Dr. Bálint Erika, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem egyetemi docense egyike a L’Oréal–UNESCO A Nőkért és a Tudományért idei három magyar ösztöndíjasának. Kutatócsoportjával azon dolgozik, hogyan lehet a gyógyszeriparban használt hatóanyagokat kevesebb hulladékkal, biztonságosabban és fenntarthatóbban előállítani. Tudományos pályáját egy gyerekkori példakép, egy szennyvízlaboratóriumban töltött nyár és egy mélyen személyes családi történet is alakította, miközben életében mindvégig meghatározó maradt a család és a hit.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
A Hetediknap interjúsorozatban mutatja be a L’Oréal–UNESCO A Nőkért és a Tudományért három idei és egy tavalyi díjazott kutatóját. Elsőként dr. Menyhart Otíliával beszélgettünk, aki a daganatos betegségek hátterét kutatja, sorozatunk most dr. Bálint Erikával folytatódik.
Egy díj, amely mögött egy egész csapat áll
Bálint Erika számára az ösztöndíj szakmai megerősítést jelent, az elismerést azonban nem tekinti kizárólag a sajátjának.
„Nagyon-nagyon nagy megtiszteltetés számomra, hogy elnyertem ezt a díjat. Ugyanakkor a kutatás, amit végzünk, egy csapatmunka” – kezdte a Hetediknapnak a kutatónő.
Az elismerésben azok munkáját is látja, akikkel az elmúlt években együtt dolgozott. Mint mondta, korábbi kollégái, hallgatói és jelenlegi kutatócsoportjának tagjai egyaránt hozzájárultak azokhoz az eredményekhez, amelyek idáig vezettek. A díj számára egyben visszaigazolás is: érdemes volt kitartania és dolgoznia mindazért, amit el szeretett volna érni.
Munkájuk egyik célja, hogy a hatóanyagok előállítása kevesebb energiát és oldószert igényeljen. A hagyományos, szakaszos gyártás során a reakciók gyakran nagy reaktorokban zajlanak, a több lépésből álló folyamat közben pedig újra és újra meg kell tisztítani az előállított anyagot. Ez jelentős mennyiségű hulladék keletkezésével járhat.
Bálint Erika és kutatócsoportja az áramlásos kémiában keres fenntarthatóbb megoldást. Ennél az eljárásnál a reakcióelegy vékony csöveken halad keresztül, az egyes lépések pedig közvetlenül összekapcsolhatók, így a folyamat bizonyos pontokon megszakítás nélkül folytatható.
A csípős paprikától a laboratóriumig
A csoport egyik ismert eredménye a kapszaicin, vagyis a csípős paprika hatóanyagának folyamatos, szintetikus előállítása. A kutatás eredetileg egy olyan pályázatból indult, amelyben a kapszaicin és rokon vegyületeinek lehetséges gombaellenes hatását vizsgálták. Arra keresték a választ, hogy ezek az anyagok segíthetnek-e a gabonát megtámadó fuzáriumgomba elleni védekezésben.
A paprikából történő kivonásnak azonban vannak korlátai. Nagy mennyiségű növényi alapanyagból viszonylag kevés kapszaicin nyerhető, ráadásul a paprikában több rokon vegyület is jelen van. A kutatók ezeket külön-külön, tisztán szerették volna előállítani, hogy megvizsgálhassák a tulajdonságaikat. Ennek érdekében dolgozták ki az áramlásos kémiai eljárást.
Bálint Erika egy hétköznapi, konyhai hasonlattal magyarázta el a különbséget. A szakaszos gyártás olyan, mintha az étel elkészítése közben minden munkafázis után másik edénybe kellene áttennünk az alapanyagot. Az áramlásos eljárásnál egyes lépések között nincs szükség ilyen megszakításra.
„Az áramlásos kémiának az a lényege, hogy nem kell megszakítanunk a folyamatot” – magyarázta.
Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy bizonyos esetekben ebbe a rendszerbe is szükséges tisztítási lépést beépíteni.
