Magyar Péter miniszterelnök szerint nem maradhat az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának élén Cseh Gergő Bendegúz. A főigazgató már korábban felajánlotta lemondását, miután 164 egykori megfigyelt neve tévesen az állambiztonsági hálózati személyek között jelent meg a nyilvánosságra hozott adatbázisban. A Fidesz–KDNP parlamenti vizsgálóbizottságot követel, a Mi Hazánk a politikai felelősség megállapítását és az érintettek kártalanítását sürgeti. A botrány azonban túlmutat a levéltár vezetőjének sorsán: ki vállal felelősséget azokért az emberekért, akiknek a becsületén esett csorba?
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Egy főigazgató lemondhat. Egy miniszterelnök bocsánatot kérhet. Egy hibás adatbázist ki lehet javítani.
De mit kezdjen azzal az ember, akiről egyik napról a másikra azt olvashatták, hogy az egykori állambiztonsági hálózat tagja volt, miközben valójában őt figyelték meg?
Erre még mindig nincs megnyugtató válasz.
Pedig az ügynökakták november 4-i nyilvánosságra hozatala óta nemcsak egy informatikai hiba történetét ismerhettük meg. Hanem azt is, milyen könnyen sérülhet az ember jó hírneve, ha az állam úgy hoz nyilvánosságra érzékeny történelmi adatokat, hogy azok ellenőrzése nem megfelelő.
Magyar Péter szerint a főigazgatónak mennie kell
A miniszterelnök pénteken, a Kossuth rádió Felkelő című műsorában beszélt az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáránál történtekről.
Magyar Péter emlékeztetett arra, hogy az aktanyilvánosságról szóló törvényt levéltárosok és történészek bevonásával készítették elő, és azt az Országgyűlés elfogadta. A jogszabályt a Fidesz és a KDNP egyes képviselői is támogatták.
A kormányfő szerint az ügynökakták megnyitása helyes döntés volt, amellyel egy harminchat éve fennálló mulasztást pótoltak. Elismerte ugyanakkor, hogy a végrehajtás során súlyos hiba történt.
Cseh Gergő Bendegúz korábban vállalta a felelősséget, elnézést kért, és felajánlotta lemondását. Magyar Péter közölte, hogy miniszterelnökként ő maga is bocsánatot kért az érintettektől.
A kormányfő szerint a főigazgató nem maradhat a posztján, bár hangsúlyozta, hogy ez személyes véleménye, nem pedig kormányzati döntés.
Hozzátette: egy felelős vezetőnek a hiba kijavításáig a helyén kell maradnia, nem hagyhatja el a „süllyedő hajót”.
A kijelentés azonban újabb kérdést vet fel.
Ha a főigazgatónak a szakmai felelősség miatt távoznia kell, akkor mi történik azoknak a politikai döntéseknek és határidőknek a vizsgálatával, amelyek között a hibás adatközlés megtörtént?
164 ember, akiket nem lett volna szabad ügynökként feltüntetni
November 4-én mintegy 60 ezer, az államszocializmus idejéből származó állambiztonsági nyilvántartási adat vált hozzáférhetővé a nyitottaktak.hu oldalon.
Hamarosan kiderült azonban, hogy 164 olyan ember is a hálózati személyek között szerepelt, akik a levéltár későbbi tisztázása szerint nem ügynökök, hanem megfigyeltek voltak.
Közéjük tartozott Lezsák Sándor, az MDF egyik alapítója, az Országgyűlés korábbi alelnöke is.
A téves besorolásokat azóta javították.
Csakhogy az interneten megjelent információk kijavítása nem feltétlenül jelenti a következmények megszűnését.
Aki egyszer egy ilyen adatbázisban szerepelt, annak a neve továbbélhet képernyőmentéseken, közösségi bejegyzésekben, magánbeszélgetésekben.
És az érintettek közül sokan éppen azért szenvedtek a kommunista állambiztonságtól, mert a rendszer megfigyelte, ellenőrizte vagy zaklatta őket.
