Egy üresen maradt szék, egy ismerős illat vagy egy többé nem érkező telefonhívás újra és újra felidézheti, kit veszítettünk el. Mindenszentek és halottak napja közeledtével sokakban erősebben jelentkezik a hiány. Milyen kapaszkodót adhat ilyenkor a keresztény hit, és hogyan lehetünk valóban a gyászolók mellett?
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Jézus könnyeinek is helyük van az evangéliumban
„Jézus könnyekre fakadt” – olvassuk János evangéliumában, Lázár feltámasztásának történetében. A rövid mondat előtt Mária fájdalmával találkozunk: testvére halálát siratja, Jézus pedig mélyen megrendül. A történetben együtt van jelen a veszteség fájdalma és a feltámadás ígérete.
Ez a jelenet a gyászoló keresztény ember számára is kapaszkodó lehet. A könnyeket nem kell szégyellnie, és nem kell azért elrejtenie a fájdalmát, mert hisz az örök életben. Attól még hiányozhat valakinek az érintése, a hangja vagy a mindennapi jelenléte, hogy reménységgel gondol rá.
Ferenc pápa egy 2015-ös tanításában ugyancsak Jézus könnyeit idézte fel. Arról beszélt, hogy a gyászolóktól nem szabad megtagadni a sírás jogát, a keresztény közösségnek pedig tettekkel is ki kell fejeznie a hitéből fakadó együttérzést.
Nincs mindenkire érvényes menetrend
A gyász sokféle érzéssel járhat: szomorúsággal, haraggal, bűntudattal vagy tompasággal. Ezek váltakozhatnak, és váratlanul is felerősödhetnek. A brit állami egészségügyi szolgálat, az NHS tájékoztatója hangsúlyozza: bár gyakran beszélünk a gyász szakaszairól, nem mindenki tapasztalja meg valamennyit, és nem kötelező sorrendben követik egymást.
Ezért érdemes óvatosan bánni azzal a mondattal, hogy valakinek „már túl kellene lennie rajta”. Kívülről nem látszik, mit jelent egy közös otthonban először egyedül felébredni, vagy kinek mesélné el az ember azt, ami aznap történt vele.
A családon belül is eltérhet, ki hogyan éli meg a veszteséget. Van, aki beszélni szeretne az elhunytról, más egy ideig nehezen talál szavakat. Az NHS Inform gyászról szóló útmutatója arra is felhívja a figyelmet, hogy a családtagok különböző módon fejezhetik ki a fájdalmukat. Az eltérő viselkedésből önmagában nem lehet megítélni, ki mennyire gyászol.
Amikor az imához sincsenek szavak
A veszteség a hitünket is próbára teheti. Miért történt? Miért éppen ő? Miért nem maradt több időnk? Ezekre a kérdésekre a hozzátartozók és a mellettük állók sem feltétlenül találnak választ.
Lázár történetében Mária maga is fájdalmas mondattal fordul Jézushoz: úgy érzi, testvére életben maradhatott volna, ha Jézus ott van. Az evangélium ezt a megszólalást is megőrzi. A történet a megrendülésnek és a kérdéseknek is helyet ad.
A gyászban az imádság lehet egészen egyszerű. Egyetlen mondat:
„Istenem, segíts, hogy végig tudjam csinálni ezt a napot.”
Lehet csendes templomi jelenlét, egy zsoltár elolvasása vagy néhány perc, amikor valaki csak ül, és Istenre bízza mindazt, amit nem tud megfogalmazni.
A közösen elmondott ima pedig lehetőséget adhat arra, hogy mások támogatását is megtapasztalja az, akinek most kevés az ereje. Nem kell minden alkalommal összeszedettnek lennie, és nem kell kész válaszokkal érkeznie.
Mit mondjunk annak, aki gyászol?
A vigasztalás szándékával is elhangozhatnak fájó mondatok. Az „Isten így akarta”, a „legalább már nem szenved” vagy az „erősnek kell lenned” könnyen azt az érzést keltheti, hogy a gyászolónak magyarázatot kell elfogadnia, vagy össze kell szednie magát.
Érdemes inkább teret hagyni annak, amit ő szeretne elmondani. „Nagyon sajnálom.” „Szívesen meghallgatlak.” „Szeretnél mesélni róla?” Nem kell minden csendre azonnal választ találni.
A segítség hétköznapi formát is ölthet: egy tál étel, bevásárlás, közös séta vagy felajánlott kíséret egy nehéz ügyintézéshez. A keresztény felebaráti szeretet ilyen apró, vállalható tettekben is megmutatkozhat. Érdemes később is jelentkezni, amikor a temetés körüli feladatok már véget értek, és ritkulnak a látogatások.
Az emlékezésnek is lehet saját formája
A közelgő emléknapok alkalmat adhatnak a sírok felkeresésére, gyertyagyújtásra és közös imára. Másnak egy otthon elővett fénykép vagy egy családi történet felidézése jelenthet többet. Az NHS Inform útmutatója szerint a fontos dátumok a korábbinál erősebben is előhívhatják a gyászt. Az emlékezés módját ezért érdemes az érintettek igényeihez igazítani.
A hála és a fájdalom egyszerre is jelen lehet. Lehet örülni annak, hogy valakit ismerhettünk, miközben nehéz elfogadni, hogy több közös élményünk már nem lesz.
Egy felszabadultabb pillanat vagy egy nevetés után akár bűntudat is jelentkezhet. A gyászolókat támogató brit Sue Ryder szervezet tájékoztatója szerint ez összefügghet azzal az érzéssel, hogy az öröm megélése hűtlenség az elhunythoz. Attól azonban, hogy valaki ismét örömöt talál valamiben, még ugyanúgy szeretheti azt, akit elveszített.
Segítséget kérni hívőként is szabad
Egy pap, lelkész vagy lelkigondozó kísérése teret adhat a hitet érintő kérdéseknek. Emellett pszichológus vagy gyászcsoport támogatását is lehet keresni. A lelki és a pszichológiai segítség egymást kiegészítve is jelen lehet a gyászoló életében.
Az NHS tájékoztatója alapján érdemes szakemberhez fordulni, ha valaki egyre nehezebben boldogul, tartósan nem tudja ellátni a mindennapi feladatait, vagy az általa próbált kapaszkodók nem segítenek. A segítségkéréshez nem kell megvárni egy előre kijelölt idő elteltét.
A keresztény remény a feltámadás ígéretéből merít erőt. A gyászoló mellett álló közösség pedig azzal teheti kézzelfoghatóvá ezt a reményt, hogy meghallgatja, felkeresi és segíti azt, aki elveszített valakit. Akár úgy is, hogy együtt ül vele a csendben.
