Szent Rókus a 14. század derekán, a franciaországi Montpellier-ben látta meg a napvilágot vagyonos, előkelő család gyermekeként. Szülei korai halála után döntő lépésre szánta el magát: Krisztus intését követve teljes vagyonát szétosztotta a szegények között, felöltötte a zarándokok egyszerű csuháját, és gyalogosan indult el Rómába.

Itáliai útja során Észak-Itáliát a pusztító fekete halál, a pestisjárvány sújtotta. Ahelyett, hogy elmenekült volna a halálos veszedelem elől, Rókus a kórházakba és a pestisesek menedékeibe sietett. Önzetlenül ápolta a haldoklókat, imádkozott felettük, és a hagyomány szerint a kereszt jelével számtalan csodás gyógyulást idézett elő.

Később ő maga is megfertőződött a kórral. Hogy ne legyen terhére másoknak, egy elhagyatott erdőbe húzódott vissza felkészülni a halálra. A legenda szerint Isten nem hagyta el szolgáját: egy hűséges kutya minden nap kenyeret vitt neki a közeli várúr asztaláról, míg egy angyal a sebeit ápolta, amíg meg nem gyógyult. Szülővárosába visszatérve a háborús zűrzavarban kémnek nézték, és börtönbe vetették; alázatára jellemző módon kilétét nem fedte fel, s öt évvel később a börtöncellában adta vissza lelkét Teremtőjének.

Szent Rókus Ikonográfiája és Kultusza:

• Oltalom: A járványos betegségekben szenvedők, kórházak, orvosok, gyógyszerészek és a kutyatartók védőszentje.

• Jelképei: Zarándokbot, úti táska, combján lévő pestises seb, valamint a szájában kenyeret tartó hűséges kutya.

• Hazai emlékezet: Magyarországon a pestisjárványok idején számtalan kápolnát és szobrot (pl. budapesti Rókus-kápolna és kórház) emeltek tiszteletére.

II. Szent István Király – Az egyetemes római naptárban

Míg mi, magyarok augusztus 20-án ünnepeljük államalapító királyunkat és a magyar államiság születését, a II. Vatikáni Zsinat liturgikus reformja óta a római katolikus egyetemes naptár augusztus 16-án emlékezik meg Szent István királyról.

I. István nem csupán politikai látnok volt, hanem elkötelezett keresztény uralkodó, aki felismerte: a magyar nép megmaradásának egyetlen útja a Krisztus köré épülő keresztény Európához való csatlakozás. Egyházmegyéket alapított, monostorokat építtetett, kiterjedt törvényalkotásával pedig a tisztesség, a jog és a keresztény erkölcs alapjaira helyezte az államot.

Fiához, Imre herceghez írt Intelmei a mai napig a keresztény államférfiúi bölcsesség, az alázat, az idegenek befogadása és az igazságos kormányzás örök érvényű kátéja:

„Semmi sem emel fel, csak az alázat, és semmi sem taszít le, csak a gőg és az irigység.”

III. A nap lelki üzenete a ma embere számára

Augusztus 16. üzenete két látszólag eltérő, mégis szorosan összefüggő életúton keresztül szól hozzánk a 21. század zűrzavarában:

1. A csendes szolgálat ereje (Szent Rókus): A zajos, elismerést hajszoló világban Rókus példája arra tanít, hogy a legmaradandóbb tetteket a csendes, feltűnés nélküli felebaráti szeretetben visszük végbe. Arra hív, hogy ne fordítsuk el a fejünket a betegek és a rászorulók felől.

2. A felelősségteljes helytállás (Szent István): István király alakja arra emlékeztet, hogy a hit nem magánügy: a közösségért érzett felelősségben, az igazságos és következetes munkában, valamint a nemzeti és szellemi örökségünk megőrzésében kell gyümölcsöt teremnie.

1477-től sorra alapították a Szent Rókus társulatokat betegápolásra, főleg járványok idején. A 15. század végétől a tizennégy segítő szent között járványok ellen hívták segítségül. A 16-18. században az egyik leginkább tisztelt szent volt Európában. A sebészek, a gyógyszerészek, a zarándokok, az utazók, a rokkantak és a rabok védőszentjét is Szent Rókusban tisztelik. Magyarországon sok helyen fogadott ünnepként ülték meg napját, mert tapasztalták segítségét. Szent Rókus oltalma alatt áll az 1796-ban épített pesti járványkórház is.