Az utóbbi években a globális felmelegedés és a klímaváltozás hatásait hajlamosak voltunk távoli, jövőbeli forgatókönyvként vagy kizárólag természetvédelmi ügyként kezelni. A jelenlegi európai realitás azonban gyorsan rácáfol erre az optimizmusra. A kontinens legfontosabb vízi útjai, köztük a Duna és a Rajna drasztikus vízszintcsökkenése közvetlen és rendkívül súlyos reálgazdasági következményekkel jár. Amint az a Pénzcentrum részletes gazdasági elemzéséből is kirajzolódik, a tartós csapadékhiány és a hőség rávilágít arra, hogy a modern európai infrastruktúra mennyire sérülékeny a környezeti tényezők változásaival szemben.

A probléma komplexitását növeli, hogy a vízhiány egyszerre bénítja meg a teherszállítást és az energiatermelést. A folyami hajózás ellehetetlenülése miatt a kritikus nyersanyagok – például az olaj, a vegyipari alapanyagok és a gabona – logisztikája drágul és lassul, ami inflációs nyomást gyakorol a piacokra. Ezzel párhuzamosan a hűtővíz hiánya közvetlenül veszélyezteti a villamosenergia-ellátást. Romániában már készenléti állapotot hirdettek az energiahiány miatt, de a probléma Magyarországot is közvetlenül fenyegeti: a Duna rekordalacsony vízállása miatt a Paksi Atomerőműben is jelentős kapacitáskieséssel, vagy akár átmeneti leállással kell számolni, ami mintegy 2000 megawattnyi termelőkapacitást érinthet.

A mikrogazdasági és infrastrukturális hatások is azonnal érezhetővé válnak a mindennapokban. Az ipari óriások, mint például a gödi Samsung-gyár, kénytelenek visszafogni a fogyasztásukat az ellátási nehézségek miatt. Ezzel egy időben a lakossági ivóvízhálózatok is túlterheltté válnak: Szentendrén a megugró fogyasztás és a források apadása miatt nemrégiben átmenetileg összeomlott a vízellátás. Az aszály okozta bizonytalanság a pénzpiacokra is rányomja a bélyegét, miközben az államok és a nagyvállalatok kénytelenek alternatív stratégiai lépéseket tenni – jó példa erre a Mol nagyértékű ciprusi gázmező-akvizíciója a diverzifikáció jegyében. Európának fel kell készülnie arra, hogy a víz többé nem egy korlátlanul rendelkezésre álló, magától értetődő adottság, hanem a nemzetgazdasági szuverenitás és a stabilitás egyik legfontosabb szűk keresztmetszete.