Volt idő, amikor a világ megismerése és Isten keresése nem egymással szemben álló törekvésnek számított. A tudomány nem a hit ellensége volt, hanem az emberi kíváncsiság egyik legszebb megnyilvánulása. Nagy Szent Albert egész életében ezt képviselte.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
A XIII. század egyik legnagyobb gondolkodója nem elégedett meg azzal, amit mások leírtak a világról. Meg akarta érteni a természetet, az élőlényeket, az emberi test működését és a teremtett világ rendjét. Közben püspök, szerzetes, tanító és mélyen hívő ember maradt.
Egy ember, akit nem lehetett beszorítani egyetlen tudományágba
Albert a XIII. század elején született a mai Németország területén. Fiatalon a domonkos rendbe lépett, később Európa jelentős tudományos központjaiban tanított.
Érdeklődése szinte határtalannak tűnt. Foglalkozott filozófiával, teológiával, botanikával, állattannal, ásványtannal és a természet megfigyelésével is.
Nemcsak könyvekből akart tanulni. Fontosnak tartotta a tapasztalatot és a megfigyelést, ami a középkori tudományosság egyik jelentős alakjává tette.
Tanítványai között volt Aquinói Szent Tamás, aki később az Egyház egyik legnagyobb teológusa lett.
Albert azonban nem egyszerűen tudást adott tovább. Arra tanított, hogy az igazság keresése türelmet, alázatot és kitartást kíván.
A hit nem a gondolkodás feladása
Ma gyakran úgy beszélünk a tudományról és a vallásról, mintha az embernek választania kellene közöttük.
Albert élete ennek éppen az ellenkezőjét mutatja.
Hitt abban, hogy az emberi értelem Isten ajándéka. Ha pedig ajándék, akkor nem elfojtani kell, hanem felelősen használni.
A világ megismerése nem távolította el Istentől. Éppen ellenkezőleg: minél többet értett meg a természet rendjéből, annál nagyobb tisztelettel fordult a Teremtő felé.
De egy dolgot soha nem tévesztett szem elől.
Az ember bármennyit tanulhat, attól még nem lesz mindenható.
A tudás nem jogosít fel gőgre. A műveltség nem helyettesíti a lelkiismeretet. És az igazság birtoklásának képzete könnyen veszélyesebb lehet magánál a tudatlanságnál.
Mit üzen nekünk Nagy Szent Albert?
Olyan korban élünk, amikor szinte bármilyen kérdésre másodpercek alatt választ kaphatunk.
Egyre több információnk van, de ettől nem feltétlenül lettünk bölcsebbek.
Tudunk adatokat gyűjteni, összefüggéseket elemezni, gépeket tanítani. De vajon ugyanilyen komolyan foglalkozunk azzal is, hogy mire használjuk a megszerzett tudást?
Nagy Szent Albert arra figyelmeztet, hogy az értelem igazi értékét nem csupán az mutatja meg, mennyi mindent tudunk, hanem az is, hogy mit kezdünk vele.
Segítünk-e másokon? Keressük-e az igazságot akkor is, amikor kényelmetlen? Képesek vagyunk-e belátni, ha tévedtünk?
Mert a tudás önmagában még nem erény.
Az ember nagyságát nem pusztán az határozza meg, amit megértett a világból, hanem az is, amit szeretetből tett benne.
Nagy Szent Albert, könyörögj érettünk!






