Van, aki egész életében Istent keresi. És van, aki egyszer csak ráébred: Isten már régóta keresi őt. Nagy Szent Gertrúd története annak bizonyítéka, hogy a legnagyobb találkozások nem feltétlenül a világ szeme előtt történnek. Néha egy kolostor csendjében dől el minden.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
November 17-én Nagy Szent Gertrúd szűzre, a középkor egyik legjelentősebb misztikusára emlékezünk. Arra az asszonyra, aki nem hadseregeket vezetett, nem országokat kormányzott, és nem gazdagságot gyűjtött. Mégis évszázadok múltán is emberek millióinak lelki életére van hatással.
1256-ban született Türingiában, és már ötéves korában a helftai kolostorba került. Kivételes tehetségű gyermek volt. Tanult, olvasott, elmélyült a tudományokban, és olyan műveltségre tett szert, amely korának legképzettebb emberei közé emelte.
Csakhogy a tudás önmagában nem ad választ minden kérdésre.
1281-ben, huszonöt éves korában olyan mély lelki fordulatot élt át, amely egész további életét meghatározta. Misztikus tapasztalatai nyomán egyre inkább Krisztus szeretetének megismerése felé fordult. Felismerte, hogy Istent nem elegendő tanulmányozni. Vele kapcsolatban kell élni.
Gertrúd lelkiségének középpontjába Jézus Szíve került. Évszázadokkal a Jézus Szíve-tisztelet későbbi széles körű elterjedése előtt írt arról a szeretetről, amely nem válogat érdemek szerint, nem fordul el az elesettektől, és nem szűnik meg akkor sem, amikor az ember elbukik.
A kolostorban nem különleges bánásmódot keresett. Nővértársait szolgálta, imádkozott, és igyekezett mindennapi feladatait szeretettel végezni.
Talán éppen ez az életének legfontosabb tanítása.
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a szentség valami emberfeletti teljesítmény. Hogy csak azok érhetik el, akik soha nem bizonytalanodnak el, soha nem hibáznak, és mindig tudják, merre vezet az út.
Gertrúd élete egészen mást mutat.
A szentség nem a tökéletesség színlelése. Hanem annak bátorsága, hogy az ember engedi Istent belépni az életébe.
Ma, amikor szüntelenül beszélünk, vitatkozunk, bizonyítunk és ítélkezünk, talán különösen sokat tanulhatunk ettől a középkori szerzetesnőtől.
Mert Isten hangját nem mindig a világ zajában halljuk meg.
Néha éppen akkor, amikor végre elcsendesedünk.
Nagy Szent Gertrúd, könyörögj érettünk!