Most pedig egy hibás adatközlés miatt annak a rendszernek a kiszolgálóiként jelenhettek meg, amelynek valójában áldozatai voltak.
Ezt nem lehet egyszerű technikai kellemetlenségként kezelni.
Tudták, hogy kevés az idő
Cseh Gergő Bendegúz november 9-én, a parlamenti nemzetbiztonsági bizottság elmaradt ülése után részletesen beszélt a hiba hátteréről.
A főigazgató elmondása szerint az Alkotmányvédelmi Hivataltól október 5-én kapták meg a feldolgozandó adatállományt, méghozzá olyan formában, amely külön informatikai átalakítást igényelt.
Az egyes személyekhez tartozó adatok egyetlen táblázatcellában szerepeltek, a személyek állambiztonsági besorolására utaló kódokat pedig külön kellett azonosítani.
A 164 hibás esetben a kódok elhelyezkedése eltért a megszokottól, ezért az adatfeldolgozás során téves besorolás keletkezett.
A főigazgató arról is beszélt, hogy pontosabb munkát végezhettek volna, ha korábban kapják meg az adatokat, és jut idő az emberi ellenőrzésre.
Ez a magyarázat fontos.
Mert ha egy állami intézmény vezetése tudja, hogy az adatok ellenőrzésére kevés az idő, akkor nem elegendő pusztán azt vizsgálni, melyik informatikai művelet hibázott.
Azt is tisztázni kell, ki határozta meg a feldolgozás és a nyilvánosságra hozatal ütemezését, milyen szakmai kockázatokat mérlegeltek, és volt-e lehetőség a publikálás elhalasztására.
A levéltár vezetője a politikai nyomásgyakorlásra vonatkozó kérdésre korábban azt válaszolta, hogy a törvényt hajtották végre, annak határidőit igyekeztek betartani.
Ez önmagában nem bizonyít politikai utasítást vagy szándékos jogsértést.
Azt viszont indokolttá teszi, hogy a nyilvánosság a döntések és az ellenőrzési folyamat teljes történetét megismerhesse.
A Fidesz és a KDNP a politikai felelősöket keresi
A Fidesz–KDNP parlamenti vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezte.
A kormánypártokkal szemben álló frakciószövetség szerint az akták előkészítetlen nyilvánosságra hozatala politikai nyomás alatt történt, ezért nem lehet kizárólag a levéltár vezetésére hárítani a felelősséget.
Czunyiné Bertalan Judit, a Védvonal vezetője Magyar Pétert tette felelőssé azért, hogy az adatközlés során összekeveredtek az egykori megfigyeltek és az állambiztonsági hálózat tagjai.
Rétvári Bence, a KDNP frakcióvezetője szintén azt kifogásolta, hogy a miniszterelnök a levéltár főigazgatójának távozását szorgalmazza, miközben a kormányzati szereplők felelősségének kérdése szerinte tisztázatlan marad.
A politikai nyomásgyakorlásra vonatkozó állításokat ugyanakkor a rendelkezésre álló nyilvános információk alapján nem lehet bizonyított tényként kezelni.
Egy parlamenti vizsgálatnak éppen az lenne a feladata, hogy a feltételezéseket dokumentumokkal, döntési iratokkal és meghallgatásokkal vesse össze.
A Mi Hazánk szerint a bocsánatkérés nem elég
Apáti István, a Mi Hazánk országgyűlési képviselője, a nemzetbiztonsági bizottság elnöke szerint indokolt a levéltár főigazgatójának távozása.
De álláspontja szerint ezzel nem zárható le az ügy.
Apáti Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter politikai felelősségét is felvetette, és a lemondását szorgalmazta.
Ennél is fontosabb, hogy a képviselő szerint az államnak a tévesen listázott embereket ért sérelmekért anyagi felelősséget is kellene vállalnia.
Ez már nem kizárólag politikai kérdés.
