Nem mindennapi mondatok hangzottak el hétfőn Metzben. Emmanuel Macron, a szigorú francia állami szekularizmus képviselője arról beszélt XIV. Leó pápa jelenlétében, hogy Európa városai, falvai, iskolái és egyetemei görög–római és zsidó–keresztény alapokon épültek fel.

A helyszínnek külön jelentősége volt. Metz Robert Schumanhoz, az európai integráció egyik alapítójához kötődik, akinek katolikus hite politikai gondolkodását is meghatározta. Macron Adenauert és De Gasperit is felidézte, vagyis azt a politikusi nemzedéket, amely a második világháború után az ellenségeskedés helyett az együttműködésre építette az új Európát.

Macron más keresztény Európáról beszélt

A francia elnök értelmezésében a keresztény örökség nem valamiféle etnikai vagy nemzeti határvonal.

A kereszténységet, az antik örökséget, a reneszánszt és a felvilágosodást ugyanannak a hosszú európai fejlődésnek a részeként említette. Ebből vezette le az emberi személy elsődlegességét, az egyén szabadságát, a racionalitást, az emberi méltóságot, majd a modern Európa olyan alapelveit, mint a kritikai gondolkodás, a tudomány tisztelete, a liberális demokrácia és a nők és férfiak egyenlősége.

A pápa sem kulturális bunkósbotként beszélt a kereszténységről

XIV. Leó úgy fogalmazott: szerinte Európáról nem lehet úgy beszélni, hogy közben kihagyjuk a kereszténységet.

Felidézte a kolostorok szerepét az oktatásban, a betegápolásban, a tudományban és az európai intézmények fejlődésében. Robert Schuman gondolatait is idézte az emberek egyenlőségéről és méltóságáról.

Ugyanakkor a pápa beszédének következő része megnehezíti, hogy a „keresztény Európát” egyszerű politikai jelszóvá alakítsuk.

XIV. Leó szerint a mai, multikulturális Európában egyszerre kell ismernünk saját gyökereinket és párbeszédet folytatnunk másokkal. A szekularizmust sem úgy értelmezte, mint a vallás kiszorítását a közéletből. Arról beszélt, hogy az állam világnézeti semlegessége mellett az egyházak és a társadalom közötti együttműködésnek is helye van.

Akkor honnan származnak Európa mai értékei?

A kereszténydemokrata hagyomány szerint az emberi személy méltósága, a szolidaritás, a közjó és a szubszidiaritás olyan gondolatok, amelyek mélyen kötődnek a keresztény társadalmi tanításhoz. Az európai integráció első nemzedékének több meghatározó alakja gyakorló keresztény volt.

A szekuláris értelmezés viszont joggal emlékeztet arra, hogy a mai Európát a felvilágosodás, a vallásszabadságért folytatott küzdelmek, az állam és az egyház szétválasztása, valamint a vallási tekintéllyel szembeni kritikák is alakították. A keresztény Európa történetében vallásháborúk, kirekesztés és üldöztetés is volt.

Európa nem egyetlen eszmetörténeti forrásból született. Macron egyetlen történeti ívbe helyezi Athént, Rómát, a kereszténységet, a reneszánszt és a felvilágosodást, és ezekből vezeti le a mai európai értékrend kialakulását.

Macron beszédében a keresztény örökség nem a modern Európa ellenpontjaként jelenik meg, hanem annak egyik történelmi forrásaként. XIV. Leó ehhez azt tette hozzá, hogy a keresztény gyökerekre való hivatkozás önmagában kevés, ha nem társul hozzá az emberi méltóság tisztelete, a párbeszéd és a béke keresése.

Tehét a „keresztény Európa” ma már egészen mást jelenthet attól függően, ki használja ezt a kifejezést. Macron metzi beszéde pedig éppen azért kavarta fel újra ezt a kérdést, mert olyan politikai tartalmat adott neki, amely jóval túlmutat a megszokott identitáspolitikai értelmezésen.

Források: Emmanuel Macron metzi beszéde – Élysée-palota elysee.fr · XIV. Leó pápa metzi beszéde – Vatikáni Sajtóiroda Vatikáni Sajtó · Reuters