A kisebb berendezések a biztonság szempontjából is előnyösek lehetnek. Egy esetleges hiba során jóval kevesebb reakcióelegy van egyszerre a rendszerben, mint egy nagyméretű reaktorban. Ha pedig valamelyik alapanyag szennyezett, a problémát hamarabb észrevehetik, mielőtt nagy mennyiségű anyag válna használhatatlanná.
„A jövő gyógyszergyártása ebbe az irányba megy, hogy próbáljunk kisméretben, folyamatosan, biztonságosabban gyártani” – fogalmazott a kutató.
Csoportja 3D nyomtatott, az adott feladathoz igazítható áramlásos reaktorok fejlesztésén is dolgozik.
Egy hónap a szennyvízlaborban
Bálint Erika életében már egészen kicsi korától jelen volt a kémia: vegyészmérnök nagynénje környezetvédelmi vizsgálatokkal foglalkozott, és gyakran mesélt a munkájáról a családi ebédeken. Erika már gyerekként felnézett rá, bár sokáig inkább a lovak között képzelte el a jövőjét. Szülei a vendéglátásban dolgoztak, ő azonban tudta, hogy más pályát szeretne választani. Gimnáziumi kémiatanárai hatására aztán egyre komolyabban érdekelni kezdte a tudomány.
Tizenegyedik osztály után nagynénje felajánlotta neki, hogy egy hónapig dolgozhat a cégénél, hogy kiderüljön, valóban neki való-e ez a terület. Szándékosan a szennyvízlaboratóriumba küldte, aminek Erika eleinte nem örült, dupla gumikesztyűben és köpenyben dolgozott, a hónap végére azonban megváltozott a véleménye. Ipari mintákat vizsgált, kísérleteket végzett, és megszerette a laboratóriumi munkát.
„Egyértelműen az volt az első hónap végére az érzésem, hogy ez az én utam” – idézte fel.
A BME-re már úgy jelentkezett, hogy nagynénje példáját követve analitikával szeretne foglalkozni. Egyetemi évei alatt azonban édesanyjánál méhnyakrákot diagnosztizáltak. A betegség testközelből mutatta meg számára a gyógyszerkutatás jelentőségét, és ekkor fogalmazódott meg benne, hogy ezen a területen szeretne dolgozni, és egyszer a daganatos betegeknek is segíteni. Végül a gyógyszerkutatási szakirányt választotta, miközben az analitika fontos tárgyait is elvégezte.
Édesanyja utolsó heteiben azt kérte tőle, hogy szárnyalja túl a nagynénjét, akire Erika annyira felnézett. Ez a kérés is szerepet játszott abban, hogy az egyetem után doktori tanulmányokkal folytatta az útját, és egyre mélyebben merült el a kutatásban.
A hit és a tudomány nem egymás ellen dolgozik
Bálint Erika életében azonban nemcsak a család és később a tudomány volt meghatározó már gyerekkorától, hanem a hit is. Római katolikus családban nőtt fel Alsónémediben, imádkozni pedig apai nagyapja tanította meg, aki egyháztanácstag is volt. Nagyon közel álltak egymáshoz: gyerekként csak vele volt hajlandó templomba járni, és éveken át ministrált is. Mint fogalmazott, nagy családjukat ma is „a vallás és a szeretetteljes közeg tartja össze”.
Amikor Alsónémediről Budapestre került, természetes volt számára, hogy egyházi iskolában folytassa tanulmányait. Így került a Villányi úti Szent Margit Gimnáziumba, ahol – ahogy korábban írtuk – kiváló kémiatanárai is nagy hatással voltak rá. Osztályfőnöke Takáts Ervin piarista atya volt, ami akkor különlegességnek számított, hiszen a többi osztálynak világi osztályfőnöke volt.
„Szóval egy igazán különleges osztályunk volt, és Ervin Atyának is nagyon sokat köszönhetek!” – idézte fel.
Hite később életének legnehezebb időszakaiban is kapaszkodót jelentett. Édesanyja halála után édesapjától is váratlanul búcsút kellett vennie.
„Azt gondolom, hogy édesanyám elvesztésének és néhány évvel ezelőtt édesapám hirtelen halálának is a feldolgozását, elfogadását a hitemnek köszönhetem” – mondta.
