Kozma és Damján a 3. század végén élhettek, és orvosként gyógyították a hozzájuk forduló betegeket.

Szakértelmük mellett azért váltak ismertté, mert nem kértek pénzt a segítségükért.

Emiatt a keleti kereszténységben az „anargyrosz”, vagyis „pénz nélküli” orvosok között tisztelték őket. Szegény és gazdag egyaránt fordulhatott hozzájuk.

Nekik a gyógyítás nem csak egy mesterség volt, hanem úgy tekintettek rá, mint arra a tudásra, amellyel mások életét könnyebbé tehetik.

Hitük miatt üldözték őket

Kozma és Damján a Diocletianus császár idején zajló keresztényüldözések korában éltek.

A hagyomány szerint elfogták őket, és arra próbálták kényszeríteni a testvéreket, hogy tagadják meg keresztény hitüket, de ők nem tették meg.

Vértanúságuk pontos körülményeiről többféle történet maradt fenn, ezért a részleteket ma már nem lehet teljes bizonyossággal rekonstruálni, annyi azonban biztos, hogy tiszteletük nagyon korán elterjedt a keresztény világban.

Konstantinápolyban és Rómában is templomokat emeltek a tiszteletükre, nevük pedig bekerült a római mise kánonjába is.

Az orvosok védőszentjei lettek

Kozmát és Damjánt évszázadok óta az orvosok, sebészek és gyógyszerészek védőszentjeiként tisztelik.

Történetükből elsősorban az maradt fenn, hogy tudásukat nem saját hasznukra akarták használni. Gyógyítottak, mert beteg ember állt előttük.

És amikor választaniuk kellett hitük megtagadása és a vértanúság között, kitartottak Krisztus mellett.

Mai útravaló: Nem mindig az számít, hogy mit kapunk azért, amit teszünk. Néha az is elég ok a segítségre, hogy valakinek szüksége van rá.