Nem volt jó tanuló, nehezen fejezte ki magát, és hosszú ideig valószínűleg ő maga sem gondolta volna, hogy egyszer pap lesz belőle. Copertinói Szent József története azért különösen szép, mert arra emlékeztet: Isten egészen mást láthat bennünk, mint amit mi – vagy a körülöttünk élők – képesek vagyunk észrevenni.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Szeptember 18-án Copertinói Szent Józsefre, a 17. században élt ferences szerzetesre emlékezik az Egyház. 1603-ban született a dél-itáliai Copertinóban, szegény családban, és már gyermekkorában kiderült, hogy a tanulás nem lesz könnyű számára. Betegség is hátráltatta, az iskolai követelményekkel pedig később is komolyan meg kellett küzdenie.
Nem ő volt az, akinek mindenki nagy jövőt jósolt
Talán éppen ezért olyan közel tud kerülni azokhoz, akik életük valamelyik pontján azt érzik, hogy kevésnek bizonyulnak.
József nem tartozott azok közé, akiknek minden elsőre sikerült. Tanulmányai nehezen haladtak, papi felkészülése közben is sokat küszködött, mégis kitartott. Végül 1628-ban pappá szentelték. A ferences hagyomány szerint mindazt, ami tudásban hiányzott belőle, rendkívüli imádságos élettel, egyszerűséggel és mély Isten-bizalommal próbálta pótolni.
És talán itt kezd igazán érdekessé válni a története.
Mert miközben ő maga nagyon pontosan ismerte a saját korlátait, nem ezekből próbált identitást építeni. Nem azt mondta: nekem ez nem megy, tehát értéktelen vagyok. Hanem ment tovább azon az úton, amelyen Istenhez egyre közelebb került.
Ez néha sokkal nehezebb, mint valamiben tehetségesnek lenni.
A „repülő szent”
Copertinói József neve később egészen különleges misztikus jelenségekkel kapcsolódott össze. Kortárs beszámolók szerint imádság, szentmise vagy vallásos elragadtatás közben többször felemelkedett a földről. A szentté avatását megelőző vizsgálatokban számos ilyen esetet jegyeztek fel.
A történetek miatt egyre többen keresték fel, ami számára inkább teher volt, mint dicsőség. Elöljárói több alkalommal más kolostorba helyezték, az egyházi hatóságok pedig vizsgálták a vele kapcsolatos rendkívüli jelenségeket; végül nem marasztalták el.
Talán ezért félrevezető lenne csak a „repülő szentként” emlékezni rá.
Az igazán fontos ugyanis nem az, hogy mit meséltek róla az emberek, hanem az, hogy ő mindeközben hogyan élt: egyszerűen, engedelmesen, sokszor magányosan, és úgy, hogy a különlegesnek tartott képességeit sem tekintette saját érdemének.
Aki tudta, milyen érzés, amikor valami nem megy
Nem véletlen, hogy Copertinói Szent József a tanulók és különösen a vizsgázók egyik védőszentje lett. A Vatican News az aviátorok patrónusaként is említi, a Franciscan Media pedig a légi utazók, pilóták és űrhajósok védőszentjei között sorolja fel.
De talán nem is csak a vizsgák előtt érdemes hozzá fordulni.
Hanem akkor is, amikor valamihez kevésnek érezzük magunkat.
Amikor mindenki más gyorsabban halad.
Amikor századszor próbálkozunk valamivel, ami másnak elsőre sikerült.
Amikor már mi magunk is kezdjük elhinni, hogy abból, amire vágyunk, úgysem lesz semmi.
Copertinói József élete erre ad nagyon egyszerű választ: nem biztos, hogy Isten ugyanott látja a határainkat, ahol mi meghúztuk őket.
Nem kell mindenben a legjobbnak lennünk ahhoz, hogy dolgunk legyen ezen a világon. Nem kell hibátlannak lennünk ahhoz sem, hogy Isten használni tudjon bennünket.
Néha elég továbbmenni.
Még akkor is, amikor nehezen megy.
Copertinói Szent József 1663. szeptember 18-án halt meg, hatvanéves korában. XIII. Kelemen pápa 1767-ben avatta szentté.
Copertinói Szent József, könyörögj értünk – különösen azokért, akik ma azt hiszik magukról, hogy nem elég jók.
