Ferences szerzetes, misszionárius és lapszerkesztő volt

Maximilián Mária Kolbe 1894. január 8-án született a lengyelországi Zdunska Wolában, Rajmund Kolbe néven. Fiatalon csatlakozott a minorita ferencesekhez, később Rómában filozófiát és teológiát tanult, 1918-ban pedig pappá szentelték.

A Vatican News életrajza szerint Kolbe életében a misszió mellett a sajtó is fontos szerepet kapott. Lengyelországban havi folyóiratot indított és nyomdát hozott létre, majd Japánban végzett szolgálatot, Nagaszaki közelében pedig kolostort alapított.

A második világháború kitörése után visszatért Lengyelországba. A niepokalanówi kolostor a háború idején menekülteknek és üldözötteknek is segítséget nyújtott.

Kolbét a német hatóságok 1941 februárjában letartóztatták, majd májusban az auschwitzi koncentrációs táborba deportálták. Az Auschwitz-Birkenau Állami Múzeum adatai szerint a táborban a 16670-es fogolyszámot kapta.

Egy családapa helyett jelentkezett a halálra

Kolbe életének legismertebb és egyben legmegrázóbb eseménye 1941 nyarán történt.

A múzeum történeti összefoglalója szerint egy fogoly szökése után a tábor vezetése megtorlásként tíz rabot választott ki, akiket éhhalálra ítéltek.

A kiválasztottak között volt Franciszek Gajowniczek lengyel katona és családapa is. Amikor megtudta, milyen sors vár rá, feleségét és gyermekeit emlegette.

Ekkor Maximilián Kolbe kilépett a foglyok sorából, és felajánlotta saját életét a férfi helyett. Közölte, hogy katolikus pap, és azt kérte, hogy őt vigyék el Gajowniczek helyett.

A tábor parancsnokhelyettese elfogadta a cserét.

Gajowniczek így életben maradt. Túlélte Auschwitzot és a második világháborút is.

Imádkozott a halálra ítélt társaival

Kolbét a többi kiválasztott fogollyal együtt a 11-es blokk éhségbunkerébe zárták, ahol étel és víz nélkül várták a halált.

Kolbe ezekben a napokban is igyekezett tartani a lelket fogolytársaiban: imádkozott velük és vigasztalta őket. Két hét elteltével még mindig életben volt. Végül 1941. augusztus 14-én, 47 éves korában méreginjekcióval végeztek vele.

Halálának napja lett később liturgikus emléknapja is: ezért emlékezik rá a katolikus egyház minden évben augusztus 14-én.

II. János Pál a szeretet vértanújának nevezte

Maximilián Kolbét VI. Pál pápa 1971-ben boldoggá avatta, II. János Pál pápa pedig 1982. október 10-én a szentek sorába emelte.

Az egyházfő a szentté avatáson vértanúként beszélt Kolbéról, akinek halálában a szeretet győzelmét látta.

Különös jelentősége volt annak is, hogy a ceremónián jelen volt Franciszek Gajowniczek – az a férfi, akinek az életét Kolbe önfeláldozása megmentette.

Mit mondhat ma Szent Maximilián Kolbe története?

Kolbe döntésének súlyát talán éppen az adja, hogy a 20. század egyik legembertelenebb helyén született meg.

Auschwitz rendszere arra épült, hogy az embert megfossza nevétől, szabadságától és méltóságától. Maximilián Kolbe mégis éppen ott mutatta meg, hogy az embernek a legszélsőségesebb körülmények között is maradhat választása abban, hogyan fordul a másik ember felé.

Nem tudhatta, hogy évtizedekkel később milliók ismerik majd a nevét. Azt sem tudhatta, hogy az a férfi, aki helyett meghal, túléli a háborút.

Csak azt tudta, hogy előtte áll egy ember, aki élni szeretne, mert várja a családja.

Talán ezért maradt története ennyire erős több mint nyolc évtized után is. Nem pusztán arról szól, hogyan halt meg egy szent, hanem arról, mire képes az emberi szeretet akkor, amikor valódi áldozatot követel.

Kikre emlékezik még az egyház augusztus 14-én?

Bár ez a nap elsősorban Szent Maximilián Mária Kolbe emléknapja, más szentek és vértanúk alakja is kapcsolódik hozzá.

A Római Martirológium, a katolikus egyház szenteket és vértanúkat felsoroló jegyzékében Szent Euszébiosz római pap neve is szerepel ezen a napon. A hagyomány szerint a 4. században élt Rómában, és hitéhez való ragaszkodása miatt szenvedett üldöztetést.

A naphoz kötődik Szent Marcellus apát és társai vértanúsága is. Rajtuk kívül több olyan keresztény emlékét őrzi a hagyomány, akik az első évszázadokban vagy későbbi korokban hitükért szenvedtek.

Augusztus 14. egyben Nagyboldogasszony főünnepének előestéje. Másnap, augusztus 15-én Szűz Mária mennybevételét ünneplik a katolikusok. Nagyboldogasszony Magyarországon Szent István király és a Mária-tisztelet történelmi hagyománya miatt is kiemelkedő jelentőségű.