Szeretnénk mindenekelőtt gratulálni a Külügyminisztériumnak. Hétfőn olyan horderejű felfedezést tettek, amely alapjaiban rengetheti meg a magyar közigazgatásba vetett bizalmat: kiderült, hogy Feledy Botond, a Magyar Külügyi Intézet vezetője korábban az Orbán-kormány egyik minisztériumának is dolgozott. Pénzért. Szerződéssel. Nem is kevésért.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Van az a pillanat, amikor az ember elolvassa a híreket, aztán visszamegy az elejére, mert biztos benne, hogy valamit félreértett. Hétfő este pontosan ez történt, amikor kiderült, hogy a Külügyminisztérium azonnali hatállyal menesztette Feledy Botondot, a Magyar Külügyi Intézet alig három hónapja kinevezett vezetőjét, mert néhány nappal ezelőtt tudomására jutott, hogy korábban Lázár János minisztériumának dolgozott.
Irgalmatlan leleplezés. Egy külpolitikai elemző elemzéseket készített egy minisztériumnak. Ráadásul pénzért. Közpénzért! Az embernek óhatatlanul eszébe jut, hogy vajon milyen más rémségek történhettek az elmúlt tizenhat évben. Lehet, hogy orvosok gyógyítottak állami kórházakban? Egyetemi tanárok tanítottak állami egyetemeken? Netán diplomaták képviselték Magyarországot Orbán Viktor miniszterelnöksége alatt? Döbbenet.
A kirúgást Velkey György László külügyi államtitkár jelentette be, aki szerint a tárca néhány napja értesült Feledy korábbi munkakapcsolatáról, és elveszítette benne a bizalmát. A bejelentés különösen megnyugtató, hiszen a magyar külügy vezetésének mindössze három hónap kellett ahhoz, hogy saját intézetvezetőjének szakmai múltja iránt érdeklődni kezdjen. Igaz, közben a Telex is küldött néhány kérdést. De nyilván csak a véletlen műve, hogy a felismerés és az újságírói érdeklődés ennyire szerencsésen találkozott.
Éberség, elvtársak, éberség!
Nem szeretnénk kétségbe vonni a magyar diplomácia legendás felderítőképességét, de ezen a ponton úgy éreztük, kötelességünk segíteni. Mert ha a külügynek három hónapjába került felismernie, hogy kit nevezett ki, el sem merjük képzelni, mennyi időbe telik majd átnézni a teljes kormány névsorát. Mi mindenesetre készséggel állunk rendelkezésre. Nem kell hozzá titkosszolgálat, különleges felderítőegység, még csak párttagkönyv sem. Elegendő néhány nyilvános önéletrajz, egy működő internetkapcsolat és az a rendkívül bátor felismerés, hogy a 2026 előtti Magyarországon is működtek minisztériumok.
A helyzetet persze tovább bonyolítja, hogy Feledy cége a sajtó által feltárt szerződések alapján több mint 84 millió forintot kapott Lázár János minisztériumától. Ez már valóban olyan összeg, amelyről egy vezetői kinevezés előtt indokolt számot adni. Magyar Péter miniszterelnök is az elhallgatást kérte számon, Feledy viszont vitatja, hogy politikai tanácsadóként dolgozott volna, és állítása szerint a választás után már nem kapott kifizetést.
Mindez akár egy teljesen érthető bizalmi ügy is lehetne. Csakhogy a külügyi bejelentés kifejezetten az előző kormányhoz kötődő munkakapcsolatot hangsúlyozta, és itt kezdődik az a politikai társasjáték, amelynek egyelőre senki nem találja a szabálykönyvét.
Vegyük például Magyar Pétert. A miniszterelnök 2024 februárjáig az MBH Bank felügyelőbizottságában ült, korábban pedig több állami és államközeli pozíciót is betöltött. A 2024-es szakítás előtt maga is az előző rendszer intézményvilágának része volt. Azóta politikai pályát váltott, amivel önmagában semmi probléma. Csupán azt szeretnénk tudni, mikor történt meg az a történelmi pillanat, amikor az addig elfogadott kormányzati kapcsolatok elveszítették a bűnjellegüket. 2024. február 10-én? A Partizán-interjú alatt? Esetleg akkor, amikor valaki először kimondta, hogy rendszerváltás?
Mert ezt a dátumot jó lenne felírni valahová. Egyelőre ugyanis nem igazán tudunk eligazodni.
Itt van például Orbán Anita külügyminiszter, aki 2010 és 2015 között az Orbán-kormány energiabiztonságért felelős utazó nagykövete volt. Nem egyszerűen elemzéseket készített egy minisztériumnak, hanem hivatalosan képviselte Magyarországot az Orbán-kormány idején. Ma ő vezeti azt a minisztériumot, amely elveszítette a bizalmát Feledyben. Ezzel természetesen nem azt állítjuk, hogy Orbán Anita kinevezése kifogásolható. Ellenkezőleg. Ha a korábbi diplomáciai tapasztalat érték, akkor örülünk neki. Csak szeretnénk megérteni, pontosan mikor válik a szakmai tapasztalat politikai tehertétellé.
Kármán András pénzügyminiszter sem a semmiből érkezett: 2010 és 2011 között az Orbán-kormány államtitkára volt. Vitézy Dávid közlekedési miniszter 2022-ben ugyancsak államtitkárként szolgált az Orbán-kormányban. Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter pedig az előző kormány alatt lett a Magyar Honvédség parancsnoka. Hogy ezek a kinevezések szakmailag indokoltak-e, annak megítélése külön kérdés, de a korábbi kormányzati kapcsolatuk aligha lehetett titok.
