Október 7-én a katolikus egyház a Rózsafüzér Királynőjére emlékezik. Az ünnep több mint négyszáz éves története a lepantói csatáig vezet vissza, üzenete azonban ma is ugyanaz: vannak pillanatok, amikor az embernek el kell engednie azt, amit már nem tud irányítani, és Istenre kell bíznia.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Vannak helyzetek, amikor az ember mindent megtett, amit lehetett. Mérlegelt, küzdött, érvelt, próbált előre jutni, mégis elérkezik egy pontra, ahol rá kell jönnie: nem mindent tud egyedül megoldani.
Talán éppen ezért maradt velünk évszázadokon át a rózsafüzér.
Október 7-én a katolikus egyház a Rózsafüzér Királynőjére emlékezik. Az ünnep története szorosan kapcsolódik az 1571. október 7-én vívott lepantói tengeri csatához, amelyben a keresztény Szent Liga flottája megállította az Oszmán Birodalom tengeri előrenyomulását. A keresztény világban a győzelmet Szűz Mária közbenjárásának is tulajdonították, miközben Rómában és Európa más részein hívek sokasága imádkozta a rózsafüzért. Az emléknap később bekerült az egyetemes egyházi naptárba, október 7-e pedig máig a Rózsafüzér Királynőjének ünnepe.
De ha csak egy ötszáz évvel ezelőtti tengeri ütközet történetét látnánk benne, éppen a lényeg veszne el.
A rózsafüzér ugyanis nem varázseszköz, nem valamiféle biztosíték arra, hogy minden úgy történjen, ahogyan szeretnénk. Sokkal inkább olyan ima, amely lassan rendet tesz az emberben. Ugyanazokat a szavakat mondjuk újra és újra, miközben Krisztus életének eseményein elmélkedünk, és egyszer csak halkulni kezd körülöttünk a zaj.
Ezért tudott évszázadokon át kapaszkodó maradni háborúban, betegségben, üldöztetésben és családi tragédiák idején is.
Nem azért, mert eltünteti a bajt.
Hanem mert segít úgy végigmenni rajta, hogy közben ne veszítsük el önmagunkat.
A rózsafüzért sokan régimódi imádságnak gondolják. Pedig kevés dolog lehetne aktuálisabb egy olyan korban, amelyben szinte képtelenek vagyunk csöndben maradni. Folyamatosan érkeznek az üzenetek, a hírek, a figyelmeztetések, a konfliktusok és a félelmek. A világ minden pillanatban követeli a figyelmünket, és közben egyre nehezebben halljuk meg azt, ami bennünk történik.
A rózsafüzér ezzel éppen ellentétes irányba visz.
Lassít.
Csendre kényszerít.
És visszavisz ahhoz, ami nem változik attól, hogy éppen milyen hírek érkeznek a telefonunkra.
Különös jelentőséget ad az idei ünnepnek, hogy XIV. Leó pápa szeptember végén arra kérte a keresztényeket, hogy októberben különösen is imádkozzák a rózsafüzért a világ békéjéért és a háborúk befejezéséért. A Szentatya arra is emlékeztetett, hogy az ima nem választható el a kiengesztelődés, az irgalmasság és a párbeszéd konkrét cselekedeteitől.
Ez talán a Rózsafüzér Királynőjének ünnepén is a legfontosabb üzenet.
Nem elég békéről beszélni, ha közben minden kapcsolatunkban háborút vívunk. Nem elég igazságot követelni, ha közben mi magunk sem tudunk megbocsátani. És nem elég Istentől segítséget kérni, ha közben nem vagyunk hajlandók megtenni azt, ami rajtunk múlik.
Mária története végig arról szól, hogy volt bátorsága igent mondani akkor is, amikor még nem látta az egész utat.
Talán nekünk sem kell mindig látnunk.
Van, amikor elég megfogni a rózsafüzért, elmondani az első Üdvözlégyet, és rábízni Istenre azt, amit már nem tudunk tovább vinni.
Nem menekülésként.
Hanem bizalomként.
