Hortay Olivér és Palóc André hétfőn tette le képviselői esküjét az Országgyűlésben. A két új fideszes politikus az eskü szövegének elmondása közben megakadt, és a jelenetről készült felvétel hamar megjelent a közösségi médiában is.

Magyar Péter Facebook-bejegyzésben reagált a történtekre. A miniszterelnök kínosnak minősítette a jelenetet.

A politikai ellenfelek bírálata természetesen része a közéletnek. Egy képviselő munkája, döntései, kijelentései és politikai teljesítménye közügy, ezért ezek kritikája is indokolt lehet. Egy elrontott mondat azonban már más kérdés.

Egy hiba nem feltétlenül mond el mindent az emberről

Aki rendszeresen beszél nyilvánosan, pontosan tudhatja, milyen kevés kell egy hibához. Elég egy rossz ritmus, egy pillanatnyi figyelemkiesés vagy az, hogy két ember egyszerre próbálja követni az előmondott szöveget.

Egy ilyen helyzet lehet kellemetlen, sőt kívülről akár komikus is. Magyar Péter „propagandistáknak” nevezte a két politikust, amivel korábbi, Megafonhoz kötődő tevékenységükre utalt. Ez azonban különválasztható attól, ami az eskütétel alatt történt: abból, hogy valaki néhány mondat elmondása közben megakad, önmagában aligha lehet következtetést levonni későbbi képviselői munkájáról.

A két politikus munkáját lesz idő megítélni. Lesznek felszólalásaik, szavazásaik, döntéseik és politikai állásfoglalásaik. Ezek már valódi alapot teremthetnek a kritikára.

Egy nyelvbotlás ennél jóval kevesebbet árul el.

A közösségi média jutalmazza a megszégyenítést

A történet azért is érdekes, mert jól mutatja a mai politikai kommunikáció egyik jellegzetességét. Egy néhány másodperces kínos pillanatból pillanatok alatt megosztható tartalom készülhet.

A politikai közösségek pedig hajlamosak különösen szórakoztatónak találni, amikor nem a saját oldalukhoz tartozó ember hibázik.

A probléma nem egyetlen politikussal vagy párttal kezdődik és nem is velük ér véget. A jelenség jóval általánosabb: a politikai ellenfélből könnyen karikatúra lesz, egyetlen hibából pedig bizonyíték arra, hogy „ilyen a másik oldal”.

Csakhogy ettől a politikai vita nem feltétlenül lesz tartalmasabb.

Kritizálni lehet – megalázni nem szükséges

A politikusoknak az átlagosnál nagyobb nyilvánosságot és keményebb kritikát kell elviselniük. Ez a közéleti szerep velejárója.

A kritika és a megszégyenítés között azonban van különbség.

Lehet vitatni egy képviselő álláspontját. Számon lehet kérni egy döntését. Fel lehet tárni az ellentmondásokat a kijelentéseiben. Lehet kemény kérdéseket feltenni neki.

Ehhez azonban nincs szükség arra, hogy egy emberi hibából személyes alkalmatlanságot vezessenek le.

Milyen közbeszédet alakítanak a politikusok?

A politikusok megszólalásai nem légüres térben hangzanak el. Követőik vannak, példát mutatnak, és részben ők alakítják azt is, milyen hangnem válik természetessé a nyilvánosságban.

Ha minden botlásból gúny tárgya lesz, idővel nemcsak a politikában válik természetessé a megszégyenítés.

Éppen ezért talán nem az a legfontosabb kérdés, hogy Hortay Olivér és Palóc André miért akadt meg néhány másodpercre az eskü alatt.

Sokkal fontosabb kérdés, hogy mit kezd egy közösség azzal, amikor valaki hibázik.

A politikai ellenféllel nem kell egyetérteni. Nem kell elnézni a hibás döntéseit, és nem kell visszafogni a jogos kritikát sem.

De attól, hogy valaki a másik politikai oldalon áll, még ember marad.

És talán éppen a politikai viták legfeszültebb pillanataiban lenne a legnagyobb szükség arra, hogy ezt ne felejtsék el.

Kik az új fideszes képviselők?

Hortay Olivér és Palóc André már parlamenti mandátumuk előtt is ismert szereplői voltak a nyilvánosságnak, mindketten kötődtek a Megafonhoz. Magyar Péter ezért nevezte őket bejegyzésében „propagandistáknak”. A mostani történet szempontjából azonban nem elsősorban ez a minősítés az érdekes, hanem az, hogy politikai ellenfeleiként egy emberi hibájukat, az eskütétel közben történt megakadást tette gúny tárgyává. Lehet vitatni korábbi tevékenységüket, politikai szerepvállalásukat vagy akár a közéletben betöltött szerepüket is. A kemény politikai kritika azonban nem teszi szükségessé a másik ember megszégyenítését egy pillanatnyi botlás miatt.