Évtizedeken keresztül a gyerekek köré szerveződik a család élete: iskola, különórák, közös étkezések, hétvégék és számtalan kisebb-nagyobb feladat tölti ki a napokat. Amikor azonban az utolsó gyermek is elköltözik, a házaspár egyszer csak ismét kettesben marad. A változás fájdalmas is lehet, de nem törvényszerű, hogy eltávolítsa egymástól a feleket. Sőt, több kutatás szerint a házastársi kapcsolat bizonyos szempontból még javulhat is ebben az életszakaszban.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Amikor elcsendesedik a ház
Egy gyermek elköltözése természetes része a család életének, mégis különös pillanat. Ami éveken vagy akár évtizedeken át magától értetődő volt, egyik napról a másikra megváltozik. Nincs már, aki késő este hazaérjen, kevesebb tányér kerül az asztalra, és a szülők napirendjét sem ugyanúgy határozzák meg a gyerekek teendői.
Az „üres fészek” kifejezéshez gyakran társítunk szomorúságot és magányt, holott a tudományos eredmények ennél jóval összetettebb képet mutatnak. A változás járhat veszteségérzéssel, ugyanakkor olyan szabadságot is teremthet, amelyre a párnak hosszú ideje nem volt lehetősége.
Ezt mutatta egy, a Psychological Medicine folyóiratban ismertetett ausztrál kutatás is, amelyben 438 középkorú nő életét követték nyomon. A vizsgálat szerint az utolsó gyermek elköltözését követő időszak nem járt együtt a nők életminőségének általános romlásával. Éppen ellenkezőleg: a kutatók több területen kedvező változásokat figyeltek meg, bár az egyéni különbségek jelentősek voltak.
Újra felfedezhetik egymást férjként és feleségként
A gyerekek kirepülése azonban nemcsak az egyén közérzetét, hanem magát a házasságot is megváltoztathatja.
Sara M. Gorchoff, Oliver P. John és Ravenna Helson hosszú időn keresztül vizsgálta középkorú nők házasságának alakulását. A Psychological Science folyóiratban megjelent kutatásuk szerint a házastársi elégedettség növekedett azoknál a nőknél, akiknek gyermekei időközben elhagyták a családi otthont.
A kutatás egyik legérdekesebb megállapítása, hogy nem egyszerűen a férjjel együtt töltött idő mennyisége növelte az elégedettséget. A változás inkább az együtt töltött idő minőségével függött össze: a nők arról számoltak be, hogy jobban élvezik a párjukkal közös időt.
Ez fontos különbség. A gyereknevelés éveiben ugyanis a férj és a feleség könnyen válhat egy jól működő család „szervezőpárosává”. Meg kell oldani a reggeleket, a munkát, a bevásárlást, a tanulást, az utazást és a családi ügyeket. A házastársi kapcsolat mindeközben megmarad, de az anya- és apaszerep hosszú évekre a mindennapok meghatározó részévé válik.
Amikor a gyerekek elköltöznek, ezeknek a feladatoknak egy része eltűnik. A kérdés pedig egyszer csak másképpen hangzik: kik vagyunk mi ketten akkor, amikor már nem a gyerekek körül forog minden napunk?
Az üres fészek közelebb is hozhatja a házastársakat
Nem egyetlen kisebb vizsgálat jutott arra, hogy a gyerekek kirepülése után kedvező változások történhetnek a házasságban. A Wisconsin Longitudinal Study adataira épülő, 3765 házaspárt vizsgáló kutatás szerint azok a férjek és feleségek, akik már nem éltek együtt a gyermekeikkel, átlagosan nagyobb házastársi közelségről számoltak be, mint azok, akiknek gyermekei még otthon éltek.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a gyermekek jelenléte rontaná a házasságot. Sokkal inkább arra utal, hogy az élethelyzet megváltozásával bizonyos napi terhek és szülői kötelezettségek is átalakulnak, miközben több figyelem juthat magára a párkapcsolatra.
Az „üres fészek” és a párkapcsolat összefüggéseit vizsgálta Eden M. Davis, Kyungmin Kim és Karen L. Fingerman kutatása is. A tanulmány arra kereste a választ, hogyan függ össze a felnőtt gyermekekkel való együttélés a középkorú szülők házasságának minőségével, és arra jutott, hogy ebben nem pusztán az számít, együtt él-e még a gyermek a szülőkkel, hanem a család élethelyzete és a felnőtt gyermek problémái is szerepet játszhatnak.
Nem minden házaspár ugyanúgy éli meg
Hiba lenne azonban minden „üres fészket” romantikus újrakezdésként bemutatni. A gyerekek elköltözése jelentős életforduló, amelyhez mindkét félnek alkalmazkodnia kell, ráadásul nem feltétlenül azonos módon vagy azonos tempóban.
Az egyik házastárs felszabadulásként élheti meg, hogy ismét több ideje van saját magára és a párjára, míg a másiknak fájdalmasan hiányozhat az addigi családi élet. Az is előfordulhat, hogy a csendesebb hétköznapokban válnak igazán láthatóvá azok a problémák, amelyeket korábban elfedett a gyerekneveléssel járó állandó szervezés és rohanás.
Ezt az összetettséget mutatja egy német és ausztrál párok hosszú távú adatait elemző kutatás is. A vizsgálat szerint a gyermekek elköltözése olyan, mindkét házastársat érintő életesemény, amely után a pár tagjainak jólléte még szorosabban összekapcsolódhat. Az eredmények ugyanakkor nem minden vizsgált mintában mutattak ugyanolyan változást, ami arra figyelmeztet, hogy az üres fészek hatására nincs minden házasságra érvényes forgatókönyv.
Már nemcsak anya és apa
Talán éppen ez az időszak emlékeztet arra, hogy a család történetének változásával a házasságnak nem kell véget érnie ott, ahol az aktív gyereknevelés befejeződik.
Újra lehet alakítani a hétköznapokat. Visszatérhetnek régi közös programok, de születhetnek teljesen újak is. Több idő juthat beszélgetésre, utazásra, barátokra és egymásra, miközben mindkét félnek lehetősége nyílhat arra is, hogy újra nagyobb figyelmet fordítson saját érdeklődésére és terveire.
Nem feltétlenül arról van szó, hogy egy házaspárnak évtizedek után „újra szerelmesnek kell lennie”. Sokkal inkább arról, hogy a kapcsolatnak új tartalmat kell találnia egy új élethelyzetben.
A gyerekek kirepülése ezért nemcsak azt mutathatja meg, mi hiányzik egy házasságból. Lehetőséget is teremthet arra, hogy két ember, aki hosszú éveken keresztül együtt nevelt fel egy családot, ismét nagyobb figyelemmel forduljon egymás felé.
Az üres fészek valóban üresebb otthont jelenthet – de nem szükségszerűen üresebb házasságot.
