A hátrányos helyzetű településekről érkező gyerekek számára jóval többről szólt az Álombajnokság, mint néhány futballmérkőzésről. Volt, akinek az edzések kezdetén még megfelelő cipője sem volt, a torna végére viszont már a Ferencváros népligeti edzőközpontjában léphetett pályára, az érmet pedig Lipcsei Pétertől vehette át.

Egészen más jelentése van egy futballpályának annak, aki számára természetes, hogy hetente többször edzésre jár, és annak a gyereknek, akinek eleinte még az sem magától értetődő, hogy legyen miben belerúgnia a labdába.

Az Álombajnokság döntőjébe jutott, felzárkózó településekről érkező fiatalok a Ferencváros népligeti edzőközpontjában játszhattak. A helyszín már önmagában különleges élményt jelentett számukra, a torna végén pedig a zöld-fehérek egykori meghatározó játékosa, Lipcsei Péter adta át az érmeket.

Volt, akinek még cipője sem volt

A program egyik legbeszédesebb története már a felkészülés első napjaiban megszületett.

Pálfalvi Márta, a programot támogató Provident kommunikációs igazgatója elmondta: röviddel az edzések megkezdése után kiderült, hogy több gyermeknek még megfelelő futballcipője sincs. A vállalat munkatársai ekkor saját kezdeményezésre gyűjtést szerveztek, és összesen 54 pár focicipőt ajánlottak fel, köztük saját gyermekeik kinőtt lábbelijeit is. Így végül minden résztvevő megfelelő felszerelésben léphetett pályára.

A történet talán pontosabban mutatja meg ezeknek a gyerekeknek a helyzetét, mint bármilyen statisztika. Miközben sok családban az a kérdés, melyik márkájú cipőt válasszák a következő szezonra, máshol előbb azt kell megoldani, hogy egyáltalán legyen cipő.

Nem azt kell ismételni, honnan indulnak

Gergulás Ferenc edző szerint ugyanakkor éppen az lenne a legnagyobb hiba, ha a gyerekeknek folyamatosan azt hangsúlyoznák, milyen nehéz körülmények közül érkeznek.

A szakember úgy látja, sokkal fontosabb példákat mutatni, bátorítani és megtalálni azt a személyes motivációt, amely az adott gyereket előreviszi. Meg kell mutatni számukra, hogy a kiinduló helyzet nem jelenti egyben azt is, hogy meddig juthatnak el.

Ebben pedig a futball egyszerre lehet játék, közösség és nevelési eszköz.

A pályán ugyanis hamar kiderül, hogy számít a másik ember, hogy egy csapatban felelősségünk van egymásért, egy vereség után pedig újra ki kell állni, és folytatni kell azt, amit elkezdtünk.

Akiknek ez jelenti a nyarat

Pálfalvi Márta arra is felhívta a figyelmet, hogy sok résztvevő számára az Álombajnokság nem egyszerűen sportprogram volt.

Ezek közül a gyerekek közül többen nem jutnak el nyaralni, így a közös edzések, az utazások és a mérkőzések jelentik számukra a nyár egyik legfontosabb eseményét. Közben pedig észrevétlenül tanulják meg az együttműködést, a kitartást és azt, hogyan lehet egymást segítve elérni egy közös célt.

És talán éppen ez az Álombajnokság legfontosabb eredménye.

Nem az, hogy minden résztvevőből profi labdarúgó legyen, hanem hogy legyen előttük valami, amiért érdemes dolgozni.

Mert egy gyereknek néha nem sok kell ahhoz, hogy másként kezdjen gondolkodni a saját jövőjéről. Egy edző, aki hisz benne. Egy csapat, amely számít rá. Egy pár focicipő. Vagy éppen az a pillanat, amikor egyszer csak ott áll a Ferencváros pályáján, és rájön: talán több minden elérhető, mint amit addig lehetségesnek gondolt.

A 8–10 éves korosztály tornáját végül Vizsoly, a 10–12 évesek versenyét Görgeteg nyerte meg.

Forrás: Magyar Nemzet