November 9-én a katolikus egyház a római Lateráni-bazilika felszentelésére emlékezik. A kereszténység egyik legősibb és legjelentősebb temploma arra emlékeztet bennünket, hogy az Egyház nem pusztán falakból, oszlopokból és oltárokból áll. Élő közösség, amelynek minden megkeresztelt ember része.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Róma szívében áll egy templom, amelyet a katolikus világ valamennyi templomának anyjaként tisztelnek. A Lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyház a pápa, mint Róma püspökének székesegyháza. Bár sokan a Szent Péter-bazilikát tekintik a katolikus egyház legfontosabb templomának, a római egyházmegye püspöki széke valójában a Lateránban található.
A bazilika története a keresztényüldözések megszűnésének koráig nyúlik vissza. Nagy Konstantin császár idején került az Egyház birtokába az a terület, amelyen a templom felépült. A bazilikát 324-ben I. Szilveszter pápa szentelte fel a Legszentebb Üdvözítő tiszteletére.
Több mint egy épület
A Lateráni-bazilika évszázadokon át a pápák székhelye volt. Falai között zsinatokat tartottak, történelmi döntések születtek, nemzedékek imádkoztak és keresték Isten közelségét.
Ám november 9. ünnepe nem elsősorban az építészeti nagyságról vagy az egyháztörténeti jelentőségről szól.
Szent Pál apostol a korintusiakhoz írt első levelében így figyelmeztet:
„Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, s az Isten Lelke lakik bennetek?” (1Kor 3,16)
Ez az ünnep legfontosabb üzenete. A templom szent hely, ahol az ember találkozhat Istennel, de a keresztény ember hivatása nem ér véget a templom kapujában. Hitének, szeretetének és cselekedeteinek a mindennapokban is láthatóvá kell válniuk.
Az élő Egyházat mi magunk alkotjuk
A templom kövei évszázadokon át megmaradhatnak. Az élő Egyház azonban minden nemzedékben újra és újra az emberek hitéből, hűségéből és szeretetéből épül.
Ott van jelen, ahol valaki megbocsát. Ahol a bajba jutott ember segítséget kap. Ahol egy család közösen imádkozik. Ahol a nehézségek ellenére sem mondanak le Istenről és egymásról.
A Lateráni-bazilika felszentelésének ünnepe ezért személyes kérdést is intéz hozzánk: vajon a saját életünkben mennyi helyet engedünk Istennek?
Mert hiába csodáljuk a legszebb templomokat, ha közben bezárjuk előtte a szívünket.
A hit nem csupán vasárnapi találkozás Istennel, hanem mindennapi döntés arról, hogy vele akarunk élni.
A nap imádsága
Mennyei Atyánk!
Köszönjük templomainkat, amelyekben nemzedékek imádsága, hite és reménysége találkozik.
Taníts bennünket arra, hogy ne csak a szent falak között keressünk Téged, hanem felismerjük jelenlétedet embertársainkban és mindennapi életünkben is.
Tisztítsd meg szívünket a haragtól, az önzéstől és a közönytől. Add, hogy otthonainkban békesség, közösségeinkben szeretet, cselekedeteinkben pedig a Te igazságod uralkodjon.
Segíts, hogy élő kövei lehessünk Egyházadnak.
Ámen.