A téves adatok nyilvánosságra hozatala felvetheti az adatvédelmi és személyiségi jogi felelősséget, valamint az érintettek sérelemdíj iránti igényének lehetőségét.
Az ilyen igények jogalapját és összegét természetesen egyedileg kell vizsgálni.
De a jó hírnév sérelmét nem feltétlenül orvosolja az, hogy egy intézmény utólag töröl egy nevet az adatbázisból.
Forsthoffer Ágnes kivizsgálást ígér
Forsthoffer Ágnes, az Országgyűlés elnöke pénteken arról beszélt, hogy felvette a kapcsolatot Cseh Gergő Bendegúzzal, és a történtek körülményeinek tisztázása után születhet döntés.
A házelnök szerint informatikai hiba bárhol előfordulhat, ezért fontos a tényszerű vizsgálat. Arra is emlékeztetett, hogy a főigazgató és az intézmény elismerte a hibát.
A jogi helyzet egyértelmű: az ÁBTL főigazgatóját nem a miniszterelnök, hanem az Országgyűlés elnöke nevezi ki. A vezetői megbízatás megszűnését is törvény szabályozza.
Így Magyar Péter nyilatkozata politikai állásfoglalás, nem felmentő határozat.
A levéltár az MTI megkeresésére nem kívánta kommentálni a miniszterelnök pénteki kijelentéseit.
Nem mindenki volt ügynök, akit annak neveztek
Az állambiztonsági iratok nyilvánosságra hozatala fontos társadalmi érdek.
A diktatúra működését, a beszervezéseket, a jelentéseket és az állambiztonsági kapcsolatrendszereket meg kell ismerni.
De éppen a történelmi igazság érdekében nélkülözhetetlen, hogy különbséget tegyünk az egykori hálózati személyek és a megfigyeltek között.
A levéltári nyilvántartásban való szereplés önmagában nem elegendő ahhoz, hogy valakit megalapozottan ügynöknek nevezzünk. Az iratok típusát, keletkezésük körülményeit és az érintett személy tényleges szerepét is vizsgálni kell.
Különösen akkor, amikor egy korábbi diktatúra dokumentumait használjuk fel a történelmi felelősség megállapításához.
A nyilvánosság nem jelenthet felmentést a pontosság követelménye alól.
A mostani ügy éppen arra figyelmeztet, milyen súlyos következménye lehet annak, ha ez a különbségtétel elmarad.
A lemondás nem lehet az ügy vége
Cseh Gergő Bendegúz szakmai felelősségét vizsgálni kell. A politikai döntések szerepét ugyanígy.
De a történet középpontjában nem a miniszterelnök, nem a levéltár főigazgatója és nem is az egymást hibáztató pártok állnak.
Hanem azok az emberek, akiknek a nevét tévesen tették közzé.
Meg kell tudniuk, pontosan milyen adatkezelési hiba történt, kik és milyen formában férhettek hozzá a hibás információhoz, milyen helyesbítő intézkedéseket tett az állam, és milyen jogorvoslati lehetőségeik vannak.
A főigazgató távozása lehet személyi következmény.
A teljes felelősség megállapításához azonban nyilvános, ellenőrizhető vizsgálat, az érintettek jogainak biztosítása és szükség esetén jóvátétel is kell.
Mert a kommunista állambiztonság áldozatai egyszer már elszenvedték, milyen az, amikor egy hatalom adatokat gyűjt róluk, nyilvántartja és besorolja őket.
Harminchat évvel a rendszerváltoztatás után legalább azt joggal várhatják el, hogy a demokratikus állam ne keverje össze őket egykori megfigyelőikkel.
És ha ez mégis megtörténik, ne csak a hibás adatot javítsa ki.
Hanem a sérelmet is vegye komolyan.
„Nem mindenki volt ügynök, akit annak neveznek!” – A blista.hu az érintettek jogainak védelmére és jogi segítségnyújtásra hívja fel a figyelmet.
