Nehéz nem felkapni a fejünket Bárány Márta történetére: 94 éves, és még mindig heti öt napot dolgozik, általában napi három-négy órát. Ráadásul esze ágában sincs abbahagyni.

Pedig egyszer már nyugdíjba küldték.

65 évesen egy állami telefonos tolmácsszolgálatnál dolgozott, amikor az akkori szabályok miatt kötelezően vissza kellett vonulnia. Márta ezt nehezen viselte. Úgy érezte, a teste és az elméje még fiatal, képes dolgozni, az embereknek pedig szükségük van a segítségére.

Megpróbált segítséget kérni a szakszervezettől és egy ügyvédtől is, de nem járt sikerrel. Így nyugdíjba kellett mennie – ő azonban megtalálta a kerülőutat: szabadúszóként folytatta.

És folytatja a mai napig.

Magyarországról indult a története

Márta élete első 12 évét Magyarországon töltötte. 1945-ben szüleivel Németországba menekült, miután a szovjet Vörös Hadsereg megszállta az országot. Hat németországi iskolaéve alatt a magyar mellett németül, angolul, latinul és franciául is tanult.

Családjával 1951 januárjában, 65 napos utazás után érkezett Melbourne-be. Márta ekkor 18 éves volt. A háború miatt kitelepítettként érkeztek Ausztráliába, majd Bonegillába vitték őket, ahol a háború utáni európai bevándorlókat fogadták. A tábor azonban megtelt, így egy katonai sátorban helyezték el őket.

Innen indult Marta ausztráliai élete.

Segíteni kezdett az érkező magyaroknak

Tolmácskarrierje az 1950-es évek végén kezdődött. Az 1956-os magyar forradalom után újabb magyarok érkeztek Ausztráliába, közösségi tolmácsszolgálat azonban akkor még nem működött. Márta ezért maga kezdett segíteni azoknak, akik nem beszélték a nyelvet.

Számára a tolmácsolás többről szólt a szavak lefordításánál: fontosnak tartotta, hogy az emberek el tudják mondani, mit szeretnének, és megértsék őket.

Pályafutása során több ausztrál tolmács- és fordítószolgálat létrehozásában vett részt. Alapító tagja volt a Telephone Community Interpreting Service-nek és az Australian Institute of Interpreters and Translatorsnak, valamint segített létrehozni a fordítók és tolmácsok országos akkreditációs hatóságát.

A 2000-es sydney-i olimpia idején a Magyar Olimpiai Bizottság helyi szervezetét vezette, és Új-Dél-Wales etnikai ügyekért felelős biztosaként is dolgozott. Munkáját több kitüntetéssel ismerték el.

„Ha az elmém működik, dolgozni fogok”

Hat évtized után Márta még mindig ugyanazt a munkát végzi. Ma már főként telefonon és videóhívásokon keresztül tolmácsol magyar és angol nyelven. Még mindig vezet, és amikor meg tudja oldani, személyesen is vállal munkát.

Nyugdíjat kap, a szabadúszó munka pedig pluszjövedelmet jelent számára. De nem pusztán ezért dolgozik.

Azt mondja, a munka energiával tölti fel és elfoglalja, ráadásul tudja, hogy jó abban, amit csinál, és szükség van rá. Saját bevallása szerint azt sem tudná, mit kezdene az elméjével, ha egyszer csak abbahagyná.

Márta pedig pontosan tudja, mikor jön majd el számára a nyugdíj ideje.

Ha az elméje már nem engedi tovább. Addig dolgozik.