A szabadság és a szeretet első pillantásra két különálló fogalomnak tűnhet, az európai gondolkodásban azonban évszázadok óta szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Mindkettő olyan érték, amelyet örökségként kaptunk, ugyanakkor egyik sem tekinthető egyszer és mindenkorra megszerzett adottságnak.

Az Új Ember hetilapban korábban megjelent, Koncz Veronika által jegyzett beszámoló Nádas Péter szeretetről és szabadságról megfogalmazott gondolatait idézte fel. Az írás arra is kitért, hogy már maga a magyar nyelv érdekes kapcsolatot teremt a fogalmak között: a szeretet és a szerelem azonos tőről fakad, és az európai kultúra szeretetről alkotott képe sem választható el teljesen az ókori görög érosz fogalmától.

A szabadság és a szeretet nem egymás ellentétei

A gondolatmenet egyik fontos kiindulópontja egy Svájcban rendezett pódiumbeszélgetés volt, amelyen Rüdiger Safranski német filozófus és Alice Schwarzer nőjogi aktivista beszélt a szabadság kérdéséről.

A beszélgetés során egyre világosabbá vált, hogy a szabadság kérdését aligha lehet a szeretettől függetlenül vizsgálni. A két érték nem feltétlenül korlátozza egymást: éppen ellenkezőleg, egymás nélkül mindkettő elveszíthet valamit valódi jelentéséből.

Ez a kapcsolat nem új gondolat az európai kultúrában. Már Szent Pál galatáknak írt levelében is egymás mellé kerül a szabadság és a szeretet gondolata, és ugyanez a kettősség a magyar kulturális hagyományban is felismerhető. Petőfi Sándor költészetében a szabadság az egyik legfontosabb érték, miközben a szerelem és a másik emberhez fűződő kapcsolat ugyancsak meghatározó helyet foglal el.

A szabadság és a szeretet ebből a nézőpontból nem egyszerűen elvont eszmék. Mindkettő olyan lehetőség, amellyel az embernek újra és újra kezdenie kell valamit.

Mit árul el rólunk az, akit nem szeretünk?

A gondolatmenet különösen érdekes része az ellenségszeretet kérdését érinti. Könnyű szeretetről beszélni akkor, amikor olyan emberrel találkozunk, akinek a személyisége, gondolkodása vagy viselkedése közel áll hozzánk. Sokkal nehezebb ugyanezt megtenni azzal szemben, akit ösztönösen elutasítunk.

Ilyenkor azonban érdemes nemcsak a másikat, hanem saját magunkat is megvizsgálni.

Az ellenszenv ugyanis nem feltétlenül azért alakul ki, mert a másik ember rossz vagy mert valamelyik félnek mindenben igaza van. Előfordulhat, hogy egyszerűen két személyiség bizonyos tulajdonságai nehezen férnek össze egymással.

Ebben az értelemben a szeretet egyfajta tükörként is működhet. Az, ahogyan másokra reagálunk, sokszor saját személyiségünkről, félelmeinkről, elvárásainkról és határainkról is elárul valamit.

Nem minden helyzetben ugyanazt az arcunkat mutatjuk

Az emberi személyiség ráadásul nem változatlan és nem egydimenziós. Másként viselkedhetünk családtagjainkkal, barátainkkal, munkatársainkkal vagy éppen egy idegennel szemben, és különböző élethelyzetek személyiségünk eltérő oldalait hozhatják felszínre.

Ez önmagában nem jelent képmutatást. Az emberi kapcsolatok természetes része, hogy alkalmazkodunk egymáshoz, figyelembe vesszük a másik érzéseit és határait, és nem minden helyzetben ugyanúgy fejezzük ki gondolatainkat. A kapcsolatteremtéshez szükség van erre a rugalmasságra.

A szeretet ugyanakkor nem jelent feltétel nélküli helyeslést sem. Lehetnek olyan helyzetek, amelyekben indokolt távolságot tartani valakitől, vagy határt szabni egy kapcsolatban. Éppen ezért annak vizsgálata is fontos, hogy amikor megvonjuk valakitől a szeretetünket vagy elutasítjuk őt, annak valódi oka van-e, vagy inkább saját előítéleteink és belső konfliktusaink irányítanak bennünket.

Örökség, amely egyben feladat is

A szeretet és a szabadság kapcsolatának kérdése végül visszavezet az európai kultúra egyik alapvető dilemmájához. Mindkettőt értéknek tekintjük, de egyik sem működik magától.

A szabadság felelősség nélkül könnyen öncélúvá válhat, a szeretet pedig elveszítheti valódi jelentését, ha nem hagy teret a másik ember szabadságának és személyiségének.

Éppen ezért a szeretet és a szabadság egyszerre tekinthető örökségnek és feladatnak. Olyan értékeknek, amelyeket kultúránk hosszú évszázadokon keresztül adott tovább, de amelyek jelentését minden embernek a saját kapcsolataiban és döntéseiben kell újra megtalálnia.

A Nádas Péter gondolatait felidéző írás eredetileg az Új Ember hetilapban jelent meg Koncz Veronika tollából, az összeállítást a Magyar Kurír közölte.

Forrás: Magyar Kurír