Uram,

ma nem azt kérem Tőled, hogy minden kérdésemre adj választ.

Nem kérem, hogy vedd el előlem mindazt, amitől félek, és azt sem, hogy könnyűvé tedd azt, amit nekem kell végigjárnom.

Csak adj egy kis fényt.

Annyit, amennyi a következő lépéshez kell.

Amikor túl sok hang vesz körül, segíts felismernem a Tiédet.

Amikor elfáradok, ne engedd, hogy a fáradtságomat összetévesszem a reménytelenséggel.

Amikor félek, emlékeztess arra, hogy attól, hogy én még nem látom az utat, Te már látod.

Uram, taníts ma csendben maradni is.

Nem mindig magyarázni. Nem mindig védekezni. Nem minden csatát megvívni.

Adj bölcsességet ahhoz, amit meg kell tennem, bátorságot ahhoz, amit ki kell mondanom, és békességet ahhoz, amit most még nem tudok megváltoztatni.

És ha ma le kell jönnöm a hegyről a hétköznapok közé, hadd vigyek magammal valamit a Te fényedből.

Hogy ne a félelem legyen az első szavam.

Ne a keserűség legyen az utolsó.

És akkor se felejtsem el, hogy velem vagy, amikor már nem érzem a hegyen látott ragyogást.

Vezess ma.

A következő lépésig.

Aztán majd tovább.

Ámen.