Lehet kereszt az iroda falán, de egy keresztény vállalkozó számára a hit valódi próbája akkor kezdődik, amikor pénzről kell lemondania. Mit jelent keresztényként vállalkozni, amikor a tisztességes döntés nem kifizetődőbb, hanem drágább?
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Könnyű kereszténynek lenni addig, amíg nem kerül semmibe.
Amíg a hit egy kereszt az iroda falán. Egy bibliai idézet a honlapon. Egy adventi jótékonysági akció. Esetleg egy ima a munkanap elején.
A nehéz rész ott kezdődik, amikor dönteni kell.
Amikor két ajánlat közül a tisztességtelen hozná a több pénzt. Amikor egy munkatárs megtartása drágább, mint az elküldése. Amikor egy üzlet jogilag ugyan teljesen szabályos, de belül pontosan tudod, hogy valami nincs rendben vele.
Na, ott derül ki, mit jelent valójában az, hogy valaki keresztényként vállalkozik.
A profit nem bűn
Ezt érdemes rögtön tisztázni.
A kereszténység nem azt tanítja, hogy egy vállalkozónak veszteségesen kell működnie, rosszul kell gazdálkodnia, vagy szégyellnie kell, ha sikeres.
Egy vállalkozásnak bevételt kell termelnie. Fizetést kell adnia. Adót kell fizetnie. Fejlesztenie kell. Tartalékot kell képeznie. Ha nem termel hasznot, előbb-utóbb megszűnik, és akkor sem tulajdonosnak, sem munkavállalónak, sem vásárlónak nem lesz belőle haszna.
A valódi kérdés tehát nem az, hogy szabad-e profitot termelni.
Hanem az, hogy mi az, amit a profitért sem teszünk meg.
Ez már sokkal kényelmetlenebb kérdés.
Mennyibe kerül egy erkölcsi határ?
Képzeljünk el egy teljesen hétköznapi helyzetet.
Egy vállalkozó tudja, hogy az egyik beszállító olcsóbb. Azt is tudja, miért. Rosszabb körülmények között dolgoztat, gyengébb minőséget ad, vagy egyszerűen olyan módszerekkel működik, amelyekkel ő maga nem szeretne azonosulni.
Az olcsóbb ajánlat mellett jobb lesz az eredmény.
Mit választ?
Vagy ott van egy dolgozó, aki nehéz élethelyzetbe került. Pusztán Excel-táblában nézve egyszerűbb volna lecserélni. Emberként nézve azonban talán jár neki még egy esély.
Hol végződik a vállalati racionalitás, és hol kezdődik az emberség?
Nincs minden ilyen helyzetre egyetlen keresztény válasz. De éppen ezért érdekes a kérdés.
Nem attól lesz keresztény egy cég, hogy annak nevezi magát
Sőt.
Talán éppen egy keresztény vállalkozással szemben jogos a nagyobb elvárás.
Ha valaki nyilvánosan hivatkozik a hitére, majd nem fizeti ki időben az alvállalkozóját, rosszul bánik az alkalmazottjával vagy tisztességtelenül versenyez, attól még nem válik kereszténnyé az üzleti gyakorlata, hogy kereszt van a névjegykártyáján.
A keresztény üzleti etikával foglalkozó szakirodalomban pontosan ez az egyik visszatérő probléma: a hit és a munka nem választható szét úgy, hogy vasárnap érvényes az egyik erkölcs, hétfő reggeltől pedig egy másik.
A piac ugyanis nem automatikusan jutalmazza a tisztességet.
Néha igen.
Máskor pedig a tisztességnek ára van.
És szerintem éppen itt kezd érdekes lenni a keresztény vállalkozás fogalma.
Mi történik, amikor a jó döntés rossz üzletnek látszik?
Van egy nagyon csábító gondolat: légy becsületes, bánj jól az emberekkel, és hosszú távon úgyis jobban jársz.
Ez sokszor igaz.
A jó hírnév érték. A lojális munkatárs érték. A bizalom érték. A tisztességes vállalkozással szívesebben kötnek újra üzletet.
Csakhogy ebből könnyen lesz egy furcsa üzleti kereszténység: azért vagyok jó, mert végül majd megtérül.
De mi van akkor, ha nem térül meg?
Ha az erkölcsileg vállalható döntés valóban kevesebb pénzt jelent?
Ha elveszítesz miatta egy ügyfelet?
Ha egy megrendelésről kell lemondanod?
Ha valaki más viszi el előled az üzletet, mert ő hajlandó megtenni azt, amire te nemet mondtál?
A hit valódi próbája talán éppen ott kezdődik, ahol már nem tudjuk kiszámolni a megtérülését.
Magyarországon is felmerült már ugyanez a kérdés
Nem elméleti problémáról beszélünk.
A Bács-Kiskun Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara idén tavasszal külön vállalkozói fórumot rendezett a hit és az üzlet kapcsolatáról. A meghirdetett kérdések között szerepelt az is, mit jelent ma Magyarországon „keresztény vállalkozónak” lenni, valamint hogy a versenyképesség és az erkölcsi korlát egymással konfliktusban áll-e, vagy éppen erőforrást jelenthet.
Ez azért érdekes, mert már maga a kérdés is jelzi: valami változik.
Egyre kevésbé elég azt mondani, hogy keresztény értékek.
Az emberek szeretnék látni, hogy ez egy konkrét döntésben mit jelent.
Az alkalmazott is ember, nem költségsor
Talán itt válik a legkézzelfoghatóbbá minden.
A keresztény emberkép szerint az ember értéke nem abból következik, mennyi profitot termel.
Ettől még egy céget vezetni kell. Lehet rosszul dolgozó alkalmazott. Lehet szükséges létszámcsökkentés. Lehet olyan helyzet, amikor valakitől meg kell válni.
A kereszténység nem teszi semmissé ezeket a döntéseket.
Azt viszont megváltoztathatja, hogyan hozzuk meg őket.
Emberként beszélünk-e azzal, akit elküldünk?
Megkapja-e azt, ami jár neki?
Adunk-e időt?
Megpróbálunk-e segíteni?
Vagy csak eltűnik egy név az Excelből?
Nem hangzatos dolgokról beszélünk. Éppen ellenkezőleg.
Nagyon hétköznapiakról.
Talán ez a legegyszerűbb mérce
Nem azt érdemes nézni, hány bibliai idézet van egy vállalkozás honlapján.
Nem azt, hogy támogat-e egy templomfelújítást.
Még csak azt sem, hogy a tulajdonosa vasárnap ott ül-e az első sorban.
Hanem azt, hogyan fizeti ki azt, aki dolgozott neki.
Hogyan bánik azzal, aki gyengébb nála.
Mit tesz, amikor senki nem látja.
És mire mond nemet akkor is, amikor az a bizonyos nemet kimondani pénzbe kerül.
Mert talán nem attól lesz keresztény egy vállalkozás, hogy Isten nevét ráírják.
Hanem attól, hogy vannak dolgok, amelyeket Isten miatt nem tesznek meg.
