Ismeretlen növények, furcsa csillagtérképek, meztelen alakok zöld medencékben és több száz oldalnyi szöveg, amelyet máig senki nem tud elolvasni. A Voynich-kézirat több mint egy évszázada kergeti őrületbe a megfejtőket. Most két kutató egy meglepően egyszerű lehetőséget vetett fel: talán nemcsak a nyelvet nem értjük – hanem maga a könyv sincs jó sorrendben összekötve.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Vannak könyvek, amelyekhez szótár kell, másokhoz történelmi háttértudás. A Voynich-kézirathoz eddig szinte minden kellett – és mégsem volt elég.
A 15. században készült könyv lapjain olyan növények láthatók, amelyeket nehéz vagy lehetetlen biztosan azonosítani. Vannak benne csillagászati és asztrológiai ábrák, különös csőrendszerek, valamint meztelen nőalakok, akik zöld folyadékkal teli medencékben állnak vagy úsznak.
Mindezt pedig egy olyan írás veszi körül, amelyet sehol máshol nem ismerünk.
A szöveget egyszerűen „Voynichese”-nek nevezték el. Nem tudjuk, milyen nyelvet rejt, milyen ábécét használ, és azt sem, hogy egyáltalán titkosírásról van-e szó. A statisztikai vizsgálatok ugyanakkor arra utalnak, hogy a jelek nem véletlenszerű halandzsát alkotnak, hanem egy valódi nyelvhez hasonló szerkezetet mutatnak.
Még a híres kódfejtők sem bírtak vele
A kézirat 1912-ben került igazán a figyelem középpontjába, amikor Wilfrid Voynich lengyel származású könyvkereskedő megvásárolta. Korábban Roger Bacon művének gondolták, felmerült Leonardo da Vinci neve is, a pergamen radiokarbonos vizsgálata azonban 1404 és 1438 közé tette annak korát.
Azóta nyelvészek, történészek, matematikusok és kriptográfusok egész sora próbálkozott vele. William Friedman, a modern amerikai kódfejtés egyik legnagyobb alakja – akinek csapata a második világháború előtt feltörte a japán diplomácia híres PURPLE-kódját – szintén foglalkozott a Voynich rejtélyével. Megfejteni neki sem sikerült.
Végül még a mesterséges intelligenciát is ráengedték
Kanadai kutatók 2018-ban egy algoritmussal arra jutottak, hogy a szöveg talán héberhez kapcsolódhat, és egy különleges kódolási eljárással készülhetett. A próbálkozás azonban nem hozott tudományosan elfogadott megfejtést. A Voynich ma is ugyanúgy olvashatatlan.
Mi van, ha rosszul lapozzuk?
Most azonban egészen más irányból érkezett egy ötlet: Colin Layfield és Lisa Fagin Davis a Digital Medievalist folyóiratban megjelent kutatásukban azt állítják: a könyv lapjai eredetileg talán nem abban a sorrendben követték egymást, ahogyan ma látjuk őket.
A kutatók szerint a pergameníveket eredetileg különálló, egyszer hajtott egységekként helyezhették egymásra – nagyjából úgy, mint amikor több összehajtott képeslapot egymásra teszünk. Valamikor a 15. században azonban hagyományosabb módon egymásba fűzhették és beköthették őket. Ez pedig összekeverhette az eredeti sorrendet.
A kutatók számítógépes szövegelemzése szerint olyan lapok mutatnak feltűnően erős kapcsolatot egymással, amelyek ma távol kerültek egymástól. Még érdekesebbek a rajzok: egyes csövek és vízfolyások a jelenlegi kötésben egyszerűen eltűnnek a lap szélén, más sorrendben viszont folytatódni látszanak.
Vagyis elképzelhető, hogy évszázadok óta egy olyan könyvet próbálunk megfejteni, amelynek lapjait valaki már nagyon régen összekeverte.
Egyetlen zseni helyett egész közösség?
Az új elmélet ennél is tovább megy. Davis szerint a kéziratot akár több ember is készíthette, és eredetileg kisebb füzetek gyűjteménye lehetett, amelyeken keresztül egy közösség adta tovább a tudását.
Egyes rajzok növényismeretre, mások asztrológiára vagy a női testtel kapcsolatos tudásra utalhatnak. Davis szerint még az is elképzelhető, hogy valamiféle, generációkon át örökített női népi tudás gyűjteményét látjuk – ezt azonban egyelőre bizonyítani nem lehet.
A történet különösen szép iróniája
Ha a kutatóknak igazuk van, valaki hatszáz évvel ezelőtt talán rosszul kötötte be a könyvet. Ezzel megnehezíthette a megfejtését – ugyanakkor éppen a bekötés lehetett az oka annak, hogy a kézirat egyáltalán fennmaradt.
A 21. században képesek vagyunk hatalmas adatbázisokat másodpercek alatt átvizsgálni, mesterséges intelligenciával nyelveket elemezni és évszázados titkosírásokat feltörni.
A Voynich-kézirat pedig továbbra is ott fekszik a Yale Egyetem könyvtárában, és mintha csak annyit mondana: még mindig nem tudjátok, mit írtunk bele.
Forrás: The Guardian – új kutatás a Voynich-kézirat lapjainak lehetséges eredeti sorrendjéről, Annual Reviews – The Linguistics of the Voynich Manuscript, NSA – a Voynich-kézirat és William Friedman kódfejtői kutatásainak dokumentumai, University of Alberta – mesterséges intelligenciával végzett Voynich-kutatás, Yale Library – a Voynich-kézirat hivatalos leírása és eredete.
