Uram,

ma nem kész válaszokkal jövök eléd.

Nem akarok úgy tenni, mintha mindent értenék, mintha mindig tudnám, merre vezetsz, vagy mintha minden történés mögött azonnal felismerném a szándékodat. Vannak napok, amikor közel érzem magam hozzád, és vannak olyanok is, amikor csak kereslek.

Néha nagyon kereslek.

Kereslek a csendben, amelyben nem érkezik válasz. Kereslek azokban a reggelekben, amikor már ébredéskor nehéznek tűnik a nap. Kereslek egy jó szóban, egy váratlan ölelésben, egy mondatban, amely valahogy éppen akkor talál meg, amikor szükségem van rá.

És kereslek akkor is, amikor nem találok semmit.

Amikor imádkozom, de ugyanaz a félelem marad bennem. Amikor kérek valamit, és nem történik meg. Amikor szeretnék hinni abban, hogy minden jóra fordul, de egyszerűen nem tudom, jóra fordul-e.

Istenem, taníts meg arra, hogy ne csak akkor higgyek benned, amikor értelek.

Mert talán a hit nem mindig bizonyosság.

Talán néha csak annyi, hogy az ember a sötétben is feléd fordítja az arcát.

Hogy nem tudja, mi lesz holnap, mégsem mond le rólad.

Hogy vannak kérdései, vannak kétségei, néha haragszik is, mégis megszólít:

Uram.

Itt vagyok.

Segíts, hogy ma ne akarjak mindent egyedül megoldani.

Van bennem elég aggodalom, amelyet újra és újra végiggondolok, mintha attól, hogy századszor is végigjárom ugyanazokat a köröket, közelebb kerülnék a megoldáshoz. Van, amit meg akarok tartani, mert félek elengedni. Van, amit irányítani akarok, mert azt hiszem, csak akkor leszek biztonságban, ha minden az én kezemben marad.

Pedig tudom, Uram, hogy nem maradhat minden az én kezemben.

Segíts különbséget tenni aközött, amin változtathatok, és aközött, amit rád kell bíznom.

Adj erőt ahhoz, amit nekem kell megtennem, és adj békét ahhoz, amit már nem tudok megtenni.

Vigyázz azokra, akiket szeretek.

Nem kérem, hogy soha ne érje őket nehézség, mert tudom, hogy ilyen élet nincs. De kérlek, amikor én nem tudok mellettük lenni, légy te mellettük. Amikor nem tudom megvédeni őket, őrizd őket. Amikor nem találom a megfelelő szót, érintsd meg te azt a helyet bennük, ahová az én szavaim már nem érnek el.

És ha valamelyikükért ma különösen aggódom, segíts elhinnem, hogy te jobban látod őt, mint én.

Uram, néha saját magamat is nehéz elviselnem.

A türelmetlenségemet, a hibáimat, az elszalasztott pillanatokat, mindazt, amit másképp kellett volna mondanom vagy tennem. Könnyebb visszanézni és ítélkezni önmagam fölött, mint elfogadni, hogy tegnapot már nem tudok megváltoztatni.

Taníts megbocsátani magamnak is.

Nem mentegetni.

Nem elfelejteni.

Hanem tanulni abból, ami volt, és utána továbbmenni.

Ne engedd, hogy a múltam olyan lánccá váljon, amelyet akkor is magammal cipelek, amikor te már rég levetted rólam.

Adj ma nyitott szemet.

Hadd vegyem észre azt a jót, amely mellett egyébként elmennék. Egy ember arcát. Egy kis figyelmességet. A reggeli fényt. Egy telefonhívást. Azt, hogy valaki vár rám. Azt, hogy van még dolgom ezen a világon.

És ha ma találkozom valakivel, aki maga is téged keres, de még nem tudja kimondani a nevedet, segíts, hogy ne prédikáljak neki.

Segíts inkább embernek lennem mellette.

Türelmesnek.

Figyelmesnek.

Irgalmasnak.

Talán néha így lehet a legjobban beszélni rólad.

Istenem, nem tudom, mit hoz ez a nap.

De szeretném veled kezdeni.

Nem azért, mert ettől minden könnyű lesz, hanem mert nélküled sokkal könnyebb elveszítenem azt, ami igazán fontos.

Maradj velem akkor is, ha napközben elfeledkezem rólad.

Szólíts meg újra, ha túlságosan nagy lesz körülöttem a zaj.

És ha este úgy fekszem le, hogy még mindig maradtak bennem kérdések, segíts elhinni, hogy nem kell ma minden választ megtalálnom.

Elég, ha tovább kereslek.

És talán egyszer majd megértem, hogy miközben én egész életemben téged kerestelek,

te végig ott voltál velem, soha nem hagytál el.

Ámen.