A vallás saját családjának életében is fontos szerepet kap. Férje az esküvőjük előtt keresztelkedett meg, és egy éven keresztül rendszeresen járt hittanra, hogy felvehesse a szentségeket. Ez – mint Erika elmondta – nagyon sokat jelentett számára. Két kislányukat is vallásosan nevelik.
Idősebb lányukat felvették a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium egyik nyolcosztályos gimnáziumi osztályába. Megnyugvást jelent számukra, hogy jó helyen tudhatják, és abban bíznak, hogy néhány év múlva kisebbik lányuk is ebben az iskolában folytathatja majd a tanulmányait.
Kutatóként Bálint Erika nem lát ellentmondást a tudományos gondolkodás és a hit között. A tudomány feladata számára a kérdések feltevése, a világ működésének megértése és a bizonyítékok keresése, miközben úgy véli, vannak olyan kérdések is – például az élet értelmével, az értékeinkkel vagy az egymáshoz való viszonyunkkal kapcsolatban –, amelyekre nem feltétlenül a tudomány ad választ.
„Talán éppen a kutatói pálya tanított meg arra is, hogy alázattal közelítsek a világhoz. Minél többet tudunk, annál inkább látjuk, milyen sok mindent nem értünk még.”
Számára ezért a tudományos kíváncsiság és a hit nem egymás versenytársai.
„Véleményem szerint a tudományos kíváncsiság és a hit nem egymás ellen dolgozik. Más-más módon, de mindkettő arra ösztönöz, hogy keressük a válaszokat, és közben nyitottak maradjunk arra is, amit még nem tudunk.”
Huszonkilencen a csoportban, négyen otthon
Erika három éve alapította meg saját kutatócsoportját egy olyan tanszéken, ahol korábban nem volt női csoportvezető. Az indulás nem volt könnyű, mára azonban 29 fős közösséget vezet. Csoportvezetőként személyesebb kapcsolat kialakítására törekszik a hallgatóival, és úgy látja, a közös munka eredményességéhez az összetartó közeg is hozzájárul.
A kutatói pálya és a családi élet összehangolásában meghatározó számára az a támogatás, amely otthon körülveszi. Férje maga is vegyészmérnök és kutató, így pontosan ismeri ennek a hivatásnak az időigényét és kötöttségeit. Ha egy pályázati határidő vagy külföldi út miatt szükség van rá, átveszi az otthoni feladatokat, a két kislány körüli teendőkben pedig anyósára is sokat számíthatnak.
A család azonban ennél tágabb közösséget is jelent számára. Két öccsével és távolabbi rokonaival is szoros kapcsolatot ápolnak, rendszeresen összejárnak, a nagy családi találkozások pedig mindig feltöltik.
Mit hozhat a következő tíz év?
Bálint Erika egy nemzetközi kutatási együttműködésben olyan molekulák előállításán is dolgozik, amelyek a jövőben akár a daganatos betegségek kezelésében is szerepet kaphatnak. Elmondása szerint egyik vegyületük a korai, sejtes vizsgálatok során ígéretesnek mutatkozott. A tényleges alkalmazás lehetősége azonban még távoli, hiszen a kutatásnak számos további vizsgálati szakaszon kell átmennie.
A következő tíz év egyik nagy szakmai álma ehhez kapcsolódik: szeretné, ha az a molekula, amelyen jelenleg dolgoznak, egyszer eljuthatna odáig, hogy a gyakorlatban is alkalmazható legyen. Ennek számára személyes jelentősége is van. Úgy érzi, ha kutatóként valóban hozzájárulhatna a daganatos betegek gyógyításához, azzal annak az ígéretnek is eleget tehetne, amelyet édesanyjának tett.
A jövőre azonban nemcsak kutatóként gondol. Két lányának és a csoportjában dolgozó fiatal kutatónőknek is szeretne példát mutatni abban, hogy a tudományos pálya és a család nem feltétlenül zárja ki egymást. Saját tapasztalata szerint ehhez meghatározó a támogató család, a munkahely és a kutatói közösség. Abban bízik, hogy tíz év múlva egyre több nő érezheti úgy: nem kell választania a család és a kutatói pálya között.
