Marczingós László ügyvéd a Facebookon idézett fel egy korábbi történetet Lázár János minisztériumából. Elmondása szerint a tárcánál megpróbálták rávenni az oligarchákat, hogy az állami rendszerben megszerzett vagyonukból vállalják át rossz állapotú kastélyok finanszírozását. Nem vállalták. Marczingós szerint most a Tisza-kormány mutat hasonló reflexet: a paksi beavatkozáshoz vár felajánlásokat a nagyvállalkozóktól, miközben szakmai aggályok is megjelentek a sebtében elrendelt fenékküszöbbel kapcsolatban. Az általa felidézett minisztériumi beszélgetés személyes közlés, függetlenül nem ellenőrizhető, ezért tényként nem, a vita kiindulópontjaként azonban fontos. Marczingós László Facebook-bejegyzése

Mert a bejegyzés végül nem a kastélyokról szól. Nem is elsősorban Paksról. Hanem arról az államfelfogásról, amelyben a kormány előbb rendkívüli gazdasági hatalmat enged bizonyos vállalkozóknak, majd amikor baj van, erkölcsi kötelességükre hivatkozva próbálja visszakérni tőlük a közösből megszerzett előnyök egy részét.

Csakhogy egy állam nem adománygyűjtő szervezet. Az oligarcha pedig nem mecénás, akinek jóindulatától közfeladatok elvégzése függhet.

Magyar Péter a paksi helyzetről tartott tájékoztatóján közölte, hogy a Strabag és a KÉSZ technológiát, szállítást, illetve alapanyagot ajánlott fel térítésmentesen. Ezután név szerint hiányolta Szíjj Lászlót, Garancsi Istvánt és Mészáros Lőrincet a felajánlók közül, majd ismét megadta azt az e-mail-címet, amelyen a vállalatok jelentkezhetnek.

A jelenet politikailag hatásos volt. Sokan érezhetik úgy: végre fizessenek azok is, akik éveken át jól jártak az állammal. De itt kell megállnunk, és elválasztanunk egymástól a jogos társadalmi indulatot és a jogállami működést.

A paksi fenékküszöböt ugyanis nem az oligarchák finanszírozzák. A kormány 6 milliárd 164 millió 698 ezer 854 forintot csoportosított át a Vízügyi Igazgatóságok számára az aszály és a vízhiány elleni védekezésre. A beavatkozás közpénzből, közfeladatként zajlik; az ingyenes vállalati felajánlások ezt egészíthetik ki.

Ez a különbség nem részletkérdés. Mert segítséget elfogadni lehet. Az állam működését szívességekre építeni nem.