Van, akinek azt írjuk, hogy hiányzik. Másnak csak átküldünk este egy teljesen értelmetlen macskás videót – és pontosan tudja, mit jelent. A mémek és rövid videók mára annyira beépültek a kapcsolatainkba, hogy kutatások szerint már a törődés és az intimitás apró jelei is lehetnek. Lehet rajta nevetni, de talán nincs is olyan messze nagymamáink rántott húsától: mindkettő mögött ugyanaz az egyszerű üzenet bújik meg – eszembe jutottál.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Anyánk megkérdezte: „Ettél?” Nagymama becsomagolt még három szelet rántott húst, hiába mondtuk, hogy tényleg nem kérünk.
Apánk nem feltétlenül mondta, hogy aggódik értünk, csak annyit mondott: „Éjfélre legyél itthon.”
Mi pedig este 23:48-kor elküldünk a barátunknak egy videót egy macskáról, amelyik leesik a kanapéról.
Első pillantásra ennek a négy dolognak semmi köze egymáshoz, pedig pontosan ugyanazt jelentik: eszembe jutottál.
A törődés nyelve ugyanis változik, és mostanra eljutottunk oda, hogy egy teljesen értelmetlen mém elküldése is lehet a barátság, sőt az intimitás egyik apró gesztusa.
És mielőtt mindezt elintéznénk azzal, hogy „ezek a mai fiatalok”, érdemes belegondolni: tényleg annyira furcsa ez?
Sokunknak van olyan ember az életében, akivel néha egészen nevetségesen kevés valódi mondatot váltunk. Helyette érkezik egy videó egy kutyáról, amely nekimegy az üvegajtón. Egy macska, amely pontosan úgy néz ki, ahogy én hétfő reggel érzem magam. Egy teljesen értelmetlen kép, alatta annyi: „te”.
És pontosan tudjuk, mire gondol a másik. Sőt, talán éppen ez benne az érdekes: egy jó mémhez néha jobban kell ismerni valakit, mint egy udvarias üzenethez.
A mém valójában azt mondja: ismerlek
Mert amikor elküldünk valakinek egy mémet, általában nem pusztán azt közöljük vele, hogy „nézd, ez vicces”. Hanem azt, hogy megláttuk és eszünkbe jutott a másik, ehhez pedig már ismerni kell a másikat.
Tudnunk kell, milyen humora van, mitől borul ki a munkahelyén, min képes tíz percig nevetni, melyik sorozatot szereti, milyen mondata van, amit állandóan mond. És melyik közös történetünket képes felidézni egy teljesen értelmezhetetlen kép egy ordító mosómedvéről.
És tulajdonképpen pontosan így működtek mindig is a belső poénok. Csak régen elég volt hozzá egy szó, egy hangsúly vagy egy húsz évvel korábbi családi történet. Most néha egy rosszul kivágott macska tölti be ugyanezt a szerepet.
Persze ettől még nem az lesz minden emberi kommunikáció csúcsa, amikor már kizárólag capybarás videókat küldözgetünk egymásnak.
És természetesen arra már sokkal kevésbé jó egy mém, hogy azt mondjuk: „Figyelj, mostanában nem vagyok jól.” Ahhoz továbbra is kellenek mondatok. Néha telefonhívások. Néha pedig az, hogy két ember ténylegesen leüljön egymással szemben.
Tehát nem arról van szó, hogy elfelejtettünk beszélgetni. Inkább arról, hogy közben lett még egy nyelvünk.
