XIV. Leó pápa Prosper Guéranger munkásságát méltatta

XIV. Leó pápa a szerdai általános audiencián Dom Prosper Guéranger, a 19. századi francia bencés szerzetes liturgikus örökségéről beszélt.

A La Croix beszámolója szerint az egyházfő arra hívta fel a figyelmet, hogy Guéranger munkássága jelentősen hozzájárult a liturgikus év fogalmának elterjedéséhez az Egyházban.

XIV. Leó úgy fogalmazott:

„A keresztény ünnepek ciklusának liturgikus évként való meghatározása Isten szolgája, Prosper Guéranger apát munkájának köszönhetően terjedt el az egyházi nyelvben.”

Több mint az ünnepek egymásutánja

A „liturgikus év” ma már természetes kifejezésnek számít az Egyházban, jelentése azonban jóval több annál, mint hogy az egyházi naptárban meghatározott sorrendben követik egymást az ünnepek.

Az egyházi év során a hívők újra és újra végigjárják a keresztény hit meghatározó eseményeit. Advent várakozását karácsony öröme követi, majd a nagyböjti időszakon és Krisztus szenvedésének felidézésén keresztül vezet az út húsvétig, a feltámadás ünnepéig.

Az ünnepek így nem egymástól elszigetelt események, hanem egy nagyobb egész részei. Az idő múlása összekapcsolódik Krisztus életének és a megváltás történetének felidézésével.

Éppen ennek az egységnek a megfogalmazásában tulajdonított XIV. Leó fontos szerepet Prosper Guéranger munkásságának.

Egy francia bencés szerzetes maradandó öröksége

A La Croix Dom Prosper Guérangert a bencés rend 19. századi franciaországi újjáalapításának meghatározó alakjaként mutatja be.

Nevéhez ugyanakkor nem csupán a francia bencés élet megújulása kapcsolódik. XIV. Leó most éppen arra az örökségére irányította rá a figyelmet, amelyet az Egyház liturgikus gondolkodására hagyott.

A pápa „Isten szolgájaként” említette Guérangert. A megszólításnak különleges jelentősége van a katolikus egyházi szóhasználatban: ezt a megnevezést olyan elhunyt személy esetében használják, akinek boldoggá és szentté avatási ügye hivatalosan megkezdődött.

A mostani pápai megemlékezés ezért nem pusztán egy történelmi személyiség előtti tisztelgés volt. Arra is ráirányította a figyelmet, hogy egy szerzetes gondolatai és munkássága generációkkal később is meghatározhatják azt, ahogyan az Egyház saját liturgikus életéről gondolkodik.

A liturgia az időnek is más jelentést ad

A liturgikus év különlegessége abban is rejlik, hogy a hétköznapi idő múlását összekapcsolja a keresztény hit központi eseményeivel.

Az emberi életet naptári évek, hónapok és napok tagolják. Az Egyház liturgikus rendje azonban ehhez egy másik ritmust is hozzáad: a várakozás, az ünneplés, a bűnbánat, a szenvedés és végül a feltámadás reményének ritmusát.

Így ugyanazok az ünnepek évről évre visszatérnek, mégsem egyszerű ismétlődésről van szó. A hívő minden évben más élethelyzetben találkozik adventtel, karácsonnyal vagy húsvéttal, és ugyanaz az ünnep új jelentést kaphat számára.

XIV. Leó pápa Prosper Guéranger munkásságának felidézésével egy olyan örökségre irányította rá a figyelmet, amely ma is jelen van a katolikusok mindennapjaiban.

A liturgikus év arra emlékeztet, hogy a keresztény ember számára az idő nem pusztán múlik: az ünnepeken keresztül újra és újra megtelik a hit tartalmával.