November 4-én Borromeo Szent Károlyra emlékezik a katolikus egyház. Milánó érseke nemcsak a katolikus megújulás egyik legfontosabb alakja volt, hanem olyan lelkipásztor is, aki a legnagyobb veszélyben sem fordított hátat a rábízott embereknek.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Borromeo Károly 1538-ban született az észak-itáliai Arona közelében, előkelő családban. Fiatalon került az egyházi élet középpontjába: nagybátyja, IV. Piusz pápa bíborossá nevezte ki, és jelentős feladatokat bízott rá.
Minden lehetősége megvolt arra, hogy kényelmes, befolyásos életet éljen. Ő azonban egyre mélyebben felismerte, hogy az egyházi méltóság nem kiváltság, hanem felelősség.
A tridenti zsinat reformjainak megvalósításában meghatározó szerepet vállalt. Milánó érsekeként nagy hangsúlyt helyezett a papképzésre, az egyházi fegyelem megerősítésére és arra, hogy a lelkipásztorok valóban ismerjék a rájuk bízott emberek életét.
Meggyőződése volt, hogy az Egyház megújulása nem kezdődhet mások számonkérésével. Először azoknak kell példát mutatniuk, akik a hitet hirdetik.
Amikor mindenki menekült, ő maradt
1576-ban súlyos pestisjárvány sújtotta Milánót. A betegség, a félelem és az éhezés megbénította a várost. Sokan elmenekültek a fertőzés elől, Károly azonban úgy döntött, hogy nem hagyja magukra az embereket.
Saját vagyonát és az egyház rendelkezésére álló forrásokat is a betegek, az éhezők és a szegények megsegítésére fordította. Gondoskodott a rászorulókról, támogatta a járvány áldozatait, és a lelkipásztori szolgálat megszervezésével igyekezett elérni azokat is, akik elszigetelten éltek.
Nem pusztán beszélt a keresztény szeretetről. A veszély idején is vállalta annak következményeit.
A hit ott mutatkozik meg, ahol a legnehezebb szeretni
Borromeo Szent Károly életének üzenete ma is időszerű. Könnyű beszélni kötelességről, hűségről és felelősségről, amikor minden rendben van. Az ember valódi tartása azonban akkor mutatkozik meg, amikor a segítségnyújtás áldozattal jár.
Károly 1584. november 3-án halt meg, mindössze 46 évesen. Az Egyház november 4-én ünnepli emléknapját. 1610-ben avatták szentté.
Élete arra figyelmeztet, hogy a kereszténység nem csupán szavakból és ünnepi szertartásokból áll. A hit ott válik igazán láthatóvá, ahol valaki a saját biztonságánál is fontosabbnak tartja embertársai méltóságát és életét.
Imádság Borromeo Szent Károly közbenjárásáért
Istenünk, Te Borromeo Szent Károlyt arra hívtad, hogy hűségesen szolgálja Egyházadat és a rábízott embereket. Segíts, hogy példáját követve mi se forduljunk el a szenvedőktől, a betegektől és a segítségre szorulóktól. Adj nekünk bátor szívet, állhatatos hitet és cselekvő szeretetet. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
