Van egy mondat Orbán Viktor kötcsei beszédében, amelyet még sokszor idéznek majd: „A halottakat el kell temetni.”

Erős mondat, jól megjegyezhető, csak éppen nem ez a beszéd legérdekesebb része, hanem az, amikor Orbán Viktor arról beszél, hogy a Fidesz nem tudta megoldani azt a politikai feladványt, miként lehet gazdasági növekedés nélkül, a fejlődés érzékelhető jelei nélkül, jelentős társadalmi csoportok számára nehezebbé váló életkörülmények között választást nyerni.

Itt viszont érdemes megállni.

Mert most azt halljuk, hogy nem volt növekedés, nem látszott a fejlődés, sokaknak nehezebbé vált az élete, miközben alig másfél éve még repülőrajtról, fantasztikus gazdasági évről és év végére közel négyszázalékos növekedésről szólt a kormányzati kommunikáció.

Most akkor mi volt?

Mi lett a repülőrajttal?

2025 elején Orbán Viktor azt mondta, a magyar gazdaság repülőrajtot vesz, 2025 fantasztikus év lesz, az év második felére pedig már 3,6–3,9 százalék körüli növekedéssel számolt. Nem bizonytalanságról beszélt, hanem arról, hogy ismeri az adatokat és a folyamatokat, ezért nem vakon optimista.

Ehhez képest Kötcsén most már az szerepel a vereség magyarázatában, hogy nem volt gazdasági növekedés, a fejlődés nem vált érzékelhetővé, és emberek életkörülményei romlottak.

Ez nem apró hangsúlyeltolódás, hanem két egészen különböző kép ugyanarról az időszakról.

Az egyikben már gyorsítottunk a kifutópályán, a másikban kiderül, hogy valójában fel sem emelkedtünk.

És a választó közben ugyanabban a boltban vásárolt, ugyanazokat a számlákat fizette, ugyanabból a fizetésből próbált kijönni, vagyis pontosan érezte, mennyit ér a repülőrajtról szóló mondat akkor, amikor a hónap végén nem marad több a számlán.

Schiffer ezt már a kampány alatt mondta

Ezért érdekes most újra elővenni Schiffer András kampány alatti mondatát, mert ő nem utólag, a választási eredmény ismeretében magyarázta el, mi kellett volna a Fidesz legyőzéséhez, hanem még a szavazás előtt mondta ki, hogy annak, aki valóban választást akar nyerni, létérdeke a gazdaság, a társadalom és a közszolgáltatások állapotáról beszélni.

Vagyis nem arról, hogyan lehet még látványosabb politikai díszletet építeni, hanem arról, hogyan élnek az emberek.

Mennyibe kerül a bevásárlás, mennyi marad a fizetésből, mit bír el egy vállalkozás, mennyit kell várni az egészségügyben, van-e lakhatási esélye egy fiatalnak, és érzi-e egy család, hogy a rengeteg munka után előrébb jutott.

A választó ugyanis nem geopolitikai elemzésben él, hanem a saját életében, ezért hiába lehet egy kampányt háborúról, Brüsszelről, Ukrajnáról vagy nemzetközi konfliktusokról felépíteni, ha közben ott marad az a sokkal prózaibb kérdés, amelyet sem plakáttal, sem szlogennel nem lehet eltüntetni:

jobban élünk-e, mint négy éve?

A kampány ott csúszott félre, ahol ezt nem akarta meghallani

Orbán Viktor Kötcsén maga beszélt arról, hogy a Fidesz válasza a bizonytalan gazdasági helyzetre az lett: a veszélyek korában élünk, ezért a biztonság mindent megelőz, csakhogy ezt a választ a választók többsége nem fogadta el.

Ez az egyik legfontosabb mondata az egész beszédnek, mert itt már nem arról van szó, hogy a választó félreértette az üzenetet, hanem arról, hogy értette, csak mást tartott fontosabbnak.

És ezen a ponton Schiffer korábbi figyelmeztetése különös súlyt kap.

Lehetett háborúról beszélni reggeltől estig, lehetett a kampányt nemzetközi konfliktusokra felfűzni, de közben egyre többen a saját életükön mérték le, mennyit ér mindaz, amit a gazdaságról hallanak.

A valóság ugyanis makacs dolog.

Nem olvas közleményt, nem néz sajtótájékoztatót, és nem érdekli, hogyan nevezzük el.

Vége a gyásznak?

A kötcsei beszéd egészéből az látszik, hogy Orbán le akarja zárni a vereség boncolgatását, mert romeltakarítást, leltárt, stabilizációt, a jobboldali szavazók megtartását, majd új társadalmi többség felépítését tervezi, vagyis nem négy évnyi önmarcangolásra, hanem gyors újraszerveződésre készül.

Ez politikailag érthető.

Csakhogy egy vereséget nem lehet egyszerűen eltemetni úgy, hogy közben nem nézzük meg, mi vitte sírba.

Ha ugyanis most már az a diagnózis, hogy nem volt növekedés, nem érződött fejlődés, és sokaknak nehezebbé vált az élete, akkor azt is ki kell mondani, hogy a repülőrajtról szóló mondatok nem álltak összhangban azzal, amit az emberek a saját életükben tapasztaltak.

És talán ez a kötcsei beszéd legfontosabb tanulsága is.

Nem az, hogy a halottakat el kell temetni.

Hanem az, hogy a valóságot nem lehet.

Lehet új stratégiát építeni, új tábort szervezni, nemzeti ellenállást hirdetni, felvenni a kesztyűt, és újra nekifutni, de ha ebből a vereségből valóban tanulni akar a magyar jobboldal, akkor először azt kell megértenie, amit Schiffer már a kampány alatt kimondott:

a valóságról kell beszélni.

Akkor is, amikor kényelmetlen.

Főleg akkor.