazat ritkán vár.

Az AfD már nem egyetlen keleti tartomány története. Mecklenburg önmagában is kevés lenne egyszeri tiltakozó voksra. Két héttel korábban Szász-Anhaltban még nagyobbat hozott. Berlin más közeg, mégis ott is 7,2 pontot javított 2023-hoz képest.

A győzelem és a kormányzás között továbbra is ott áll a Brandmauer. A CDU párthatározatai kizárják az együttműködést, Merz júliusban sem látott okot az eltérésre. Mecklenburgban a többi bejutott párt is kizárta a koalíciót. Ez már nem elmélet. Az AfD 32 mandátuma nem többség. SPD, Linke és Zöldek együtt 39 hely: matematikailag összeáll az AfD nélküli kormány. A rendszer tehát működik. A feszültség ettől nőhet, ha egyre több szavazat megy olyan pártra, amelyet a többiek partnerként kizárnak. Ez kormányalakítási gyakorlat.

Berlin ugyanennek a történetnek a másik oldala. Hiba lenne a vasárnapból csak az AfD-t kiolvasni. A Linke több mint megduplázta a 2023-as listás eredményét. CDU, SPD és Zöldek mind vesztettek. Más probléma, más közeg, más ajánlat, mint Mecklenburgban vagy Szász-Anhaltban. Mégis ugyanoda jutunk. Miért nem találnak egyre többen választ azoknál, akik évtizedeken át kormányoztak?

Nem az a kérdés, merre mentek – hanem az, honnan jöttek el

Könnyű polarizációról beszélni, és a szélekre mutogatni. Van rá adat. Előbb azt kell látni, honnan mennek el. Berlinben a CDU 9,4, az SPD 6,3 pontot vesztett. Mecklenburgban a CDU először esett ki egy landtagból. Szász-Anhaltban az AfD 43,8-at kapott a listán, a CDU 17,2-t.

Ez már több egy-egy elszállt kampánynál. A német politika hosszú ideig arra épült, hogy középen nagy, stabil tömbök vannak, a CDU/CSU és az SPD pedig cserélődő koalíciókban, de kiszámítható keretek között kormányoz. Ez a szerkezet évek óta lazul. Szeptember azt mutatta: a lazulás nem állt meg.

Berlin balra mozdult. Mecklenburgban és Szász-Anhaltban az AfD lett a legerősebb. A fontosabb üzenet nem az, hogy az ország egyszerre lett bal- és jobboldalibb. Hanem az, hogy egyre több választó nem érzi: a régi közép válaszol arra, ami vele történik.

Merznek ez már nem egy rosszul sikerült este

Merznek a következő hónapok kérdése ezért nemcsak az, hogyan kezeli a három szeptemberi eredményt. Hanem az is, hogy a szövetségi reformok mikor és mennyire válnak érzékelhetővé: megélhetésben, energiaárakban, gazdasági biztonságban, nyugdíjban, migrációban, lakhatásban. A vasárnap után a német politika közepén nagyobb lett a rés.

A politikában az üresen maradó teret előbb-utóbb valaki megpróbálja elfoglalni.