És akkor még mindig csak a minisztereknél tartunk.
Segítsünk hát a transzparenciában!
Nem szeretnénk, ha az átvilágítás megakadna pusztán azért, mert a Külügyminisztériumnak nincs ideje elolvasni a saját vezetőinek önéletrajzát. Elvégre közös érdekünk, hogy az illetékesek időben értesüljenek arról, amit az internet évek óta tud.
Mert a külügyi tárcánál dolgozik Breuer Klára államtitkár is, aki 2011 és 2014 között Martonyi János külügyminiszter kabinetfőnöke volt. Nem alkalmi külsős szakértő: kabinetfőnök. Ugyanitt közigazgatási államtitkár Kereszty Gabriella, aki az Orbán-kormány idején külügyi kabinetfőnök-helyettesként és miniszteri főtanácsadóként dolgozott, később pedig Áder János köztársasági elnök külpolitikai főtanácsadója lett.
Most akkor kérdeznénk valamit, egészen halkan. A minisztériumi tanácsadói szerződés kizáró ok, a miniszteri főtanácsadói tisztség viszont nem? A kabinetfőnöki szék átvilágítás szempontjából másik kategória? Esetleg a volt kormányzati munkakapcsolatokra létezik valamiféle súlyozás, amelyről csak az érintettek tudnak?
Mert ha igen, kérnénk a táblázatot.
És ott van a bejelentést tevő Velkey György László is, aki az Orbán-kormány idején a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen dolgozott vezető beosztásokban. Ebből természetesen nem következik pártkötődés, ahogyan abból sem, ha valaki a korábbi kormány idején állami intézménynél vállalt munkát. Legalábbis eddig így gondoltuk. Most már ebben sem vagyunk teljesen biztosak.
Úgy tűnik, a magyar közéletben lassan külön tudományág lesz a politikai múlt megítélése. Nem elég tudni, ki, hol, mikor és milyen minőségben dolgozott. Azt is ismerni kell, hogy időközben melyik politikai oldalhoz csatlakozott, milyen tisztséget kapott, és mikor nyerte el a megfelelő bizalmat. Aki korábban államtitkár volt, abból lehet miniszter. Aki nagykövetként dolgozott, abból lehet külügyminiszter. Aki minisztériumi tanácsadói szerződést kötött, annak viszont nem árt, ha a kinevezése előtt minden részletet tisztáz, mert a következmények, mint látjuk, meglehetősen gyorsan bekövetkezhetnek.
Egy dolgot azonban szeretnénk megérteni. Ha a probléma az elhallgatás, miért nem ezt teszik a világos és ellenőrizhető szabály alapjává? Ha viszont maga a korábbi kormányzati kapcsolat számít összeférhetetlennek, akkor miért nem azonos a mérce mindenkinél?
A magyar közigazgatás történetéből ismerjük a B-listázás fogalmát. Nem szeretnénk, ha ez visszatérne, még tréfából sem. De ha az előző kormány alatti munkavégzés ilyen fontos vizsgálati szempont lett, akkor ideje volna bemutatni a politikai tisztaságvizsgálat pontos módszertanát. A fél ország ugyanis érintett lehet, és vannak, akik szemmel láthatóan még a kormányban is.
Márpedig az állami szolgálat nem párttagság, egy minisztériumi szerződés nem önmagában politikai hitvallás, és attól, hogy valaki az előző kormány idején dolgozott, még nem válik automatikusan az előző kormány politikai szövetségesévé. Ezt jó volna nem elfelejteni, különösen azoknak, akik maguk is jelentős szakmai pályát futottak be a korábbi kormányzat alatt.
Feledy Botond történetében tehát nem az a legérdekesebb, hogy dolgozott-e korábban az Orbán-kormány egyik minisztériumának. Dolgozott. Nem is az, hogy a megbízásait és a kapott pénzt számon lehet-e kérni egy állami vezető kinevezésekor. Természetesen lehet, sőt indokolt is.
Hanem az, hogy a mostani döntésből továbbra sem derül ki kellő pontossággal, hol végződik a jogos számonkérés, és hol kezdődik a politikai múlt alapján történő válogatás.
Elvtársak, kérnénk a szabályzatot!
A megoldás egyébként végtelenül egyszerű volna. Ha Feledy Botond eltitkolt egy kötelezően bejelentendő szerződést, tessék megmondani, pontosan milyen szabályt sértett meg. Ha viszont önmagában az előző kormányhoz fűződő munkakapcsolat okoz bizalomvesztést, akkor bizony lesz még dolga az illetékeseknek. Nem is kevés.
Mi mindenesetre készséggel segítünk a transzparenciában. Van még néhány tucat nyilvános önéletrajz, amelyet érdemes volna elolvasni, mielőtt újabb három hónap múlva kiderül, hogy valamelyik miniszter 2023-ban még állami fizetést kapott.
Persze azt sem ártana végre tisztázni, hogy pontosan mikor vált bűnné a korábbi kormányzati kapcsolat. Van erre valamilyen szabály? Dátum? Határidő? Elévülési idő? Esetleg külön elbírálás alá esnek azok, akik időközben másik politikai oldalra kerültek?
Mert ha van szabály, kérnénk a táblázatot. Ha nincs, akkor legalább ne tegyenek úgy, mintha volna.
És ha már mindenkit sikerült átvilágítani, talán arra is jut idő, hogy az átvilágítók elolvassák a saját önéletrajzukat. Az eredmény alighanem újabb rendkívüli sajtótájékoztatót érdemelne.
Éberség, elvtársak, éberség!
