November 21-én a katolikus egyház a Boldogságos Szűz Mária templomban való bemutatására emlékezik. Ez az ünnep arra tanít bennünket, hogy az igazi szeretet nem birtokolni akar, hanem képes Isten gondviselésére bízni azt is, aki a legdrágább számunkra.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Van a szülői szeretetnek egy különösen nehéz pillanata. Amikor az édesanya vagy az édesapa felismeri, hogy a gyermeke nem az ő tulajdona. Hogy nem irányíthatja minden lépését, nem óvhatja meg minden fájdalomtól, és nem élheti le helyette az életét.
A mai Mária-ünnep éppen erről a bizalomról mesél.
Egy kislány, akit Istennek ajánlottak
Az ősi keresztény hagyomány szerint Szűz Mária szülei, Szent Joachim és Szent Anna hosszú időn át vártak gyermekáldásra. Amikor megszületett Mária, hálából Istennek ajánlották őt.
A hagyomány úgy tartja, hogy a kislányt hároméves korában elvitték a jeruzsálemi templomba, hogy ott Isten szolgálatára szenteljék.
Fontos tudnunk, hogy ezt a történetet nem a Biblia kanonikus könyvei, hanem az ősi keresztény hagyomány, különösen Jakab ősevangéliuma őrizte meg. Az egyház nem történelmi bizonyosságként, hanem mély lelki tartalmat hordozó hagyományként emlékezik rá.
Mária egész életét meghatározta az Isten iránti bizalom. Később, amikor az angyal hírül adta neki, hogy ő lesz a Megváltó édesanyja, ugyanebből a bizalomból született meg válasza:
„Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.” (Lk 1,38)
A szeretet olykor az elengedés bátorsága
Mária bemutatásának ünnepe különösen közel állhat azokhoz az édesanyákhoz és édesapákhoz, akik aggódnak gyermekeik jövőjéért.
Mert a szülői szeretet nem ér véget akkor, amikor már nem foghatjuk gyermekünk kezét.
Ott van a csendes imákban, az álmatlan éjszakákban, a kimondatlan félelmekben és abban a reményben, hogy Isten akkor is vigyáz rá, amikor mi már nem lehetünk mellette.
Szent Anna és Joachim története arra emlékeztet: a hit nem azt jelenti, hogy soha nem félünk. Hanem azt, hogy a félelmeink ellenére is merünk bízni.
Istennek nem a tökéletes ember kell
Mária életének egyik legfontosabb tanítása az alázat.
Nem kereste a dicsőséget, nem követelt kiváltságokat, és nem akarta a saját elképzeléseihez igazítani Isten akaratát.
Egyszerűen igent mondott.
Ez az igen azonban nem jelentett fájdalommentes életet. A betlehemi születés, az egyiptomi menekülés, majd a kereszt alatt átélt mérhetetlen anyai szenvedés mind része lett a történetének.
Mária mégis hűséges maradt.
Mert a hit nem garancia arra, hogy elkerül bennünket a szenvedés. A hit annak bizonyossága, hogy a szenvedésben sem maradunk egyedül.
Mit üzen nekünk a mai ünnep?
Talán azt, hogy nem kell mindig mindent kézben tartanunk.
Nem kell minden kérdésre azonnal választ találnunk. Nem kell minden nehézséget egyedül megoldanunk.
Néha elegendő reggel felébredni, keresztet vetni, és azt mondani:
Uram, ma sem tudom, mit hoz a nap. De rád bízom azokat, akiket szeretek, és rád bízom önmagamat is.
Mert vannak helyzetek, amikor az emberi erő kevés. De a bizalom akkor is megmaradhat.
A Boldogságos Szűz Mária bemutatásának ünnepe arra emlékeztet, hogy az élet legnagyobb ajándékait nem birtokolni, hanem szeretni és Istenre bízni kaptuk.
A mai nap imája
Boldogságos Szűz Mária, édesanyánk!
Taníts meg bennünket úgy szeretni, ahogyan te szerettél: türelemmel, alázattal és feltétlen bizalommal.
Segíts, hogy ne a félelmeink irányítsák az életünket, hanem az Istenbe vetett hitünk.
Vigyázz gyermekeinkre, családjainkra, azokra, akik távol vannak tőlünk, és azokra is, akikért ma különösen aggódunk.
Járj közben értünk szent Fiadnál, hogy a nehézségek között se veszítsük el reményünket.
Ámen.






