Az ügynökakták nyilvánosságra hozatala, a Seszták-ügy pénzmilliárdjai, Magyarország külpolitikai mozgástere és a lengyelországi háborús kockázatok is terítékre kerültek a Nem píszí legújabb adásában. Boros Imre közgazdász, volt miniszter Virághalmy Sarolta szerkesztő-műsorvezetővel beszélgetett. A műsor egyik legfontosabb visszatérő kérdése az volt: mi történik akkor, amikor a politikai állítások megelőzik a bizonyítékokat?
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Az ügynökakták: egy karton még nem bizonyíték
A beszélgetés az állambiztonsági iratok közzététele körüli botránnyal kezdődött. Virághalmy Sarolta felidézte azokat a sajtóban megjelent állításokat, amelyek szerint a levéltár munkatársai előzetesen jelezték a nyilvánosságra hozni kívánt adatok hibáit, a politikai vezetés mégis ragaszkodott azok közzétételéhez.
Az állítólagos közvetlen politikai utasítások ténye ugyanakkor a műsorban elhangzottak alapján önmagában nem tekinthető bizonyítottnak.
Boros Imre a történelmi állambiztonsági szolgálatok működését felidézve arra figyelmeztetett, hogy különbséget kell tenni a megfigyeltek, a beszervezésre kiszemeltek és a ténylegesen jelentéseket készítő hálózati személyek között.
A közgazdász szerint az állambiztonsági nyilvántartásokban szereplő iratok önmagukban nem feltétlenül alkalmasak annak bizonyítására, hogy valaki együttműködött a politikai rendőrséggel.
„Attól, hogy valakinek ott van egy ilyen karton, és nincs rajta semmi, hát akkor valószínűleg nem történt semmi különösebben” – fogalmazott.
A beszélgetésben a fizikai kényszerítés és a megfélemlítés kérdése is előkerült. A műsorvezető egy olyan történetet idézett fel, amelyben egy fiatalembert állítólag hosszú ideig bántalmaztak, mielőtt aláírt egy dokumentumot.
Boros Imre emlékeztetett: a kommunista állambiztonsági rendszerben a fizikai és pszichikai nyomásgyakorlás egyaránt jelen volt.
A kérdés tehát nem pusztán az, hogy kinek a neve szerepel egy iraton, hanem az is, miként és milyen körülmények között került oda.
Az ügynökaktákról szóló rész a podcastban – 5:12-től
A politikai megbélyegzés következményei
Virághalmy Sarolta a kisebb településeken kialakuló társadalmi feszültségekről is beszélt. Arra figyelmeztetett, hogy egy név nyilvánosságra hozatala akár évtizedes emberi kapcsolatokat is tönkretehet, különösen akkor, ha az érintettekről valótlan vagy félreérthető információk jelennek meg.
Boros Imre ehhez kapcsolódva a történeti kutatás fontosságát hangsúlyozta.
Szerinte a rendszerváltást követően az egykori állambiztonsági információkat politikai lejáratásra is felhasználhatták, ezért az iratok értelmezése különös körültekintést igényel.
A közgazdász azt is felvetette, hogy az ügynökmúlt körüli viták elterelhetik a figyelmet a mindennapi gazdasági és kormányzati kérdésekről. Ez azonban az ő politikai értelmezése, nem bizonyított szándék.
Magyarország: önálló külpolitika helyett mások döntéseinek követése?
A beszélgetés következő részében Magyarország nemzetközi szerepéről esett szó.
Boros Imre szerint az Orbán-kormány külpolitikájának egyik meghatározó vonása az volt, hogy a hagyományos nyugati kapcsolatok mellett közvetlen együttműködést épített ki más nagyhatalmakkal is.
A közgazdász úgy értékelte, hogy ezzel Magyarország a méretéhez képest jelentősebb nemzetközi figyelmet kapott.
„Magyarországot a világpolitikai térképre föllőtték” – fogalmazott.
Boros Imre szerint az önálló külpolitikai kezdeményezések hiánya hosszabb távon hátrányos lehet Magyarország számára.
Élesen bírálta azt a politikai magatartást, amely szerinte pusztán a meghatározó nyugat-európai szereplők álláspontját ismétli.
„Nem arra van szükség, hogy mi gyakorlatilag lemásoljuk azt, amit mondjuk Berlinből meg Párizsból mondanak” – jelentette ki.
A beszélgetésben Manfred Weber, az Európai Néppárt elnökének szerepe is előkerült. Boros Imre úgy vélekedett, hogy Magyarország külpolitikai önállóságának megőrzése alapvető nemzeti érdek.
Magyarország nemzetközi szerepéről – 18:26-tól
„Mielőtt a levegőbe böfögünk mindenféle baromságot”
A műsor egyik legmarkánsabb pillanata a Seszták Miklós volt fejlesztési miniszterrel kapcsolatos nyomozás tárgyalásakor következett.
