Rákosi Mátyás alakjával állította párhuzamba Magyar Pétert a volt országgyűlési képviselő. Schiffer András észrevétele azt követően látott napvilágot, hogy a miniszterelnök bejegyzést tett közzé a saját képmásáról.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Schiffer András egy Facebook-bejegyzésben reagált Magyar Péter miniszterelnök nyilvános szereplésére. Az LMP egykori társelnökének nem maga a festmény elkészítése, hanem annak politikai környezete és nyilvános ünneplése adott alkalmat a történelmi párhuzam megfogalmazására.
A jogász szerint Rákosi Mátyás volt az utolsó magyar politikai vezető, aki nyilvánosan örvendezett a saját személyét ábrázoló portréknak. Schiffer arra emlékeztetett, hogy ez a gyakorlat 1956 után kikopott a magyar közéletből.
Véleményét két szóval zárta: „Nem hiányzik.”
Miért éppen Rákosi?
A Rákosi-korszakban a kommunista pártvezető arcképe nem egyszerűen egy politikus portréja volt. A személyi kultusz részeként középületekben, intézményekben és propagandaanyagokban jelent meg, a hatalom pedig tudatosan építette a vezető körüli feltétlen tiszteletet.
A korszak történelmi sajátosságai természetesen nem azonosíthatók egy mai politikus közösségimédia-bejegyzésével. Schiffer párhuzama elsősorban a vezetők nyilvános ünneplésének szimbolikájára vonatkozott, nem a két politikai rendszer egészének összehasonlítására.
A vita ugyanakkor túlmutat egyetlen festményen. A politikai kommunikációban régóta jelen van a vezetők személyének középpontba állítása, a közösségi média pedig minden korábbinál közvetlenebb lehetőséget biztosít a politikusok és támogatóik közötti érzelmi kapcsolat bemutatására.
Magyar Péter szerint ajándék volt
Magyar Péter közlése szerint a portrét egy siófoki festőművésztől, Bihari Andreától, Yndától kapta ajándékba. A művész egy fénykép alapján készítette el az alkotást, a miniszterelnök pedig azt állította, hogy korábban nem is találkoztak.
Magyar visszautasította azokat a feltételezéseket is, amelyek szerint saját maga rendelte volna meg a festményt.
Ez fontos különbség: egy támogató által önként készített ajándék önmagában nem bizonyítja, hogy a politikai vezetés tudatos személyi kultuszt épít.
A politikus és a róla kialakított kép
Schiffer megszólalása mégis egy régi közéleti kérdést hozott elő: hol húzódik a határ a politikai támogatás, a személyes rajongás és a vezető személyének túlzott felmagasztalása között?
A festmény önmagában műalkotás, amelynek elkészítése és ajándékozása a művész személyes döntése. A politikai jelentősége akkor keletkezik, amikor a nyilvánosság elé kerül, és a támogatók, illetve a bírálók a vezetőhöz fűződő viszonyuk jelképeként kezdik értelmezni.
Schiffer András a történelmi emlékezet felől fogalmazta meg a kritikáját. Magyar Péter az ajándékozás körülményeivel érvelt. A két megközelítés eltérő kérdésre ad választ, a vita középpontjában azonban ugyanaz a festmény áll.
Források: Magyar Nemzet, Infostart, Konfront; Schiffer András és Magyar Péter nyilvános közösségimédia-bejegyzéseiről szóló beszámolók.





