Az afganisztáni Saïdan Arabi lakói a korábbi gabonafélék helyett olajbogyó-termesztésre állnak át a súlyos szárazság miatt. A döntés hátterében a kritikus csapadékhiány áll, amely az ország lakosságának túlnyomó részét közvetlenül érinti.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
A helyi közösség ötszáz tagja korábban döntően búza-, rizs- és kukoricatermesztésből élt, azonban az elégtelen vízkészletek miatt kénytelenek új alternatívák után nézni. Az ENSZ megállapításai szerint Afganisztánban a népesség több mint felét sújtja a vízhiány, ami a mezőgazdasági szerkezet átalakítását sürgeti.
Mediterrán tájkép a Hindukus lábánál
Habár az olívaolaj előállítása és fogyasztása nem tekinthető ősi afgán kulináris vagy agrárhagyománynak, a növény jelenléte korántsem előzmény nélküli a térségben. A kelet-afganisztáni Nangarhar tartományban, különösen a pakisztáni határt Jalalábáddal összekötő főútvonal mentén már jelenleg is hatalmas, több évtizede telepített olajfaligetek terülnek el. Az ezüstös lombkoronájú ültetvények látványa sokkal inkább a spanyol vagy olasz vidéki tájak hangulatát idézi, mintsem a Közép-Ázsiától megszokott kopár hegyvidéket.
A most váltásra kényszerülő falusiak pontosan erre a működő, helyi példára támaszkodnak. A jelalábádi ültetvények ugyanis bizonyítják, hogy a térség szubtrópusi-száraz mikroklímája és talajadottságai kifejezetten kedveznek a Földközi-tenger medencéjéből származó növénynek.
Miért éppen az olajfa a megoldás?
A váltás mögött racionális agronómiai és gazdasági érvek húzódnak meg:
Rendkívüli szárazságtűrés: Míg a rizs és a kukorica hatalmas vízmennyiséget igényel a tenyészidőszakban, addig az olajfa mélyre hatoló gyökérzetével a talaj mélyebb rétegeiből is képes felszívni a nedvességet, így minimális öntözés mellett is életképes marad.
Magasabb hozzáadott érték: A megtermelt olajbogyó és a belőle sajtolt olívaolaj világpiaci és helyi ára egyaránt többszöröse a tömegtakarmányként vagy alapélelmiszerként értékesített gabonáénak. Ez kisebb területen is stabilabb bevételt biztosíthat a családoknak.
Hosszú távú befektetés: Bár az olajfa csak néhány évvel az ültetés után fordul termőre, évtizedeken – sőt évszázadokon – át képes stabil hozamot adni, ami kiszámíthatóbb jövőképet nyújt a bizonytalan gazdasági környezetben élő közösségeknek.
Habár az olívaolaj előállítása nem tekinthető ősi afgán hagyománynak, a növény jelenléte nem teljesen meglepő a térségben. A beszámolók szerint a pakisztáni határt Jalalábáddal összekötő útvonal mentén jelenleg is hatalmas olajfaligetek terülnek el, a spanyol vagy olasz tájak hangulatát idézve.
A falusiak kezdeményezése jó példája annak, hogyan válhat a kényszerű alkalmazkodás gazdasági kitörési ponttá. Amennyiben a feldolgozóipari háttér – a helyi sajtolóüzemek és palackozók hálózata – is lépést tart az ültetvények bővülésével, az afgán olívaolaj nemcsak a helyi közösségek megélhetését mentheti meg, hanem hosszú távon az ország egyik legfontosabb exportcikkévé is előléphet.
Forrás: France 24 Actualités