Boros Imre a felvétel idején ismert információkat értékelve azt kifogásolta, hogy a nyilvánosságban már súlyos összegekről beszéltek, miközben szerinte nem álltak rendelkezésre megfelelő bizonyítékok.
„Lehet, hogy volt bent pénz, lehet, hogy nem volt bent pénz, de mielőtt az illetőt meggyanúsítom, előbb bizonyítékokat is kéne szolgáltatni” – mondta.
A közgazdász saját banki tapasztalataira hivatkozva arra is felhívta a figyelmet, hogy egy ekkora összeg eredetének és mozgásának vizsgálatakor a pénzforgalmi nyomokat is keresni kell.
„Harminc évig bankban dolgoztam” – emlékeztetett, majd hozzátette:
„Én ezeket a kis apró dolgokat azért szeretem megjegyezni, mielőtt a levegőbe böfögünk mindenféle baromságot.”
Az idézett rész meghallgatható – 23:23-tól
Az adásban elhangzottakat azonban az időközben nyilvánosságra került fejleményekkel együtt kell értelmezni. November 13-án a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal arról tájékoztatott, hogy a Seszták-ügyhöz kapcsolódó kutatások során közel 6,5 milliárd forintnyi készpénzt találtak különböző helyszíneken, többek között elásva és széfekben.
Ez fontos új bizonyíték a nyomozásban, de önmagában nem igazolja azt a korábbi állítást, hogy a két vitatott páncélszekrényben valaha pontosan kilencmilliárd forintot tartottak volna. A pénz eredete és az egyes gyanúsítottak büntetőjogi felelőssége továbbra is az eljárás tárgya.
Lengyelország lehet Európa következő veszélyes konfliktuspontja?
A műsor utolsó nagy témája a lengyelországi politikai helyzet és az orosz–ukrán háború volt.
Virághalmy Sarolta azt a kérdést vetette fel, vajon a Donald Tusk kormányával szembeni társadalmi tiltakozások képesek lehetnek-e megváltoztatni a lengyel kormány háborúval kapcsolatos politikáját.
Boros Imre Lengyelország földrajzi és történelmi helyzetéből indult ki. Arra emlékeztetett, hogy az ország évszázadokon át a német és az orosz hatalmi törekvések között próbálta megőrizni mozgásterét.
A közgazdász különösen a Kalinyingrád körüli esetleges konfliktus eszkalációjától tart.
„Ha Kalinyingrádnál ezek elkezdenek ugrálni, azt az orosz nem fogja hagyni, és pikk-pakk benne vagyunk egy európai háborúban. Hát ettől tartok” – fogalmazott.
Ez Boros Imre geopolitikai kockázatértékelése; a műsor nem mutatott be bizonyítékot arra, hogy Lengyelország katonai támadást tervezne Kalinyingrád ellen.
A közgazdász szerint a lengyel elnök és a kormány közötti politikai ellentét tovább növelheti az ország belső feszültségeit.
„Ez egy forró pont marad, és nagyon jó, hogyha itt Magyarországon is figyelünk” – jelentette ki.
A lengyel helyzet jelentőségét a november 13-i fejlemények is mutatják: Karol Nawrocki államfő megvétózta az uniós digitális szolgáltatási rendelet végrehajtására kidolgozott lengyel törvényt, mert álláspontja szerint az túlzott hatalmat adott volna a hatóságoknak az internetes tartalmak korlátozására. A Tusk-kormány szerint viszont a törvény az online visszaélések elleni fellépéshez lett volna szükséges.
A Lengyelországról szóló beszélgetés – 44:20-tól
A bizonyíték és a politikai állítás nem ugyanaz
A Nem píszí adásában különböző ügyek és nemzetközi konfliktusok kerültek szóba, a beszélgetés egyik visszatérő motívuma mégis a felelősség kérdése volt.
Az ügynökaktáknál az iratok értelmezése, a Seszták-ügynél a pénz eredetének és útjának bizonyítása, a nemzetközi politikában pedig a döntések következményei kerültek előtérbe.
Boros Imre és Virághalmy Sarolta beszélgetése határozott politikai véleményeket és vitatható értelmezéseket is tartalmaz. A felvetett kérdések azonban túlmutatnak egyetlen politikai szereplő vagy kormány megítélésén: mikor válik egy feltételezés bizonyított ténnyé, és ki viseli a felelősséget azért, amit a nyilvánosság elé tárnak?
A teljes beszélgetés a Nem píszí YouTube-csatornáján tekinthető meg:
Forrás: Nem píszí – Boros Imre és Virághalmy Sarolta beszélgetése. Kiegészítő források: Telex, 2026. november 10. és 13.; Reuters, 2026. november 13.
