Augusztus 5-én délelőtt még mindig van áramtermelés a Paksi Atomerőműben – de már csak éppen annyi, hogy ne beszéljünk teljes leállásról.

Az Országos Atomenergia Hivatal 10:13-kor közölt aktuális üzemi adatai szerint az 1., 3. és 4. blokk teljesítménye nulla megawatt, míg a 2. blokk 226 megawattal termel. Vagyis a normál esetben közel 2000 megawattos atomerőmű kapacitásának nagyjából 11 százaléka maradt rendszerben. Az OAH aktuális adatai

Néhány centiméteren múlik

A legnagyobb problémát továbbra is a Duna rendkívüli kisvize okozza.

Keddre virradó éjszaka Paksnál mínusz 140 centiméter környékére süllyedt a vízállás, majd az apadás megállt, és lassú emelkedés kezdődött. Szerda reggel hét órakor az Országos Vízügyi Főigazgatóság adatai szerint mínusz 134 centimétert mértek. Telex

Ez azért különösen fontos szám, mert ezen a tartományon belül már a kondenzátorok hűtővízellátásához szükséges szivattyúk üzemi feltételei kerülnek veszélybe. A tényleges helyzetet azonban nem pusztán a paksi vízmérce egyetlen száma dönti el: számít a vízkivételi műnél kialakuló szint és az is, hány szivattyú működik.

És itt van egy nagyon fontos különbség: az áramtermelés ellehetetlenülése nem azonos a nukleáris biztonsági hűtés megszűnésével.

A leállított reaktorok maradványhőjét továbbra is el kell vezetni, erre külön biztonsági rendszerek szolgálnak. A kormány szerdai tájékoztatása szerint Pakson már 16 szivattyú van úszóművön, további négy ugyanilyen tartalékban, illetve 11 szárazföldi tartalék szivattyú áll rendelkezésre. Kormányzati napi jelentés

Vagyis a jelenlegi helyzet komoly energiabiztonsági probléma, de nem indokolt úgy beszélni róla, mintha nukleáris veszélyhelyzet alakult volna ki.

Most az esti órák jelentik a legnagyobb kockázatot

A nehézséget az okozza, hogy Paks termelése éppen akkor zuhant a töredékére, amikor a hőség miatt rendkívül magas az ország villamosenergia-igénye.

A MAVIR előrejelzése szerint szerdán 6900 megawatt körül alakulhat a csúcsidei rendszerterhelés. A legkényesebb időszak továbbra is 17 és 22 óra között következhet, amikor a légkondicionálók még nagy teljesítménnyel működnek, a naperőművek termelése viszont már gyorsan visszaesik.

Van ugyanakkor egy kifejezetten jó hír is. Kedden a tényleges csúcsterhelés mintegy 300 megawattal maradt el az előzetes várakozástól. A Portfolio szerint már 837 közepes és nagyfogyasztó vállalt önkéntes korlátozást vagy fogyasztás-áthelyezést, több mint 600 megawatt értékben. Portfolio

Ennek nagyon kézzelfogható jelentősége van: 500–600 megawatt körüli megtakarítás nagyjából egy teljes paksi blokk termelésével mérhető össze.

Paks helyett miből van most áram?

A rendszer több lábon próbálja pótolni a kieső közel 1800 megawattos paksi kapacitást.

A korábban meghibásodott Dunamenti Erőmű 380 megawattos egysége a javítás után ismét termel. Emellett nagyobb szerep jut a többi hazai erőműnek, a napenergiának, valamint mindenekelőtt az importnak.

Ez utóbbi azonban már gazdasági kérdést is felvet. Egy szerdán megjelent elemzői összesítés szerint az import részaránya augusztus elejére a korábbi 20–25 százalékos szintről egyes számítások szerint 46 százalékra emelkedett. Ha a helyzet tartósan fennmarad, annak már a külkereskedelmi mérlegen és a gazdasági növekedésen is látható ára lehet. Economx

A következő 48 óra döntő lehet

Most két, egymással ellentétes folyamat versenyez.

A hőség szerdán és csütörtökön tetőzik, tehát az áramigény oldaláról éppen most jön a legnehezebb szakasz. Közben viszont a Duna apadása legalább átmenetileg megállt. Ha az Alpok és az osztrák vízgyűjtő területek csapadéka valóban megérkezik, és a péntekre várt lehűlés is bekövetkezik, Paks számára lassan javulhatnak a feltételek.

A jelenlegi helyzetet ezért talán így lehet a legpontosabban összefoglalni:

az ország áramellátása jelenleg stabil, Paks teljes leállását eddig sikerült elkerülni – de biztonsági tartalék helyett most centimétereket, megawattokat és órákat számolunk.

És talán ez a mostani válság legfontosabb tanulsága is. A vízbiztonság és az energiabiztonság többé nem kezelhető két különálló kérdésként. Ami a Dunával történik, az már nem egyszerűen környezetvédelmi vagy hajózási ügy: közvetlenül meghatározza Magyarország egyik legfontosabb energetikai létesítményének működését.