Meghökkentő felfedezésre jutottak a kutatók: a Földön már kétezer évvel ezelőtt megkezdődhetett egy új eljegesedési időszak, amelyet végül az emberi tevékenység okozta globális felmelegedés szakíthatott félbe. A kanadai Barnes-jégtakaró vizsgálata arra utal, hogy az emberiség mára olyan erővel képes beavatkozni bolygónk éghajlatába, hogy akár több ezer éve zajló természetes folyamatokat is megfordíthat.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Évezredeken át lassan, de folyamatosan növekedett egy hatalmas jégtömeg Kanada északi részén. A folyamat egy újabb hideg időszak kezdetét jelezhette, ám a huszadik század közepén váratlan fordulat következett be: a jég terjeszkedése megállt, majd olvadásnak indult.
A Science folyóiratban október 22-én megjelent kutatás szerint a változás hátterében az emberi tevékenység okozta felmelegedés állhat.
Kétezer éve kezdődhetett az új eljegesedés
A kutatók a kanadai Baffin-szigeten található Barnes-jégtakarót vizsgálták, amely az egykor Észak-Amerika jelentős részét borító Laurentide-jégtakaró utolsó megmaradt darabja.
Mintegy húszezer évvel ezelőtt a Laurentide-jégtakaró Észak-Amerika közel 30 százalékát borította be. Az Északi-sarkkörtől egészen a mai Illinois állam területéig húzódott, vastagsága pedig helyenként meghaladta a három kilométert.
Ebből az óriási jégtömegből mára csupán a Kanada északi részén fekvő Barnes-jégtakaró maradt fenn, amelynek története most egészen új megvilágításba helyezheti bolygónk éghajlati múltját.
A kutatók megállapították, hogy a jégtakaró körülbelül 3600 évvel ezelőtt érhette el legkisebb kiterjedését, majd mintegy kétezer éve ismét növekedésnek indult.
A tudósok értelmezése szerint ez akár a következő nagy eljegesedés első szakasza is lehetett, amely természetes körülmények között hosszú évezredeken keresztül folytatódhatott volna.
Több ezer éves növények árulták el a titkot
A felfedezéshez különleges módszereket alkalmaztak a kutatók. A Barnes-jégtakaró ugyanis a legtöbb mozgó gleccserrel ellentétben hozzáfagyott az alatta található kőzethez, ezért terjeszkedése során nem zúzta össze teljesen az útjába kerülő növényzetet – számolt be az nlc.hu.
Amikor a jég visszahúzódott, a tudósok olyan mohákat és más növényi maradványokat találtak, amelyek akár évezredeken át rejtőztek a jég alatt.
A növényi maradványokat radiokarbonos kormeghatározással vizsgálták, a környező kőzetekben található berillium-10 izotóp segítségével pedig azt állapították meg, mennyi ideig érhette az adott felszíneket kozmikus sugárzás.
A két módszer együttes alkalmazásával sikerült rekonstruálni a jégtakaró több ezer éves növekedését és visszahúzódását.
Az 1960-as években minden megváltozott
A Columbia Egyetem kutatási beszámolója szerint a Barnes-jégtakaró egészen az 1960-as évek környékéig terjeszkedett. Ekkorra azonban a nyári felmelegedés miatt már több jég olvadt el, mint amennyi télen felhalmozódott.
A több évszázados növekedés helyét így gyors visszahúzódás vette át.
Nicolás Young, a kutatás vezető szerzője szerint a jelenség különösen szemléletes példája annak, hogy az emberi tevékenység mennyire képes megváltoztatni a Föld természetes éghajlati folyamatait.
A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy tudományos értelemben jelenleg is egy nagyobb jégkorszak melegebb, úgynevezett interglaciális szakaszában élünk. A legutóbbi hideg, glaciális időszak mintegy 11 700 évvel ezelőtt ért véget.
Az új eredmények arra utalnak, hogy ezen a melegebb időszakon belül már megjelenhettek egy következő eljegesedés kezdeti jelei.
Akár teljesen eltűnhet a jégtakaró
A NASA 2026-os műholdas megfigyelései szintén a gyorsuló olvadásra figyelmeztetnek. A Barnes-jégtakaró július közepére szinte teljesen elveszítette szezonális hótakaróját, korábban, mint ahogyan azt a műholdas megfigyelések során korábban tapasztalták.
A mintegy 5700 négyzetkilométeres jégtakaró a kutatók modelljei alapján a következő évszázadokban akár teljesen el is tűnhet.
Ez különösen azért jelentős, mert a hatalmas jégtömegek a napsugárzás visszaverésével és a környező éghajlat hűtésével saját fennmaradásukhoz is kedvező feltételeket teremtenek.
Amikor azonban a jég eltűnik, a sötétebb felszínek több napsugárzást nyelhetnek el, ami tovább erősítheti a felmelegedést.
Akár százezer évekre megváltozhat a Föld éghajlata
A felfedezés jelentősége messze túlmutat a kanadai jégtakaró sorsán. A Föld az elmúlt mintegy 2,6 millió évben hidegebb, eljegesedéssel járó és melegebb időszakok váltakozását élte át. Ezeknek a ciklusoknak az alakulását többek között bolygónk pályájának és tengelyének hosszú távú változásai befolyásolják.
Az emberi eredetű üvegházhatásúgáz-kibocsátás azonban alapvetően módosíthatja ezt a természetes ritmust.
Shaun Marcott, a Wisconsini Egyetem kutatója a Science folyóiratban megjelent kapcsolódó értékelésében arra figyelmeztetett, hogy a jövőbeli szén-dioxid-kibocsátás akár több százezer évvel is késleltetheti a következő nagy eljegesedést.
A kutatók szerint az emberiség mára olyan jelentős éghajlatformáló tényezővé vált, amely képes megzavarni a Föld több millió éve működő természetes eljegesedési ciklusait.
Azt egyelőre nem lehet pontosan megmondani, hogy mikor következhetne be a következő nagy eljegesedés. A Barnes-jégtakaró növekedése önmagában nem bizonyítja, hogy a Föld egésze már egy új glaciális időszakba lépett volna, de a kutatók szerint annak korai jele lehetett.
A tanulmány ugyanakkor arra világít rá, hogy a globális felmelegedés hatásai nem feltétlenül korlátozódnak néhány évtizedre vagy évszázadra.
