Az önálló közlekedés jóval többről szól, mint az utazás

Az Útjelző – Látássérült Embereket Segítő Szervezetek Országos Hálózata negyven szervezet összefogásával készített javaslatcsomagot. A kezdeményezés három fontos területre koncentrál: a közösségi közlekedés akadálymentesítésére, a segédeszközökhöz való hozzáférés javítására és a szemészeti ellátás fejlesztésére.

A hálózat szerint az akadályok nélküli utazás nem pusztán kényelmi kérdés. Meghatározhatja, hogy valaki milyen könnyen fér hozzá az oktatáshoz, a munkához vagy éppen az egészségügyi ellátáshoz.

A látássérült emberek esetében ennek különösen nagy jelentősége van, hiszen jellemzően nem vezethetnek gépjárművet. Önálló mozgásuk ezért nagymértékben függ attól, mennyire hozzáférhető számukra a közösségi közlekedés.

Tapintható jelzések és hangos utastájékoztatás

A javaslatok között szerepel, hogy az autóbusz- és vasúti megállókban tapintható jelzéseket helyezzenek el, és fejlesszék az akusztikus utastájékoztatást.

Ez utóbbi segítségével a látássérült utas nemcsak a járatokról kaphatna információt, hanem azt is megtudhatná, melyik vágánynál vagy kocsiállásnál tartózkodik.

A digitális akadálymentesítésre ugyancsak kitér a csomag. A közlekedéshez kapcsolódó alkalmazásoknak és felületeknek együtt kellene működniük a látássérültek által használt képernyőolvasó szoftverekkel.

A nagyobb közlekedési csomópontokban pedig személyi segítők biztosítását is szükségesnek tartják. A hálózat álláspontja szerint nem várható el egy látássérült embertől, hogy minden utazásához kísérőt szervezzen maga mellé.

Okosszemüveg és Braille-kijelző is kaphatna támogatást

A javaslatcsomag a látássérült emberek által használt eszközök finanszírozásának átalakítását is szorgalmazza.

Az Útjelző különválasztaná a hagyományos gyógyászati segédeszközöket azoktól a technológiáktól, amelyek elsősorban az önálló életvitelt és az információkhoz való hozzáférést segítik.

Utóbbi körbe kerülhetnének például a Braille-kijelzők, digitális nagyítók, okosszemüvegek, okostelefonok és más digitális eszközök. A hálózat azt szeretné, hogy ezek bekerüljenek a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő által finanszírozott eszközök közé.

Felülvizsgálnák az eszközök úgynevezett kihordási idejét is. Ez különösen gyermekek esetében lehet fontos, hiszen a növekedés és a mindennapos használat miatt bizonyos segédeszközök a jelenleg meghatározott időnél hamarabb válhatnak használhatatlanná vagy alkalmatlanná.

Éves keretből választhatnák ki, mire van szükségük

Az egyik jelentős változtatás egy TAJ-alapú, éves egyéni segédeszközkeret bevezetése lenne. Ennek segítségével a látássérült emberek saját szükségleteik alapján választhatnák ki azokat az eszközöket, amelyek valóban megkönnyítik a mindennapi életüket.

A hálózat emellett kiterjesztené bizonyos eszközök receptre történő felírásának lehetőségét az optometristákra, a háziorvosokra és a rehabilitációs központokra.

Javasolják továbbá segédeszköz-kölcsönző és -szervizhálózat létrehozását, valamint az érintett termékek áfamentességének szélesítését.

Országos szemészeti szűrőrendszert is létrehoznának

A javaslatcsomag nemcsak azok helyzetével foglalkozik, akik már látássérüléssel élnek. A megelőzésre is nagyobb hangsúlyt helyezne.

Az Útjelző közleményében arra hívta fel a figyelmet, hogy világszerte több mint kétmilliárd embert érint a rövidlátás, az előrejelzések alapján pedig 2050-re ez a szám megközelítheti az ötmilliárdot.

Külön kockázatot jelentenek egyes betegségek is. A cukorbetegség egyik szövődménye, a diabéteszes retinopátia megfelelő kezelés nélkül súlyos látásromláshoz, akár látásvesztéshez is vezethet.

A hálózat ezért országos, szervezett szemészeti szűrőrendszer kialakítását javasolja, életkorhoz és kockázati csoportokhoz igazodó programokkal.

Az EESZT is segíthetné a látássérült embereket

Az elképzelések szerint az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér fejlesztésekor külön figyelmet kellene fordítani a látássérült páciensek betegútjára.

A rendszerben rögzített látássérült státusz alapján automatikusan megjelenhetnének az érintett számára releváns, lakóhelyéhez kapcsolódó lehetőségek: például rehabilitációs központok, civil szervezetek, segédeszköz-szolgáltatók, pszichés támogatást nyújtó ellátók, valamint oktatási és foglalkoztatási tanácsadók.

A javaslatcsomag számos különböző területet érint, de a céljuk közös: minél kevesebb olyan akadály maradjon, amely miatt egy látássérült embernek más segítségére kell támaszkodnia egy olyan hétköznapi helyzetben, amelyben képes lenne önállóan boldogulni.