Példátlan jogi és politikai fordulat tanúja Új-Zéland: a parlament olyan jogszabályt fogadott el, amely lényegében mentesíti a nagyvállalatokat a klímaváltozással kapcsolatos polgári jogi felelősségre vonás alól. A döntés nemcsak egy mérföldkőnek számító, folyamatban lévő bírósági ügynek vet véget, hanem alapjaiban rajzolja át a környezeti felelősségvállalás globális kereteit.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
A törvényhozási beavatkozás közvetlen előzménye a Wellington-i Legfelsőbb Bíróság korábbi, nemzetközi visszhangot kiváltó határozata volt. A testület zöld utat adott Mike Smith maori klímaaktivista keresetének, aki az őslakos közösségek képviseletében indított pert az ország hét legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó vállalata – köztük a globalizált tejipari óriás, a Fonterra, valamint energetikai és bányászati cégek – ellen. A per tétje az volt, hogy a bíróság kötelezheti-e a magánszektor szereplőit kibocsátásuk drasztikus csökkentésére a hagyományos magánjogi felelősség (tort law) és a maori szokásjog (*tikanga*) alapján.
Ahogyan arról a France 24 beszámolójában részletesen kitért, a kormányzat által benyújtott és a törvényhozás által elfogadott új szabályozás célzottan ezt a folyamatban lévő eljárást akasztja meg. A Climate Change Response Act módosításával a jogalkotó megtiltotta, hogy a bíróságok polgári peres eljárásokban állapítsák meg a vállalatok felelősségét az üvegházhatású gázok okozta károkért.
Paul Goldsmith igazságügyi miniszter a döntést azzal indokolta, hogy a klímaváltozás összetett gazdasági és társadalmi kérdéseit nem a bíróságokon, hanem nemzeti szinten, a parlamentben kell rendezni, mivel a pereskedés jelentős jogbizonytalanságot teremt a befektetők és a vállalkozások számára. Ezzel szemben az őslakos közösségek és a zöld szervezetek „a demokráciát és az igazságszolgáltatást érő csapásként” értékelik a lépést, rámutatva, hogy a politika közvetlenül beavatkozott egy független igazságszolgáltatási folyamatba a korporatív érdekek védelmében.
A csendes-óceáni szigetország precedense túlmutat a régió határain. Miközben világszerte egyre gyakoribbá válnak a stratégiai klímapereskedések (climate litigation), az új-zélandi eset arra figyelmeztet: a törvényhozás kész közvetlenül is közbelépni, ha a bírósági gyakorlat veszélyezteti a piaci szereplők gazdasági stabilitását. A döntés így komoly dilemmát vet fel a nemzetközi jogban is, átírva a vállalati felelősségvállalás és az éghajlati igazságosság határait.
