Vannak emberek, akiknek nem jut hatalom, vagyon vagy társadalmi megbecsülés, mégis többet hagynak maguk után, mint azok, akik egész életükben a saját nagyságukat építették. Porres Szent Márton ilyen ember volt. Nem uralkodni akart másokon, hanem szolgálni őket. És éppen ezzel vált a keresztény szeretet egyik legszebb példájává.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Márton 1569-ben született a perui Limában, spanyol apa és afrikai származású anya gyermekeként. Olyan korban nőtt fel, amikor a származás és a társadalmi helyzet gyakran előre eldöntötte, milyen lehetőségei lesznek valakinek. Apja kezdetben nem vállalta a gyermekeit, Márton pedig már fiatalon megtapasztalta a szegénységet és a kirekesztést.
Mégsem a keserűség lett életének meghatározó érzése. Édesanyjától mély keresztény hitet kapott, és hamar felismerte, hogy az ember értékét nem a származása, a vagyona vagy a mások által neki tulajdonított rang határozza meg.
Fiatalon egészségügyi ismereteket szerzett, megtanulta a sebek ellátását és a betegek gondozását. Később a domonkos rend közösségéhez csatlakozott, ahol szerzetestestvérként szolgált.
Nem kérdezte, ki érdemli meg a segítséget
Márton számára a szeretet nem szép gondolat volt, hanem mindennapi kötelesség. Betegeket ápolt, éhezőket etetett, szegényeket segített. Nem tett különbséget gazdag és szegény, előkelő és kitaszított között. Aki segítségre szorult, annak igyekezett segíteni.
Életének egyik legfontosabb tanítása éppen ebben rejlik. Könnyű szeretni azt, aki kedves hozzánk, aki egyetért velünk, aki viszonozza a figyelmünket. Sokkal nehezebb odafordulni ahhoz, akit mások lenéznek, aki kellemetlen, beteg, magányos vagy egyszerűen láthatatlan a környezetének.
Márton ezt a nehezebb utat választotta.
A seprű és az alázat szentje
A szentet gyakran seprűvel a kezében ábrázolják. Ez egyszerű, mégis beszédes jelképe annak, ahogyan a szerzetesi élet legkevésbé látványos feladatait is készséggel végezte. Nem tartotta méltóságán alulinak a takarítást, a gondoskodást vagy a kétkezi munkát.
Hitét nem a saját kiválóságának hirdetésével bizonyította, hanem azzal, ahogyan másokhoz fordult. Életét mély imádságos lelkület, az Eucharisztia tisztelete és rendkívüli felebaráti szeretet jellemezte.
1639. november 3-án halt meg Limában. XXIII. János pápa 1962-ben avatta szentté.
Mit tanít nekünk ma Porres Szent Márton?
Talán azt, hogy a jósághoz nem kell gazdagnak, befolyásosnak vagy különlegesnek lennünk. Nem kell nagy dolgokat véghezvinnünk ahhoz, hogy valakinek jobbá tegyük a napját. Néha elég egy figyelmes mondat, egy segítségre nyújtott kéz, egy beteg ember meglátogatása vagy egy régen halogatott telefonhívás.
A világ gyakran azt kérdezi, mit értünk el, mennyit szereztünk, milyen magasra jutottunk. Márton élete egészen más kérdést tesz fel: hány embernek lett könnyebb az élete attól, hogy mi is itt voltunk?
És talán nem is kell ennél fontosabb kérdést magunkkal vinnünk ezen a novemberi napon.
Porres Szent Márton, könyörögj érettünk, hogy a legelesettebbekben is felismerjük Krisztus arcát!
