Egyre nagyobb kihívások elé állítja Magyarország természeti környezetét a klímaváltozás. A Pilisben az erdészek már a szárazsághoz jobban alkalmazkodó erdők kialakításán dolgoznak, miközben a tartósan alacsony folyóvízszintek olyan területeket tesznek szabaddá, amelyeken korábban nem látott növényfajok telepedhetnek meg. A szakértők szerint a következő évtizedekben jelentősen átalakulhatnak hazánk erdei és folyóparti élőhelyei, a változások pedig már most is érzékelhetők.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
A magyar erdők jövője egyre több kérdést vet fel. A hosszabb száraz időszakok, a nyári hőhullámok és a megváltozó csapadékeloszlás olyan körülményeket teremtenek, amelyekhez az őshonos növényvilág egy része is nehezen alkalmazkodik.
Az Agroinform október 31-i beszámolója a Pilisi Parkerdőben zajló erdőgazdálkodásról számolt be, míg a WWF Magyarország friss természetvédelmi elemzése arra figyelmeztetett, hogy a kiszáradó folyómedrekben idegenhonos fajok jelenhetnek meg.
A két jelenség ugyan eltérő élőhelyeken figyelhető meg, közös bennük, hogy a változó éghajlati és vízjárási viszonyokhoz az ökoszisztémák egyre nagyobb részének kell alkalmazkodnia.
Az aszály már a Pilis erdeit is veszélyezteti
A klímaváltozás hatásai már a Pilis erdeiben is érzékelhetők. A tartós szárazság, az egyre gyakoribb hőhullámok és a megváltozó csapadékviszonyok különösen azokat a fafajokat veszélyeztetik, amelyek hűvösebb, nedvesebb környezethez alkalmazkodtak.
Mészáros Péter szerint a klímaváltozás egyértelműen kedvezőtlenül befolyásolja az erdőállományok állapotát. Különösen érzékenyek a fenyőfélék és a bükkösök, miközben a kőriseket és bizonyos tölgyfajokat különféle károsítók is gyengítik.
A Pilisi Parkerdő ezért olyan elegyes, többkorú és többszintes erdők kialakítására törekszik, amelyek ellenállóbbak lehetnek a változó környezeti feltételekkel szemben.
A 2026-os aszály tényleges kárainak felmérése ugyanakkor még nem zárult le.
A szóvivő szerint a korán lombjukat vesztő fák egy része jövő tavasszal ismét kihajthat, ezért az idei szárazság következményeiről 2027 tavaszán lehet pontosabb képet kapni.
Már 2050-re jelentősen átalakulhat Budapest környékének éghajlata
A hosszú távú kilátások sem megnyugtatóak.
A Pilisi Parkerdő és a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetének 2023-as klímaelemzése alapján Budapest és környékének éghajlata már 2050-ig számottevően megváltozhat.
Különösen a főváros pesti oldalán található erdők kerülhetnek nehéz helyzetbe, ahol a fák gyökérzete nem mindenütt éri el a talajvizet.
A szárazabbá váló éghajlat miatt egyes területeken romolhatnak a zárt erdők fennmaradásának feltételei, és az erdőssztyeppes jellegű táj fokozatosan a szárazabb sztyepp irányába tolódhat.
Új módszerekkel próbálják megtartani a vizet
A Pilisi Parkerdő a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás egyik kulcselemének a víz helyben tartását tekinti.
A Pilis–Visegrádi-hegységben több száz erdei kistó található, amelyek karbantartása és szükség szerinti vízpótlása is a feladatok közé tartozik.
Emellett az időszakos vízfolyásokban kisebb vízvisszatartó gátakat, úgynevezett minigátakat alakítanak ki.
A megfelelő mennyiségű holtfa visszahagyása szintén segítheti a nedvesség megőrzését és az erdei élőhelyek működését.
A szakemberek célja, hogy a víz minél hosszabb ideig a természetes élőhelyeken maradjon, és az erdők könnyebben átvészelhessék a száraz időszakokat.
