A hétfői prágai kormányülést követő sajtótájékoztatón a cseh miniszterelnök egyértelművé tette, hogy országa tiszteletben tartja a NATO alapokmányának 5. cikkelyét. Babiš ugyanakkor nem kívánta értékelni Robert Fico szlovák kormányfő azon álláspontját, mely szerint Pozsony távol tartaná magát a kollektív védelemre hivatkozó fegyveres konfliktusoktól.

A cseh kabinet vezetője szerint Prágára nézve jelenleg nem áll fenn közvetlen biztonsági veszély. Bár a cseh polgári elhárítás (BIS) igazgatója, Michal Koudelka nemrég a brit The Guardian lapnak úgy nyilatkozott, hogy egy NATO-tagállam elleni korlátozott orosz támadás akár néhány hónapon belül is bekövetkezhet, Babiš hangsúlyozta, hogy a titkosszolgálat részéről nem kapott ilyen hivatalos tájékoztatást. Az MTI beszámolója szerint a kormányfő hozzátette: nincs olyan információjuk, amely szerint Csehországot drónokkal vagy rakétákkal terveznék támadni.

Babiš rámutatott, hogy Lengyelország az ukrajnai háború közvetlen közelsége miatt speciális helyzetben van. Kijelentette ugyanakkor, hogy egy esetleges incidens során Csehország a szövetségi szerződésnek megfelelően segítséget nyújt majd a lengyeleknek.

Mint arról korábbam írtunk:

Lengyelország az elmúlt két évben a fehérorosz határra összpontosította katonai erejét, most azonban az ukrán határátkelőkön és az odavezető logisztikai folyosón is megjelentek az egyenruhások. A döntés hátterében nem egy klasszikus katonai fenyegetés áll, hanem valami nehezebben megfogható: drónok, szabotázs, csempészet és egy hadsereg, amelynek egyszerre kell őriznie egy határt és egy utánpótlási útvonalat. A NATO keleti szárnyán közben egyre kisebb a hibahatár.

A háború, amely mindig egy lépéssel a küszöb alatt marad

A katonai szakértők ezt nevezik a küszöb alatti hadviselés dilemmájának. Minden egyes incidens önmagában kicsi: egy drón, egy megrongált sínszakasz, egy csempészballon, amely miatt le kell zárni egy repteret. Egyik sem éri el azt a szintet, amely automatikusan kollektív védelmi választ váltana ki. Összességükben mégis kimerítik a védekező felet, felőrlik a lakosság idegeit, és folyamatosan tesztelik, hol húzódik a valódi tűréshatár. A hibahatár pedig éppen ezért lett szűk: egy rosszul értékelt radarjel vagy egy elkésett reakció olyan helyzetet teremthet, amelyből már nehéz visszalépni.

Ebben a helyzetben Lengyelország nem egyszerűen fegyverkezik, hanem berendezkedik. A védelmi kiadásai a NATO-n belül a legmagasabbak között vannak, a hadserege létszámát folyamatosan növeli, és a társadalmi felkészítésben – önkéntes kiképzések, óvóhely-program, lakossági tájékoztatás – is a szövetség élmezőnyébe került. Ez nem háborús hangulatkeltés, hanem egy olyan ország döntése, amely történelmi tapasztalatból tudja, mit jelent, ha egy határ hirtelen már nem határ.

Forrás: magyarhirlap.hu