Mint megírtuk, autóból nyitott tüzet a járókelőkre egy fegyveres Krakkó főterén. A rendőrség tájékoztatására alapján öten meghaltak, legalább tizenketten megsérültek, köztük rendőrök is. A támadót meglőtték és elfogták. A tragédia után szinte elkerülhetetlen a kérdés: ki képes ilyenre, és miért?
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Mi történik abban az emberben, aki idegenekre emel fegyvert? Mit lát bennük, és mivel igazolja önmaga előtt, hogy elveheti az életüket?
A krakkói elkövető indítékáról a rendelkezésre álló információk alapján nem lehet megalapozott következtetést levonni. Más támadások vizsgálata azonban segíthet megérteni, milyen folyamatok vezethetnek tömeges erőszakhoz.
Amikor a sérelemből igazolás lesz
Az amerikai Secret Service kutatóközpontja 173, közterületen vagy más, nyilvánosan hozzáférhető helyen elkövetett támadást vizsgált. A 2016 és 2020 közötti esetek mintegy felében valamilyen megélt sérelem legalább részben szerepet játszott az indítékok között. Személyes konfliktusok, családi és munkahelyi problémák egyaránt megjelentek.
A megélt sérelem nem feltétlenül jelent valóban elszenvedett igazságtalanságot. Az elkövető értelmezése és a történtek valósága eltérhet egymástól.
A veszélyes fordulat akkor következhet be, amikor valaki az erőszakot kezdi elfogadható válasznak tekinteni. Saját szenvedését olyan igazolássá alakítja, amelynek nevében másokat büntethet.
A sérelem magyarázhat egy indítékot. Jogot azonban semmire sem ad.
A jelentésben többféle motiváció keveredett: a bosszú mellett gyűlölet, szélsőséges elképzelések vagy a hírhedtté válás vágya is megjelenhetett. Ezért nincs egyetlen történet, amellyel minden támadás megmagyarázható.
Mi állhat a kegyetlenség mögött?
Egy ilyen tett után könnyű azt mondani, hogy az elkövető biztosan elmebeteg. A kutatások azonban óvatosságra intenek ezzel az automatikus következtetéssel.
Egy 172 tömeges lövöldözés elkövetőjét vizsgáló tanulmányban az esetek 69 százalékában a kutatók nem azonosították a pszichotikus tünetek szerepét. Meghatározó szerepet körülbelül 11 százalékban állapítottak meg. A pszichózis a valóságészlelés súlyos zavarával, például téveszmékkel vagy hallucinációkkal járhat.
Ez nem jelenti azt, hogy a többi elkövetőnek nem lehettek lelki problémái. A pszichózis, a depresszió, a személyes válság és a bosszúvágy azonban különböző fogalmak, nem használhatók egymás helyett.
A Columbia Egyetem kutatói 1315 tömeggyilkosság adatait elemezve ugyancsak arra jutottak, hogy a pszichotikus tünetekre összpontosító megelőzés önmagában korlátozott eredményt hozhat. A fegyverhez jutás, a korábbi jogsértések és a szerhasználat vizsgálatát is fontosnak tartották.
A tett kegyetlenségéből önmagában nem következik pszichiátriai diagnózis.
A válság gyakori, de nem tesz valakit gyilkossá
Az amerikai National Institute of Justice által ismertetett kutatási adatbázisban a vizsgált elkövetők több mint 80 százaléka válságban volt a támadás előtt. Előfordult korábbi trauma, kapcsolati összeomlás és önpusztító késztetés is.
Ebből azonban nem szabad visszafelé következtetni: attól, hogy valaki válságban van, még nem válik veszélyessé. Az elkövetők körében talált gyakori tulajdonság önmagában nem alkalmas arra, hogy a bajba jutott emberek közül megjósoljuk, ki fog támadni.
Ráadásul ezek az adatbázisok nagyrészt utólag összegyűjtött, nyilvános információkra épülnek. Az amerikai esetekből kirajzolódó minták pedig nem adnak kész magyarázatot egy lengyelországi támadásra.
A viselkedést kell komolyan venni
A megelőzés szempontjából a konkrét fenyegetések és az erőszakra utaló viselkedés fontosabb kapaszkodók, mint az, hogy valaki csendes, különc vagy magányos.
A korábbi támadások vizsgálataiban visszatérő jelenség volt, hogy az elkövetők előzetesen közöltek valamit erőszakos szándékaikról. Ezek az üzenetek nem minden esetben váltottak ki megfelelő beavatkozást. A kutatások ezért a jelzések összefüggéseinek értékelését és az időben érkező segítséget hangsúlyozzák.
Nincs egyetlen mondat, amely megmagyarázná, mi lakozik minden ilyen elkövetőben. A kutatások sérelmeket, válságokat, gyűlöletet és eltérő indítékokat tárnak fel. Az egyes ember felelősségét azonban ezek vizsgálata sem tünteti el.
Megérteni, hogyan jut el valaki az erőszakig, a megelőzéshez szükséges. Felmentést nem jelent.
És miközben az elkövető gondolkodását próbáljuk megfejteni, az áldozatokat sem veszíthetjük szem elől. Ők nem egy másik ember sérelmeinek szereplői voltak, hanem saját életüket élő emberek, akiknek joguk lett volna biztonságban hazatérni.
Forrás: AP, Secret Service, Peterson és mtsai., Brucato és mtsai., NIJ.
