November 12-én Szent Jozafát püspökre és vértanúra emlékezik a katolikus egyház. Élete arra tanít, hogy az egység nem a különbségek eltüntetését jelenti, hanem azt a kitartó szeretetet, amely a legnehezebb időkben sem mond le a másik emberről.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Szent Jozafát Kuncewicz 1580 körül született a mai Ukrajna területén. Olyan korban nőtt fel, amikor a keresztény világ keleti és nyugati része között évszázados vallási és politikai ellentétek húzódtak.
Fiatalon szerzetes lett, és életét az imádságnak, a lelkipásztori szolgálatnak, valamint a keresztények egysége ügyének szentelte.
Meggyőződése volt, hogy az Egyház egységének helyreállítása nem járhat együtt a keleti keresztény hagyományok felszámolásával. A Rómával való közösséget és a bizánci szertartás megőrzését egyaránt fontosnak tartotta.
Később püspökként szolgált, és egyre nagyobb ellenállással találta szembe magát.
A hűség ára
Jozafát nem a könnyebb utat választotta. Bár szolgálata és az egyházi egységért végzett munkája heves indulatokat váltott ki, kitartott meggyőződése mellett.
Halála a keresztény történelem egyik fájdalmas ellentmondására emlékeztet: emberek, akik ugyanannak a Krisztusnak a nevét vallották, egymás ellen fordultak.
Jozafátot 1867-ben avatták szentté. Az Egyház ma az egység vértanújaként tiszteli.
Mit üzen nekünk ma?
A megosztottság nem csupán a történelem része. Jelen van a közéletben, a családokban, a munkahelyeken és olykor még az egyházi közösségekben is.
Szent Jozafát élete arra figyelmeztet, hogy az igazsághoz való hűség nem jogosít fel bennünket a szeretet elhagyására.
Nem minden vitát lehet feloldani. Nem minden kapcsolatot lehet helyreállítani. De a keresztény ember akkor sem mondhat le a békesség kereséséről, amikor a körülmények mást diktálnának.
Az egység nem gyengeség. Sokszor éppen ahhoz kell a legnagyobb bátorság, hogy az ember ne engedje a szívét megkeményedni.
Szent Jozafát püspök és vértanú, könyörögj értünk!
