November 1-jén az Egyház valamennyi szentet ünnepli. Nem csupán azokat, akiknek nevét templomok, könyvek és ünnepnapok őrzik, hanem mindazokat is, akiknek földi életéről talán soha nem született feljegyzés, mégis eljutottak Isten örök dicsőségébe. Mindenszentek ünnepe arra emlékeztet, hogy a szentség nem távoli eszmény, hanem minden keresztény ember meghívása.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Vannak szentek, akiknek nevét évszázadok óta ismeri a világ. Királyok és vértanúk, szerzetesek és püspökök, misszionáriusok és hitvallók, akik olykor egész nemzetek történelmét alakították. De vajon hányan lehetnek azok, akiknek nevét soha nem jegyezték fel, akik nem építettek templomot, nem írtak könyvet, nem vittek véghez látványos tetteket, csupán hűségesen élték az életüket, és minden körülmények között igyekeztek megmaradni Isten szeretetében?
November 1-jén őket is ünnepeljük.
Mindenszentek a katolikus egyház egyik legjelentősebb főünnepe, amely valamennyi üdvözült emberre irányítja figyelmünket. Azokra, akik már Isten színelátásának örömében élnek, és akiknek közösségét a keresztény hagyomány a megdicsőült vagy diadalmas Egyháznak nevezi.
Egy ünnep, amely több mint ezeréves hagyományt őriz
A kereszténység első évszázadaiban elsősorban a vértanúkról emlékeztek meg, akik életüket adták Krisztusért. Számuk azonban idővel olyan nagy lett, hogy lehetetlenné vált mindenkit külön ünnepelni. A keleti keresztény közösségekben már a IV. században kialakult a vértanúk közös ünneplésének hagyománya.
A nyugati egyház történetében fontos állomást jelentett 609. május 13-a, amikor IV. Bonifác pápa a római Pantheont Szűz Mária és az összes vértanú tiszteletére keresztény templommá szentelte. III. Gergely pápa később már nem csupán a vértanúkra, hanem valamennyi szentre kiterjesztette az ünneplést. A november 1-jei ünnep általánossá válása IV. Gergely pápa IX. századi rendelkezéséhez kötődik.
Az Egyház ezzel egy különösen fontos igazságot tett láthatóvá: Isten országában nem csupán azoknak van helyük, akiknek nevét és tetteit a történelem megőrizte. A szentség nem az ismertség jutalma, és nem is emberi rang kérdése.
A szentek között ott vannak a hétköznapok hősei is
Mindenszentek egyik legszebb üzenete éppen az, hogy az életszentség nem feltétlenül rendkívüli körülmények között születik meg. Lehet valaki szent úgy is, hogy egész életében családot nevel, betegeket ápol, becsülettel dolgozik, másokért imádkozik, vagy éppen olyan terheket visel türelemmel, amelyekről rajta kívül senki sem tud.
A szentség nem hibátlanságot jelent. A szentek között is voltak esendő, küzdelmekkel, kétségekkel és gyengeségekkel élő emberek. Nagyságuk nem abban állt, hogy soha nem botlottak meg, hanem abban, hogy újra és újra Isten felé fordultak.
Ez a felismerés különösen fontos a mai ember számára. Egy olyan világban, amely a sikert, az elismerést és a láthatóságot tekinti az emberi érték mércéjének, mindenszentek egészen más mércét állít elénk. Isten előtt nem a hírnév, a vagyon vagy a befolyás számít, hanem a szeretet, az irgalom, a hűség és a hit.
A nyolc boldogság: az életszentség útja
Mindenszentek ünnepének evangéliuma a hegyi beszéd, amelyben Jézus elmondja a nyolc boldogság tanítását. Boldognak nevezi a lelki szegényeket, a szelídeket, az irgalmasokat, a tiszta szívűeket, a békességszerzőket és azokat, akik az igazságért üldöztetést szenvednek.
Ez a tanítás első hallásra szinte szembemegy mindazzal, amit a világ a boldogságról gondol. Jézus nem a hatalmasokat, a győzteseket vagy a gazdagokat állítja példaként követői elé, hanem azokat, akik képesek szeretni, megbocsátani, áldozatot hozni és kitartani az igazság mellett.
A szentek élete ennek a tanításnak a megvalósulása. Nem egyformán jártak ezen az úton, mégis ugyanahhoz a célhoz érkeztek: Istenhez.
Mindenszentek nem azonos halottak napjával
Bár a két ünnep egymást követi, jelentésük különbözik. November 1-je mindenszentek, az üdvözültek ünnepe, amikor az Egyház örömmel tekint azokra, akik már eljutottak az örök élet teljességébe. November 2-a, halottak napja pedig az elhunyt hívekről való megemlékezés, amikor különösen azokért imádkozunk, akiknek még szükségük van a megtisztulásra.
Mindenszentek tehát mindenekelőtt az öröm és a remény ünnepe. Arra emlékeztet, hogy az emberi élet végső célja nem a földi siker, hanem az Istennel való örök közösség.
Amikor ezen a napon templomba lépünk, gyertyát gyújtunk vagy imádságban elcsendesedünk, érdemes nemcsak azokra gondolnunk, akik már célba érkeztek, hanem saját életünkre is. Arra, hogy vajon a mindennapjaink közelebb visznek-e bennünket Istenhez.
Mert az életszentség nem valami megfoghatatlan, távoli tökéletesség. Ott kezdődik, amikor a harag helyett a megbocsátást, a közöny helyett az irgalmat, a félelem helyett a hitet választjuk.
Mindenszentek arra emlékeztet: a mennyország nem egy kiváltságos kevesek számára fenntartott hely, hanem az az örök otthon, ahová Isten valamennyiünket hív.
Ima mindenszentek ünnepén
Mennyei Atyánk!
Hálát adunk Neked mindazokért a szentekért, akik életükkel megmutatták számunkra a Hozzád vezető utat. Köszönjük a vértanúk bátorságát, a hitvallók hűségét, a családok csendes áldozatait és mindazok szeretetét, akiknek nevét egyedül Te ismered.
Add, hogy példájukból erőt merítsünk, hitükből tanuljunk, és a mindennapok nehézségei között se feledkezzünk meg örök hivatásunkról. Taníts bennünket szeretni, megbocsátani, alázattal szolgálni és kitartani az igazság mellett.
Segíts, hogy életünk végén mi is eljuthassunk országodba, ahol szentjeiddel együtt örökké dicsérhetünk Téged.
Ámen.
