Öt év alatt álmok, tervek és korábban természetesnek gondolt lehetőségek tűntek el afgán nők millióinak életéből. Van, aki nem fejezhette be az egyetemet, más elveszítette a munkáját, és olyan is, aki már nem a jövőjét tervezi, hanem azért küzd, hogy családja napról napra megéljen.

A BBC-nek nyilatkozó egyik fiatal nő egy magánklinikán dolgozik vezetőként és fogászati asszisztensként. Korábban fogorvosi tanulmányokat folytatott, de 2021 után félbe kellett hagynia képzését. Elmondása szerint a nehézségek már messze túlmutatnak a nők oktatásának korlátozásán: a munkanélküliség és a szegénység miatt sok család számára az alapvető szükségletek biztosítása is komoly küzdelemmé vált.

„Már a túlélés a legfontosabb” – így fogalmazott egy fiatal afgán nő, amikor arról beszélt, milyen lett az élete a tálibok visszatérése után.

A nő szerint a szegénység és a mindennapi nehézségek mára olyan súlyos terhet rónak a családokra, hogy sokan kénytelenek háttérbe szorítani korábbi terveiket. Az oktatás, az álmok és a jövő építése helyett egyre több ember figyelme arra összpontosul, hogyan tudja előteremteni a legalapvetőbb szükségleteket.

Egyetlen nap alatt omlottak össze a tervek

A tálibok 2021. augusztus 15-én foglalták el Kabult, miután rendkívül gyorsan haladtak előre Afganisztánban. Húsz évvel korábban egy amerikai vezetésű katonai koalíció távolította el őket a hatalomból, visszatérésükkor azonban néhány hét alatt ismét ellenőrzésük alá került az egész ország.

Nem ő az egyetlen. Egy másik fiatal nő jogot és politikatudományt tanult, mert olyan nőknek szeretett volna segíteni, akiknek nincs lehetőségük megvédeni saját jogaikat. Még pénzt is kölcsönzött, hogy finanszírozni tudja tanulmányait. Az egyetemek nők előtti bezárása után azonban neki is félbe kellett hagynia a képzést.

A hírolvasóból háztartásbeli lett

Különösen élesen mutatja a változásokat egy korábbi afgán újságíró története.

A nő a köztársaság idején televízióban dolgozott, híreket olvasott, tervei és szakmai céljai voltak. A tálib hatalomátvétel után azonban elvesztette munkáját, és kiszorult a társadalmi életből.

Ma ideje jelentős részét otthon tölti: kenyeret készít, mos és takarít. Mint elmondta, nem önmagában a házimunka okozza számára a legnagyobb nehézséget, hanem az, hogy korábban dolgozó nőként saját céljai és tervei voltak. Úgy érzi, munkájával együtt identitásának, önállóságának és jövőbe vetett reményének egy részét is elveszítette.

Az oktatás tilalma már az egészségügyet is érinti

A korlátozások következményei messze túlmutatnak az oktatáson.

2021 szeptemberében a középiskolák a fiúk előtt újranyitottak, a lányok előtt azonban nem. 2022 decemberében a nőket az egyetemekről is kizárták, 2024 végén pedig az ápoló- és szülésznőképzésben való részvételüket is megtiltották.

Ez különösen súlyos következményekkel járhat az afgán egészségügyben. Az országban jelenleg mintegy hatezer szülésznő dolgozik, miközben az ENSZ már két évvel ezelőtt további 18 ezer szakemberre becsülte az igényt. A női egészségügyi képzések leállítása miatt az utánpótlás gyakorlatilag megszűnt.

Maryam maga is kislányt vár. A brit közszolgálati médiumnak arról beszélt, hogy gyakran gondol gyermeke jövőjére: ha a jelenlegi helyzet fennmarad, lánya talán még az iskolát sem fejezheti be, nemhogy egyetemre mehessen. Szülésznőként pedig már látott anyákat meghalni, ezért attól is tart, hogy a női orvosok hiánya idővel életeket veszélyeztethet.

Öt év alatt egyre szűkebb lett a nők mozgástere

A tálibok hatalomra kerülése óta fokozatosan szigorodtak a nőkre vonatkozó szabályok. Korlátozták a hosszabb utazást férfi kísérő nélkül, bezárták előttük a parkokat, edzőtermeket és egyetemeket, majd a szépségszalonokat is. 2024-ben olyan szabályozás lépett életbe, amely a nők nyilvános megszólalását is korlátozza.

A BBC által megszólaltatott nők történetei ugyanakkor azt is megmutatják, hogy ezek a rendelkezések nem pusztán jogszabályok és tilalmak. Az oktatás elvesztése félbehagyott életpályát, a munkából való kiszorulás az önállóság elvesztését, az egészségügyi képzés korlátozása pedig már a következő generációk ellátását is érintheti.

Az egyik megszólaló néhány szóban foglalta össze, hová jutottak sokan öt év alatt: a jövő tervezése helyett mára a túlélés vált elsődlegessé.