Évtizedeken keresztül legfeljebb történelmi érdekességnek számítottak. Vastag betonfalak, súlyos acélajtók, régi szellőzőberendezések, megsárgult térképek egy olyan korszakból, amelyről Európa azt hitte, végleg maga mögött hagyta. Most sorra porolják le őket.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
A lengyelországi Lublinban egy, az 1980-as évek közepén épült hidegháborús óvóhelyet korszerűsítettek és újra használhatóvá tettek. A városi közlekedési vállalat telephelye alatt található bunker kétszáz ember befogadására alkalmas, és akár 72 órán át képes a külső hálózatoktól függetlenül levegőt, vizet és elektromos energiát biztosítani az ott tartózkodóknak.
Önmagában már ez is sokat elmond arról, mennyit változott Európa néhány év alatt.
Van azonban a történetnek egy ennél is beszédesebb részlete. Az óvóhely vészkijárata eredetileg kelet felé vezetett. A felújításkor ezt megváltoztatták.
Ma nyugat felé nyílik.
Egyetlen ajtó iránya ritkán mond ennyit egy kontinens geopolitikai történetéről.
A légiriadó újra valóság lett
Lengyelország keleti részén az ukrajnai háború közelsége miatt egyre kevésbé elméleti kérdés, mi történik egy légiriadó esetén. Orosz rakéta- és dróntámadások idején a lengyel légierő többször emelt gépeket a levegőbe, a határhoz közeli területeken pedig a lakosságot is figyelmeztették arra, hogy szükség esetén keressenek menedéket.
És itt kezd igazán érdekessé válni a történet.
A lengyel kormány adatai szerint az országban mintegy kétezer, magasabb védelmi szintet biztosító óvóhely található, amelyek nagyjából háromszázezer ember befogadására alkalmasak. Emellett több mint 86 ezer alacsonyabb védelmi fokozatú menedékhelyet – pincét, föld alatti garázst, metróállomást és más védett teret – tartanak számon, ezek összesített kapacitása mintegy 23 millió fő.
Papíron tehát létezik rendszer.
A probléma az, hogy az emberek jelentős része nem tudja, hol találja.
Ez pedig egy óvóhely esetében nem apró adminisztrációs hiányosság. Ha valóban megszólal a riasztás, már késő elkezdeni keresni, melyik épület pincéje alkalmas védelemre, hol található a legközelebbi bunker, vagy egyáltalán hogyan kell viselkedni.
A békéhez is felkészültség kell
A polgári védelem furcsa dolog. Ha működik, évtizedekig úgy tűnhet, teljesen fölösleges.
Pontosan úgy, mint a tűzoltó készülék a falon.
Senki nem azért teszi oda, mert tüzet akar.
Azért, mert ha egyszer szükség lesz rá, már nem lesz idő beszerezni.
A hidegháború után Európa nagy része lassan elfelejtette ezt a logikát. Az óvóhelyekből raktárak, klubhelyiségek, parkolók vagy egyszerűen lezárt, elfelejtett föld alatti terek lettek. A polgári védelmi ismeretek kikoptak a hétköznapokból, a szirénapróbák pedig sokak számára inkább bosszantó zajt jelentettek, mint valódi figyelmeztetést.
Most pedig újra megtanuljuk azokat a szavakat, amelyekről azt hittük, már csak történelemkönyvekben szerepelnek.
Légiriadó. Óvóhely. Vészkijárat. Tartalék ivóvíz. Hetvenkét órás önellátás.
Ettől még nem kell azt gondolni, hogy holnap háború lesz.
Éppen ellenkezőleg.
A polgári védelem lényege az, hogy ne akkor kezdjünk gondolkodni, amikor már megtörtént a baj.
És talán Magyarországon is érdemes lenne újra feltennünk egy egészen egyszerű kérdést:
ha ma este megszólalna a riasztás, tudnánk, hová kell mennünk?