Kiszáradó folyómedrekben jelennek meg az idegenhonos növények
Miközben az erdőkben a vízhiány veszélyezteti a növényzetet, a folyók mentén egészen más következményekkel is számolni kell.
A WWF Magyarország október végén közzétett elemzése szerint az elmúlt években egyre nagyobb figyelmet érdemelnek a tartósan alacsony vízállások miatt szárazra kerülő folyóparti területek.
Az ilyen helyeken új növényközösségek alakulhatnak ki, amelyek között őshonos és idegenhonos fajok egyaránt megjelennek.
A jelenség önmagában nem szokatlan: a folyók természetes vízjárásával együtt az árterek növényvilága is folyamatosan változik.
A probléma az, hogy a hosszan tartó alacsony vízállás olyan hosszú időre teheti szabaddá ezeket a területeket, amely már egyes idegenhonos növények megtelepedéséhez, fejlődéséhez és szaporodásához is elegendő.
Már most is vannak fajok, amelyek kiszorítják az őshonos növényeket
A WWF által bemutatott egyik példa a feketéllő farkasfog, amely idegenhonos fajként terjed a hazai ártereken.
A növény jelenléte hozzájárult két őshonos rokonának, a bókoló és a subás farkasfognak a visszaszorulásához.
Hasonló folyamat figyelhető meg a rövidkocsányú iszapfű esetében is.
Ez az észak-amerikai eredetű növény számos folyóparti élőhelyen kiszorította a Magyarországon védett heverő iszapfüvet.
A rövidkocsányú iszapfű mára a Duna, a Dráva és a Mura mentén is széles körben jelen van, egyes helyeken összefüggő állományokat alkot.
A természetvédelmi szervezet szerint különösen fontos felismerni, hogy egy növény akkor is jelentős helyi ökológiai hatást fejthet ki, ha országos szinten nem tartják számon a legismertebb inváziós fajok között.
Trópusi növények is megjelentek Magyarországon
Az idei megfigyelések egyik legérdekesebb eredménye, hogy a Mura–Dráva–Duna Bioszféra-rezervátum területén újabb, melegebb éghajlati térségekhez kötődő növényfajokat azonosítottak.
A LIFE Restore for MDD projekt keretében két trópusi palkafaj, a Cyperus odoratus és a Cyperus eragrostis előfordulását mutatták ki.
Ezeknek a növényeknek jelenleg még nincs széles körben elfogadott magyar nevük.
A Duna mentén egy másik idegenhonos faj, az Eclipta prostrata is egyre több helyen bukkan fel. Ezt a növényt korábban magyarországi kertészetekben, virágcserepekben is megfigyelték.
A WWF ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a folyóparti megjelenése nem feltétlenül a kertészeti előfordulásokból vezethető le.
A szakértők szerint egyelőre nem lehet pontosan megmondani, milyen mértékben befolyásolják majd az újonnan megjelenő növények a hazai élővilágot. Az azonban már most látszik, hogy a változó környezeti feltételek új lehetőségeket teremthetnek számukra.
Miért jelenthet veszélyt néhány új növény megjelenése?
Egy idegenhonos faj megtelepedése önmagában még nem feltétlenül jelent természetvédelmi problémát.
A veszély akkor válhat jelentőssé, ha az új faj gyorsan terjed, versenyelőnybe kerül az őshonos növényekkel szemben, és átalakítja az adott élőhely természetes közösségeit.
Ilyenkor a korábban jellemző növényfajok visszaszorulhatnak, és velük együtt a hozzájuk kötődő élőlények életfeltételei is megváltozhatnak.
A folyók mentén különösen összetett helyzet alakulhat ki, hiszen az időszakos áradások és az áramló víz a növények magvainak terjedését is elősegíthetik.
A WWF ezért fontosnak tartja az újonnan megjelenő fajok korai felismerését és folyamatos megfigyelését.
A kis egyedszámú állományok terjedésének korlátozására ugyanis még lehet esély, míg egy nagy területen elterjedt inváziós növény visszaszorítása már jóval nehezebb feladat.
