Volt idő, amikor a vasárnapnak külön illata volt. Reggel óta gyöngyözött a húsleves, a konyhában sorakoztak a panírozott hússzeletek, és az almás pite már az ebéd előtt próbára tette a család önuralmát. Visszahozzuk a klasszikus magyar vasárnapi menüt, három bevált recepttel.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Régen a vasárnap nem egyszerűen a hét utolsó napja volt. A vasárnapnak rendje volt.
A húslevest már reggel feltették, mert annak idő kellett. Nem lehetett sürgetni, nem lehetett tíz perc alatt elkészíteni. Gyöngyöznie kellett, lassan, türelmesen.
Aztán előkerült a klopfoló, a lisztes tányér, a felvert tojás és a zsemlemorzsa. A rádió szólt a háttérben, a gyerekek pedig azt kérdezgették, mikor lesz már ebéd.
És volt valami, amit ma talán különösen érdemes felidézni: vasárnap a család lehetőleg együtt ült asztalhoz.
Nem azért, mert minden család tökéletes volt. Hanem mert az ebéd több volt egyszerű étkezésnél.
1. Az igazi vasárnapi húsleves – aranysárgán, cérnametélttel
Hozzávalók 4–6 személyre:
1 kg csontos csirkehús vagy vegyes leveshús
4 sárgarépa
2 petrezselyemgyökér
1 kisebb zellergumó
1 karalábé
1 vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
8–10 szem egész bors
Só ízlés szerint
Petrezselyemzöld
15 dkg cérnametélt
Körülbelül 3 liter hideg víz
Elkészítés:
A húst hideg vízben feltesszük főni. Amikor forrni kezd, a tetején képződő habot óvatosan leszedjük.
Hozzáadjuk a megtisztított zöldségeket, a hagymát, a fokhagymát, a borsot és a sót.
Ezután takarékra vesszük a lángot. A leves ne lobogjon, csak finoman gyöngyözzön.
Csirkehús esetén általában 2–3 óra elegendő, de a hús fajtájától függően hosszabb idő is szükséges lehet.
A kész levest leszűrjük, a cérnametéltet külön, enyhén sós vízben kifőzzük.
Nagymamáink egyik titka: a leves akkor lesz szép tiszta, ha nem forraljuk vadul, és főzés közben nem kavargatjuk feleslegesen.
2. Rántott hús krumplipürével – a vasárnapi asztal királya
Hozzávalók 4 személyre:
8 szelet sertéskaraj vagy csirkemell
15 dkg finomliszt
3 tojás
20 dkg zsemlemorzsa
Só, bors
Bő olaj a sütéshez
A krumplipüréhez:
1 kg burgonya
5 dkg vaj
1,5–2 dl meleg tej
Só
Elkészítés:
A hússzeleteket szükség szerint vékonyra klopfoljuk, majd megsózzuk, enyhén megborsozzuk.
Először lisztbe, aztán felvert tojásba, végül zsemlemorzsába forgatjuk.
A morzsát nem kell erősen rányomkodni, így sütés közben könnyebb, levegősebb lehet a panír.
Közepesen forró, körülbelül 170–175 fokos olajban aranybarnára sütjük. A sütési idő a hús vastagságától függ; csirkénél ügyeljünk arra, hogy belül is teljesen átsüljön.
A burgonyát puhára főzzük, leszűrjük, majd még melegen áttörjük. Hozzáadjuk a vajat és fokozatosan a meleg tejet.
Habosra keverjük, végül ízlés szerint sózzuk.
És amit tilos elfelejteni: a savanyúságot. Csemegeuborka, csalamádé vagy házi almapaprika nélkül valahogy nem ugyanolyan az élmény.
3. Nagymama almás pitéje – az a bizonyos porcukros
Hozzávalók egy közepes tepsihez:
A tésztához:
50 dkg finomliszt
20 dkg hideg vaj vagy margarin
15 dkg porcukor
2 tojássárgája
1 csomag sütőpor
Körülbelül 1 dl tejföl
1 csipet só
A töltelékhez:
1,2 kg alma
5–8 dkg cukor, az alma édességétől függően
1–2 teáskanál őrölt fahéj
3 evőkanál zsemlemorzsa
Kevés citromlé
Elkészítés:
A lisztet összekeverjük a sütőporral, majd elmorzsoljuk a hideg vajjal.
Hozzáadjuk a porcukrot, a tojássárgáját, a sót és annyi tejfölt, hogy jól nyújtható tésztát kapjunk.
Két részre osztjuk, és legalább fél órára hűtőbe tesszük.
Az almát meghámozzuk, lereszeljük, majd a levét enyhén kinyomkodjuk. Cukorral, fahéjjal és kevés citromlével ízesítjük.
Az egyik tésztalapot egy körülbelül 25 × 35 centiméteres tepsibe helyezzük, megszórjuk zsemlemorzsával, majd elosztjuk rajta az almát.
Befedjük a második tésztalappal, villával megszurkáljuk.
180 fokra előmelegített sütőben körülbelül 35–45 perc alatt aranybarnára sütjük.
Ha kihűlt, porcukorral megszórjuk.
A legnehezebb rész: kivárni, amíg annyira kihűl, hogy szépen lehessen szeletelni.
És ami a legfontosabb: üljünk le együtt!
Ma már sok családban másképpen telik a vasárnap. Van, aki dolgozik, más rohan, megint más egyedül ebédel.
Nem kell visszasírni a múlt minden pillanatát ahhoz, hogy megértsük, voltak benne megőrzésre érdemes szokások.
A közös vasárnapi ebéd ilyen.
Mert talán nem is a húsleves volt régen annyival finomabb.
Hanem az, hogy volt időnk megenni.
És közben egymásra is jutott figyelem.
Neked mi volt a gyerekkori vasárnapok elmaradhatatlan ebédje? Húsleves és rántott hús, vagy valami egészen más?






