Tizennégy év egy ember életében is nagy idő, egy egyházközség történetében pedig egész korszakot jelenthet. Pálfai Zoltán plébános vezetése alatt a makói katolikus élet nemcsak megőrizte hagyományait, hanem új energiákkal is gazdagodott. A lelkipásztor tizennégy év elteltével búcsúzik makói szolgálatától, hogy új állomáshelyén folytassa hivatását.

Több mint hivatás: közösségépítés a Maros-parti városban

Pálfai Zoltán neve az elmúlt tizennégy esztendőben összeforrott Makó vallási és kulturális életével. Nemcsak a templom falain belül, a szentségek kiszolgáltatásában és a szentmiséken állt a hívek mellett, hanem aktív részese volt a város mindennapjainak is.

Irányítása alatt kiemelt figyelmet kaptak:

• A hitélet elmélyítése: A rendszeres hitéleti programok, lelkigyakorlatok és a liturgikus élet gazdagítása.

• Az ifjúságnevelés és a családok: A katolikus intézményekkel, iskolákkal való szoros együttműködés, a fiatal generációk megszólítása.

• Az épített örökség megóvása: A plébániához tartozó egyházi épületek, közösségi terek gondozása és szépítése.

Egy plébános távozása mindig fájdalmas pont egy közösség életében, hiszen a lelkipásztor ott van a családok legfontosabb pillanatainál: keresztel, esket, vigaszt nyújt a gyászban, és hitet ad a nehéz időkben. Zoltán atya közvetlensége, intellektusa és az emberek felé forduló figyelme mély nyomot hagyott a makói szívekben.

Új fejezet kezdődik

A papok áthelyezése a katolikus egyházban a szolgálat természetes része, amely új feladatokat, új kihívásokat és új lelki növekedést hoz mind a lelkipásztor, mind a hívek számára. Bár a búcsúzás mindig nehéz, a makói hívek az elmúlt tizennégy év gyümölcseivel a szívükben, imádságos háttérrel engedik útjára szeretett plébánosukat.